Mi a tétje a mostani választásoknak?
– Az elmúlt négy év alatt számos pozitív folyamat indult el az országban, amelyek ha félbeszakadnak, kellemetlen meglepetések érhetnek bennünket. A rendszerváltás óta eddig háromszor volt Magyarországon választás. Mindegyik alkalommal új kormány jött, és az elődeire mutogatva arra hivatkozott, hogy üresen találta a kasszát, a választási ígéreteinek egy részét ezért nem tudja teljesíteni. Már csak azért is jó lenne egyszer végre kipróbálni, hogy nyolc évig azonos politikai erő vezesse az országot, hogy ez a hivatkozási alap megszűnjön. Tehát pusztán józan ésszel is arra az álláspontra jut a gondolkodó ember, hogy célszerű újra esélyt adni a mostani politikai erőnek.
– Ha összehasonlítjuk az MSZP, az SZDSZ és a Fidesz, vagyis az első fordulóban állva maradt három párt egyházpolitikáját, akkor milyen kép rajzolódik ki? Kezdjük a sort az MSZP-vel.
– Több mint ötven évvel ezelőtt, 1948-ban, az akkori kormány és a Magyarországi Református Egyház között egy megállapodás született. A kormány megfogalmazott valamit, és rákényszerítette a tárgyalópartnerét arra, hogy mindent írjon alá. A Horn-kormány alatt ehhez képest annyi változott, hogy meghallgatták a véleményünket, azonban csak kis- mértékben fogadták meg. A református egyházzal nem is kötöttek olyan szerződést, mint a katolikusokkal. Mellesleg a vatikáni szerződés a kétségtelen pozitívumai ellenére sem olyan szép, mint amilyennek most Horn Gyula lefesti, mert néhány aknát is elrejtettek benne. Orbán Viktor kormánya szakított ezzel a gyakorlattal. Az elmúlt négy év alatt tehát egészen más viszony alakult ki az állam és az egyház között, mint a szocialisták idejében. Meg szeretném említeni, hogy 1994 és 1998 között jó néhány törvényt módosítottak, többnyire a kárunkra, szűkítve az egyházak mozgásterét.
– Melyek voltak ezek a törvények?
– Elsősorban a közoktatási, a felsőoktatási és az egyházfinanszírozási törvényre gondoltam. Ezenkívül a Horn-kormány elvonta a hitoktatási óradíjak fedezetét is. A református egyház számára különösen hátrányos volt az 1997-ben kialakított finanszírozási rendszer, ugyanis mi alig harmadannyian vagyunk, mint a katolikusok, azonban számunkat tekintve sokkal több közfeladatot látunk el. Ehhez az arányhoz képest viszont csak töredéknyi támogatást kaptunk. A művelődési tárcát az előző kormányzati ciklus során a szabad demokraták irányították. A bennünket ért megszorítások zöme ennél a tárcánál született. Olykor úgy éreztük, hogy nemkívánatos személyek vagyunk. Ezt ugyan sosem mondták el, de a gyakorlatban a cselekedeteikkel ezt sugallták.
– Horn Gyula az azóta már elhíresült levelében csupa szép dologra emlékezett vissza az MSZP 1994 és 1998 között hatalmon töltött éveiről. Az általa megkezdett, ám félbehagyott mondatot a Szocialista Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége fejezte be. Minderről mi az ön véleménye?
– Egyáltalán nem lepett meg a dolog.
– Folytassuk a pártok értékelésének sorát az SZDSZ-szel. Azzal a párttal, amelyik újból az MSZP szövetségese.
– Az SZDSZ ultraliberális párt. Maga a liberalizmus diktatórikus körülmények között pozitív, a társadalmi fejlődést előrevivő gondolat, hiszen az emberi jogokat és a szabadságot védi. Demokratikus körülmények között azonban, amikor már kiteljesednek az emberi jogok, további jogokat kívánnak. Ezt viszont közösségi felelősségtudat nélkül már csak a többi ember rovására tehetik meg. Önző, a másikon átgázoló emberek születnek így, akik nem törődnek azokkal, akiken áttaposnak.
– Ez egyfajta új, lelki diktatúrát is teremthet.
– Ebben az esetben a demokráciából az anarchián keresztül vezet az út a diktatúrába. A liberalizmus túlfeszítése pedig anarchiához vezet. Nézze, Hitler sosem juthatott volna hatalomra, ha előtte a weimari köztársaságban nem hasonló társadalmi folyamatok zajlottak volna le. Az egyház azonban nem a politikai jobb- vagy baloldalhoz, hanem felfelé, az Istenhez igazodik. A pártok különböző irányba mozoghatnak, az egyház viszont szilárdan, egy ponton áll, és az abszolút, isteni értékrendet próbál képviselni. Tudnunk kell, hogy a szélsőséges liberálisok ezzel szemben a relatív értékrendet hirdetik. Előttük nincsenek abszolút tekintélyek és értékek. Minden relatív, minden a pillanatnyi haszon elvére épül. Ezért a túlfeszített liberalizmus hívei és a vallásos emberek nehezen tudnak szót érteni egymással. Elbeszélnek egymás mellett, másképpen jár az agyuk. Tehát nem magával a liberalizmussal van baj, hanem a demokráciában lévő parttalan liberalizmussal, amit az SZDSZ hangadói olykor képviselnek.
