A kis többség veszélyei

A posztkommunista országokban a jobb- és a baloldal között azért mély a szakadék, mert még mindig nem dőltek el az olyan alapvető kérdések sem, mint például az, hogy miként „nézzen ki” a magyar társadalom. Ezzel magyarázta lapunknak Schöpflin György, a londoni egyetem professzora azt, hogy míg az angliai kampányban programok ütköznek egymással, addig a magyarországi pártok két világ közötti választás lehetőségét kínálták a polgároknak.

A professzor szerint míg Magyarországon nem kristályosodik ki, hogy milyen a jó, az igazságos társadalom, addig a két tábor között felmerülő etikai különbséget nehéz lesz áthidalni. Valamilyen együttműködési szinteknek azonban létezniük kell, mert ha a jobb- és a baloldal erre nem hajandó, akkor az esedékes MSZP–SZDSZ kormánykoalíciónak nem lesz könnyű a következő négy évet kitöltenie. Az angliai példa is azt bizonyítja, hogy néhány mandátumos többséggel nehéz az országot vezetni. Londonban az utolsó konzervatív kormány 20 fős többséggel kezdte meg működését, ez az arány a ciklus végére mindössze 7-8 fős különbségre csökkent, s a kormányzás szinte lehetetlenné vált. A magyar baloldal részéről is óriási fegyelemre lesz szükség, hiszen egyes minisztereknek egyszerre kell majd tárcát vezetniük és a parlament padsoraiban ülniük, s különböző más okokból is elképzelhető, hogy lemorzsolódik ez a többség.
A professzor úgy véli, hogy a magyarországi választások tanulsága, hogy a jobboldal egyes szavazói soha nem fognak a Fideszre szavazni, a kisgazdák egy része inkább nem ment el voksolni, s így van ez a MIÉP és a Centrum párt szimpatizánsaival is. „Amennyiben ez a feltételezés valóban megállja a helyét, akkor a jobboldal abban az esetben cselekszik helyesen, ha elismeri, hogy a politikai palettának ezen a részén létezik egy kis belső többpártrendszer. Persze a baloldallal is ugyanez a helyzet, gondolok az MSZP mellett helyet foglaló SZDSZ-re és a Munkáspártra” – fogalmazott a politológus. A leadott voksok elosztását nézve Schöpflin György úgy vélekedett, Magyarországon ma négy „parlamentképes” párt van, tehát az ország a két nagy párthoz rendelt két kis párt irányába indult el. Ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, hogy négy év múlva nem az SZDSZ, hanem a MIÉP jut majd be a parlamentbe, hiszen a két párt között kevesebb mint egy százalék a különbség.
Egy demokratikus rendszerben azonban egy párt elfogadja a többi párt létjogosultságát is, és elismeri, hogy a játékszabályok nem teszik lehetővé a monopolhatalmat. „Nem kell szeretni a másikat, de mindenesetre tiszteletben kell tartani a létezését. Bár Angliában is előfordul, hogy két párt képviselője nem kedveli egymást, ebből mégsem lesz politikai ügy. A szavazótáborok szintjén ez kicsit másképp jelentkezik, amikor a 70-es években aktívan részt vettem a helyhatósági választásokon, akkor teljesen világos volt, hogy a munkáspártiak szívből utálják a konzervatívokat” – fogalmazott a politológus. Hozzátette, hogy Amerikában kevésbé pártpolitizált a helyzet abból a szempontból, hogy létezik ugyan egy ideológiai különbség a demokraták és a republikánusok között, de mind a két párt gyűjtőpárt, és vannak demokraták, akik igazából közelebb állnak a másik táborhoz, és fordítva.
Schöpflin egyébként úgy véli, a demokráciának részét képezhetik az utcai tömegmegmozdulások. Ezért nem a demokrácia, sokkal inkább a magyar baloldal problémája, ha a mozgósított jobboldali szavazótábort veszélyesnek tartja.