Mit ünnepelnek húsvétkor a keresztény emberek?
– A keresztény egyházak számára a húsvét a legjelentősebb ünnep, amelyen a hívek Krisztus kereszthalálára és feltámadására, vagyis a megváltás eseményeire, hitünk legszentebb titkára emlékeznek. Ezt nagycsütörtökön az olajszentelési mise vezeti be, amelyen a papok megújítják fogadalmukat és megáldják azokat az olajokat, amelyeket az év folyamán a liturgikus cselekedeteknél használnak. Mindez azt fejezi ki, hogy mindnyájan együtt, Krisztus küldetésében járunk. Ezen az estén az utolsó vacsorára emlékezünk, azaz arra, hogy Jézus a pészah ünnepét ülve apostolaival együtt elfogyasztotta a húsvéti bárányt. A vacsora során alapította az oltári szentséget, a szentmisét és a papi rendet, hiszen azt mondta az apostolainak, hogy „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Ennek az estének van még egy sajátossága, az éjszakai virrasztás. A hívők ekkor arra emlékeznek, hogy Jézus felment az Olajfák hegyén lévő Getcemáni kertbe, ahol vérrel verejtékezett, és az Atyával való mély, imádságos beszélgetésében lélekben már mintegy előre átélte a keresztút szenvedését és a keresztáldozatot. Jézus földi életének eseményeit nagypénteken követjük nyomon. Ezen a napon sehol a világon nem tartanak szentmisét, hanem a kereszthalálra emlékező liturgiát végzünk. A hívek a papság vezetésével az egyházért és a világért imádkoznak. Azért könyörögnek, hogy Krisztus keresztáldozata minden ember számára hozza el az üdvösséget. Szombaton még mindig gyászban, csöndben a hívek úgynevezett szentsírlátogatáson vesznek részt, este pedig, napnyugta után, megkezdődik a vigilia-szertartás, amelyen megünnepeljük Krisztus feltámadását.
– Az egyháznak nemcsak a lelki, hitéleti, hanem a közéleti eseményekben is állást kell foglalnia. Ezt a választási kampány alatt sokan félremagyarázták, és a papságot aktív pártpolitizálással vádolták. Mi erről a véleménye?
– Az egyház nagy önmérsékletről tesz tanúságot azáltal, hogy a politikai csatározásokban nem vesz részt. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia választási körlevele is csupán olyan értékeket fogalmazott meg, amelyek minden hívő ember számára fontosak. Arra buzdítjuk a hozzánk tartozókat és minden jó szándékú embert, hogy a szavazáskor is ezeket az értékeket tartsák szem előtt.
– Miért nem reagált a püspöki konferencia Medgyessy Péter és Horn Gyula levelére, illetve a Szocialista Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének akciójára?
– Az egyház vezetői, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia annyira méltatlannak érezte ezeket a támadásokat, hogy nem is kívánt velük foglalkozni.
– A püspökkari konferencia helyett azonban a hívek mégis válaszoltak: nagy számban vettek részt a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének egyetemi szervezete, valamint a Jobboldali Ifjúsági Szövetség által az MSZP székháza előtt rendezett tüntetésen. Ezt a megmozdulást egyúttal hivatalos egyházi válasznak is lehet tekinteni?
– A keresztény civil szervezetek demonstrációját úgy kell értelmezni, mint bármelyik másik, civil közösség tüntetését. Az egyházhoz tartozó embereknek is joguk van arra, hogyha sértve érzik magukat, akkor a véleményüket valamilyen formában kifejezzék. Úgy gondolom, hogy most is ezt tették.
– Mindszenty József annak idején a választási kampányban is bátran elmondta, hogy mi a véleménye a Magyar Dolgozók Pártjáról, Apor Vilmos püspök pedig a szószékről bírálta a belügyminisztert, vagyis politizált. Mostani utódaik azonban jóval visszafogottabbak akkor, amikor közéleti kérdésekről beszélnek. Pedig a választásokkor az ország sorsáról döntenek az emberek.
– Mindszenty bíboros korában egészen más volt a történelmi és a politikai helyzet. Ezért választotta az ön által említett megnyilatkozási módot. Akkor veszélyben volt a szabadság – vagy már nem is volt meg. Ma, hála Istennek, szabadságban élünk. Természetesen most is nagyon fontosnak tartjuk a nemzet és az ország jövőjét, azonban a megváltozott történelmi helyzetben azt is szem előtt tartjuk, hogy mindenki szabad lelkiismerete szerint és szabad körülmények között mondhassa el véleményét. Ez nemcsak a hívő emberek politikai meggyőződésére igaz. Szilárd meggyőződésem, hogy a választásokon mindenkinek a saját értékrendje szerint kell szavaznia.