– Kikre gondol?
– Nem kívánom őket felsorolni, hiszen az SZDSZ-ben is vannak értékes emberek. De ha már mindenképpen konkrétumot kér tőlem, akkor az úgynevezett keménymag által képviselt emberekre gondolok.
– És mi a véleménye a Fidesz által vezetett kormány elmúlt négyéves egyházpolitikájáról?
– Válaszomat egy kicsit régebbről kezdem, mert a Fidesz nem mindig ápolt ilyen jó viszonyt az egyházakkal. Emlékszem, az Antall-kormány egyházpolitikáját többször is komolyan bírálták a fideszes politikusok. De abban az időben is kitűnt a Fidesz és az SZDSZ közötti különbség. Az elmúlt tíz év során viszont komoly változáson ment át a párt, az értékrendje pedig közelebb került az egyházhoz.
– Azóta felnőttek a fiatalok?
– Más a pálya széléről bekiabálni, és más, amikor az emberen rajta van a mez, és fociznia kell. Azt követően, hogy 1998-ban hatalomra kerültek, kifejezetten jó kapcsolatokat alakítottak ki a történelmi egyházakkal. Úgy éreztük, hogy a kötelező udvariasságot meghaladó módon nyitottak, és segítőkészek az irányunkba. Ezt sokan félreértették, és megvádoltak bennünket azzal, hogy a Fidesz és a történelmi egyházak a kelleténél is szorosabb kapcsolatot alakítottak ki egymással. Ez természetesen nem így van, az esetleges észrevételeinket és bírálatainkat mindig határozottan kifejtettük. Tudja: aki nem lehorgasztott fejjel él, az messzebbre lát. Egyetértek a Fidesznek azzal a törekvésével, hogy a középosztály életkörülményein kíván javítani. Az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe kerülteken és a valódi rászorulókon kívül elsősorban azokat akarja támogatni, akik küzdeni is tudnak a saját boldogulásukért, és nemcsak azt várják, hogy az állam mindannyiunk, vagyis a köz pénzéből segítsen rajtuk. Én személy szerint is többször találkoztam Orbán Viktor miniszterelnökkel, akit szociálisan érzékeny politikusnak ismertem meg.
– Kanyarodjunk vissza az MSZP-hez. A párt két vezető politikusa, Horn Gyula és Medgyessy Péter is levelet írt az egyházaknak. Ez a két levél azonban két ellentétes álláspontot sugall. Melyik az MSZP valódi arca?
– Az MSZP gyűjtőpárt, tehát számos politikai irányzatot fog egybe. A közelmúltban egy amerikai barátommal beszéltem, akinek nem tudtam megmagyarázni, hogyan lehet az, hogy egy baloldali párt miniszterelnök-jelöltje egy gazdag bankár, pártjában pedig a meghatározó személyiségek egykoron, a kommunista diktatúrában vezető funkcionáriusok voltak.
– Egy milliomos bankár menynyire képes megérezni a kisemberek, a kisnyugdíjasok, az elesettek problémáit, szociális nyomorúságait? Az élete ugyanis korábban a profit növelésének bűvkörében zajlott.
– Azok az emberek, akik párnáson utaznak, általában elfelejtik, hogy az életüket fapadoson kezdték. Természetesen ettől függetlenül ő még akár szociálisan érzékeny is lehetne. Mindenesetre elgondolkodtatónak tartom, hogy az egyik vidéki helyszínen úgy fogalmazott: „Most láttam, hogyan élnek itt az emberek.” Ez azt jelenti, hogy korábban nem szembesült a vidéki realitással, a kisemberek bajával. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy jómódú bankár valóban átérzi a kisember, a munkanélküli, a minimálbér közeli öszszegből élők gondjait.
– Varga László kereszténydemokrata politikus szerint az a baj Medgyessy Péter levelével, hogy a politikus korábbi élete nem teszi hitelessé a mostani szavait.
– Medgyessy Pétert közelebbről nem ismerem, de az utóbbi évtizedben szemlátomást sokan olyan nagy elánnal indultak meg a damaszkuszi úton, hogy valójában már túl is mentek a városon, mert nem tudták, hol van az a Damaszkusz. Hitelesen csak azt lehet képviselni, amit az ember személyesen is átélt. A felvett pózok előbb-utóbb lelepleződnek.
