A vidék kezében a döntés

A közvélményt továbbra is foglalkoztatja, hogy a biztos pártszavazók körén túli, az előzetesen bizonytalanokként elkönyvelt „nem pártot választók” igen magas arányban vettek részt az idei országgyűlési választások első fordulójában. Vitathatatlanul ez okozta a meglepetéseket, melyek tanulságairól Veliky János történészt kérdeztük.

A történelemtudományok kandidátusa, a Debreceni Egyetem tanszékvezetője úgy vélte: a hatalmas arányú, a négy évvel ezelőtti első fordulónál 10 százalékkal nagyobb választási részvételt nem elsősorban a pártkötődések és párthűségek lélektani jelensége váltotta ki. Az, hogy 1998-hoz képest kb.
800 000-rel többen szavaztak, az eredménytől függetlenül örvendetes, mert a polgári öntudat növekedését jelzi, azt, hogy a társadalomnak mind nagyobb hányada gondolja, hogy képes beleszólni saját sorsába a szavazóurnák felkeresésével.
A magyar társadalom, amint arra a történész utalt, fejlettségét tekintve a nyugat-, illetve a kelet-európai társadalmak között helyezkedik el. Európa régebbi demokráciáiban a részvételi arány ingadozása jóval kisebb. Észak-Európában viszonylag magas, Német- és Franciaországban meglehetősen alacsony arány rögzült. Mindkét esetben a választási szokások stabilizálódásáról van szó, amely a polgárok kiforrottabb ideológiai és pártszimpátiájaként jelenik meg. Ráadásul Nyugaton nincs akkora tétje a programok közötti választásoknak, mint hazánkban. Nálunk még eldöntésre vár, kik vezénylik a polgárosodás utolsó szakaszát, hogyan szilárdul meg a tulajdonosi szerkezet a mezőgazdaságban, miként alakul az egészségügy privatizációja.
Viszont tőlünk keletre azért alacsonyabb a választási aktivitás, mert a lakosság kevésbé mozgósítható. Ott még mindig erősebb az alávetettségtudat, mint a szuverenitás érzése. A kelet-európai emberek nemigen hiszik, hogy érdemben befolyásolhatják az országos és helyi eliteket. Magyarországtól keletre kevésbé tagolt mind a társadalom, mind a hatalom. Ez évszázadok öröksége, hiszen az állam és az egyház szorosan összefonódott.
Veliky János szerint a magas választási jelenlét és az, hogy minden társadalmi réteg, csoport az eddigieknél jobban képviseltette magát, egyfajta demokratikus tartalék jelentkezéseként értékelhető. Az emberek komolyan vették a széles körű felhívást, hogy vegyék kezükbe a sorsukat.
A politikusok kivétel nélkül abban a reményben mozgósították a szavazópolgárokat, hogy saját bázisuk kiegészítését találják meg bennük. Csakhogy az addig pártot nem választók jelentékeny tömegében együtt hatott az éledező polgári identitás és a médiumok felől érkező befolyás. Ugyanakkor Veliky János azt tartja: a médiának és a most előnyben lévő pártoknak nagy óvatosság ajánlható, mert a társadalom most megmutatkozott – önállóságot hordozó – mozgásképessége visszaüthet. A választópolgárok a médiaelitekkel is szembefordulhatnak – már a második forduló idején is –, ha a közvélemény-formálók még inkább felfokozzák befolyásolási törekvésüket. Nyugaton a közelmúltban is megesett, hogy a sajtó baloldali túlsúlya ellenére végül konzervatív erők kerekedtek felül.
A Debreceni Egyetem új- és legújabb kori magyar történeti tanszékének vezetője szerint a versenyben maradt pártok most indokoltan fordulnak a vidék, s azon belül a falvak felé. A kisebb települések lakosságához április 7-re elérkezett az üzenet, hogy „vedd kezedbe a sorsod”, de ami a médiumok gyakran pártszlogeneket fölerősítő hatását illeti, az falun mindig kevésbé jelentkezik, mint a nagyvárosokban. Ráadásul az ottani választópolgárok azért sem mentek el olyan tömegesen szavazni, mint mondjuk Budapesten, mert ezúttal – sok helyütt – nem szólíttattak meg egy jellegzetesen vidéki párt által. A kisgazdapárt kiesése a falvakat politikai értelemben visszhangtalan környezetté változtatta, ám most a falusi Magyarország megszólalhat, és nem kevés szavazási tartalékot „küldhet csatába” a második fordulóban.