– A püspöki kar a választási körlevelét nagyon diplomatikus módon fogalmazta meg. Egyértelműbb is lehetett volna.
– Nem osztom az ön véleményét, szerintem a körlevelünk egyértelmű és világos útmutatást tartalmaz. Nem szabad elfelejteni, hogy a püspököknek a pártpreferenciák tekintetében tiszteletben kell tartaniuk az egyház híveinek véleményét. Van tehát egy olyan határ, amit nem léphetünk túl. Mi csak irányt mutathatunk, s ezt megtettük. A krisztusi értékekre irányítjuk a figyelmet, és mindenkinek magának kell döntenie, hogy ennek megfelelően cselekszik-e vagy sem. A Bibliából tudjuk, hogy virágvasárnap Krisztus körül sokféle ember gyűlt össze. Voltak olyanok, akik buzgón éljenezték és dicsőítették, olyanok is, akik hallgattak, de olyanok is akadtak, akik a tömeget el akarták hallgattatni. A farizeusok odaszóltak Jézusnak: csöndesítse le a tömeget! Jézus erre azt válaszolta, hogy ha az emberek elhallgatnak, akkor a „kövek fognak megszólalni”. Ez ma is így van. Néhányan megpróbálják elhallgattatni azokat, akik Krisztust tartják életük vezetőjének, mi azonban nem hagyjuk magunkat megfélemlíteni.
– A püspöki kar választási körlevele valóban értékek mentén fogalmazódott meg, mégsem biztos, hogy mindenki meg tudja fejteni a teljes kódrendszerét. A jobboldali politikusoktól kezdve Kovács László szocialista pártelnökig sokan nyilatkozták, hogy ők a körlevélnek megfelelő elvek alapján politizálnak. A választásokon azonban csak egy pártra lehet szavazni, a körlevélből pedig egyértelműen kiderül, hogy a főpapok a választásokon való részvételre biztatják a híveket.
– Mivel az egyház tagjai, vagyis a hívő emberek különböző pártokkal szimpatizálnak, az egyház vezetőinek visszafogottan kell nyilatkozniuk. Nagyon fontosnak tartom, hogy politikai meggyőződése miatt senki ne távolodjon el az egyháztól, hiszen a pártkötődések változhatnak. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a püspöki kar nem beszélhet egyértelműen a krisztusi értékekről csak azért, mert a hívők között különböző politikai felfogású emberek vannak. Ilyen alapon a bűnről sem beszélhetnénk, mert a templomba – hála Istennek – bűnösök is jönnek. Ilyen elvtelen visszafogottságot tehát senki ne várjon el tőlünk. Úgy gondolom, a püspöki konferencia tagjainak elsődleges feladata, hogy nagyon világosan beszéljenek az evangéliumi értékekről. Ez alapján pedig mindenki maga döntse el, hogy azt elfogadja, vagy sem. Ez akkor is jól van így, ha egyesek úgy értelmezik a körlevelünket, hogy az kódolva van, ezért a megfejtés érdekében dekódolni kell az üzenetét. Örvendetesnek tartom, ha sok párt érzi úgy, hogy a saját értékrendje jelenik meg a körlevélben. De az egyértelműség, a könynyebb dekódolás érdekében írtuk, hogy „mindenki az elmúlt évek tapasztalata alapján ítélje meg, melyik párt programjában jelenik meg többé vagy kevésbé” az általunk ajánlott értékrend. Én úgy gondolom, hogy a hívő ember azokat a pártokat tudja támogatni, amelyek programjában a lehető legtöbb, általunk is ajánlott evangéliumi érték szerepel.
– Ön milyennek értékelte az egyház és az állam elmúlt négyéves kapcsolatát?
– Az elmúlt négy évben nagyon konstruktív és nagyon pozitív munkakapcsolat alakult ki a kormány és a katolikus egyház között. Viszonyunkban alapelv, hogy mi semmilyen, konkrét politikai ügybe nem kívánunk beleszólni, ám ezt – a kölcsönösség jegyében – az államhatalomtól is elvárjuk irányunkban.
Szoboszlai Dominik
Szoboszlai újfent bebizonyította, a futball zsenijei közé tartozik + videó