– A történelmi egyházak – köztük a reformátusok is – kiadták a maguk választási körlevelét. Elérték ezek a céljukat? A választásokon valóban sokan részt vettek, a kis pártok is kikerültek a parlamentből, de megjelent-e a voksokban a kívánt lelkület?
– Választási körlevelünk valóban eléggé visszafogott volt. Indirekt módon persze kifejtettük, hogy mi az, amit fontosnak tartunk, mi az, amire az emberek figyelmét kérjük. Direkt útmutatást azonban nem adtunk. Április 21-én az összes talpon maradt képviselőjelölt újra a nulláról indul. Mindkét tábornak közel azonosak az esélyei. Az első forduló során kiestek a szélsőséges pártok, velük tehát már nem lehet riogatni az embereket. Most már nyugodtan, odafigyelve, a keresztény elvek alapján kell szavazni. Azt látom, hogy az elmúlt napokban sokan megijedtek, hogy elveszíthetjük mindazokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt négy évben elértünk. Nagyon remélem, hogy ez a veszélyérzet kinyitja az emberek szemét és mozgósítja őket. Azonban bárki is lesz Magyarország miniszterelnöke, a most kettészakadt országot újra egyesítenie kell. Az egyháznak nem ezt a szakadékot kell mélyítenie, hanem hidakat kell építenie. Természetesen ezt nem elvtelen módon, hanem a krisztusi szeretet alapján szeretnénk megvalósítani.
Két forduló, két választási körlevél. A református egyház zsinata jóval a választások első fordulója előtt fogadta el választási körlevelét, amelyben arra kérik a híveket, hogy ne engedjék eldurvulni a választási küzdelmet, igyekezzenek minél jobban megismerni a különböző pártprogramokat, és feltétlenül menjenek el szavazni. Mint olvasható: „Fontos egy-egy országgyűlési képviselő személyi alkalmassága is, még fontosabb azonban, hogy melyik pártot képviseli. Ugyanis a győztes párt és szövetségesei fogják az országot vezetni a következő négy évben.” A zsinat tagjai három pontban foglalták össze azokat a főbb elveket, amelyek alapján a híveket a voksolásra buzdítják. Az ajánlat szerint „olyan pártot támogassanak szavazataikkal, amelyek a gyakorlatban is bizonyították már, hogy egyszerre tudnak figyelni a családi kisközösségtől az egész magyarságon keresztül az európaiságra is”. Leszögezik, hogy „fontosak számunkra az egyházunk által is képviselt nemzeti értékek”, majd felszólítják a híveket, hogy azokat támogassák, akiknek „komoly esélyük van arra, hogy elérjék a parlamentbe kerüléshez szükséges ötszázaléknyi szavazatot”.
A zsinat elnöksége az első forduló után egy újabb választási körlevelet adott ki, amelyet vasárnap az ország összes református templomában felolvasnak. A Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke és Kálmán Attila világi elnök által aláírt dokumentum kifejti: „Az idei országgyűlési választásokon két dolog derült ki. A magas részvételi arány bizonyítja, hogy hazánk lakossága megértette a választások fontosságát. Az eredmény pedig azt, hogy megosztott az ország.” A körlevélből továbbá kiderül: „Voltak, akik hitelt adtak a rágalmaknak, és ez befolyásolhatta a döntésüket. Másokat felháborított egy-egy éles támadás, és a megtámadott oldalára álltak. Sajnos egyházunk egyes vezetőinek és tagjainak állásfoglalása, belső vitái is nehezítették a tájékozódást. Azt, hogy a választópolgárok a lehetőségeinkhez mért valóban jelentős eredményekre, az egyes pártok értékrendjeire figyeljenek. A folyamatnak még nincs vége. Változatlanul nagy a tét. Változhatnak az erőviszonyok a parlamenti pártok között. Tudnunk kell, hogy a második fordulóba bekerült egyéni jelöltek az első fordulóban szerzett szavazataikat elveszítik. Mindketten vagy mindhárman nulláról indulnak április 21-én, vasárnap. Közülük az lesz a körzet országgyűlési képviselője, aki aznap a legtöbb szavazatot kapja. Most már nem lehet riogatni senkit a szélsőségesekkel. Nyugodtan figyeljenek a pártok programjaira, hitelességére, vezetési gyakorlatára, a saját vidékükkel való törődésére. Kérjük, hogy mindazon körzetekben, ahol még nem zárult le a választás, minél többen menjenek el szavazni, és erre buzdítsanak másokat is” – olvasható a zsinat elnökségének választási körlevelében.
szexuális zaklatás
Megijedt az egyetem, amely szexuális zaklatás miatt kirúgta az edzőt
