CeBIT 2002

Adott egy kiállítás, ahol évről évre sok ezer — idén éppen 7962 — kis és nagy informatikai, távközlési vállalkozás gyűlik össze, hogy megmutassa magát a potenciális vásárlónak, hogy felkeltse maga, terméke, tudása iránt a figyelmet. 4919 német és 3043 külföldi kiállító várta a vendégeket. Általános tendenciaként idén is megfigyelhető volt, hogy ami hardvert kitalálnak Amerikában, Európában, Japánban, az pillanatok alatt megjelenik a távol-keleti kis hardverszállítók kínálatában. Mint például az USB csatlakozóba dugható, kulcstartós apró memória vagy biztonsági kulcs, amit már a Kínai Népköztársaságban is gyártanak. A FeitianTechnologies standján egy amerikai fiatalember — nyilván a cégtulajdonos — fogadta az érdeklődőket, az IBM-énél nyilván jóval olcsóbban beszerezhető termékeivel. Programot gyártani még a világ legszegényebb országaiban is lehet, mint azt ékesen bizonyította a bangladesiek kiállítása. Ezért látszólagos az ellentmondás az ukrán standon bemutatott, szoftveroldalról biztosan nagyon kifinomult ujjlenyomatos védelmi rendszer és a Fingerprint Cards „Milyen ujjlenyomatos kártyát akar? Megcsináljuk!” jellegű kínálata között. Mert szoftverre csak még inkább szükség lesz attól, hogy rövidesen a mobiltelefont, a menedzserkalkulátort, a digitális fényképezőgépet és még ki tudja mit is fel lehet olcsón szerelni ujjlenyomat-olvasóval, hiszen a tömegtermelés beindulásával az építőkészletek ára a mikroprocesszoros kártya árára zuhanhat. Rövidesen megjelenhetnek az ujjlenyomatos zárak, először védett irodákban, aztán a szállodákban, majd akár a lakásokban is. Most, hogy az elektromos hálózaton már másodpercenként 4,5 megabitet is át lehet, vinni, akár szolgáltatás is lehet az ujjlenyomatos zár: egyetlen, a transzformátorházban elhelyezett kiszolgáló kezelheti az ujjlenyomat-adatbázist, s egyúttal védheti a környék valamennyi lakását a betörés ellen. Új kábelezésre nincs hozzá szükség, az adatok a villanydróton közlekedhetnek. Az sem gond, ha a betörő a villany kikapcsolásával kezdi, hiszen az azonnali riasztást eredményez.
Itt Magyarországon, ahol alig néhány rádiótelefon-gyártó a kereskedelmet keményen kézben tartó mobiltelefon-társaságok beszállítója, egyelőre elképzelhetetlen bőségben találhat az ember telefont a CeBIT-en. Van közöttük egyszerű, olcsó, és van GPS helymeghatározó egységgel szerelt is. Érdekes egy svéd cég gyártmánya, az oldalán a sokféle feladatra beprogramozható kapcsolók egész sorával ellátott, képet, animációt, mozgóképet színesben megjeleníteni képes GSM/GPRS készülék. Hasonló a helyzet a digitális fényképezőgéppel, abból is szélesedik a választék. A mellékelt képen a Casio cigarettatárca nagyságú, öt és fél centi magas, alig kilenc centi széles és 11,3 milliméter vastag turista-fényképezőgépe látható, az Exilim. Négyzetes, 2,7 hüvelyk oldalélű fényérzékeny lapkáján 1,24 millió képpont van, az objektívről viszont nem tesz említést a leírás. Széltében-hosszában hasonló méretű, de háromszor ilyen vastag a Panasonic kamerája, a Lumix DMC-F7, igaz, ebben már gumiobjektív van, könnyebb vele képet komponálni.

Érdemes lesz a következő hónapokban odafigyelni a német mobiltelefon-szolgáltatásokra. Az e-plus beindítja a Japánból importált tartalomszolgáltatást, az i-mode-ot, amire a Deutsche Telekom (DT) T-Mobilja — újabban T-Mobile-ja — hasonló szolgáltatások bevezetésével válaszol. A figyelmet azért érdemli meg az óriások versengése, mert a szélessávú hálózati szolgáltatásokat, a mindenhol elérhető internetet valakinek meg kell fizetnie, és ez a valaki a társaságok reményei szerint az lesz, aki a tartalmat lekéri, használja. Japánban ha nem is minden, de sok pénzt megadnak az emberek egy kis animációért, szórakozási tanácsért, sporthírért. Németországban pedig majd meglátjuk. Az i?mobile?t tudó készülék ára több mint ötvenezer forint, a havi előfizetési díj cirka hétszázötven forint, egy hír letöltése mintegy tíz, egy dallamé várhatóan harmincöt forintba fog kerülni. Mindez természetesen az alapszolgáltatás, a GSM havi díja mellett.
Az e-plusszal szerződött tartalomszolgáltatók között már ott van a német államvasutak, egy bróker, a Fleurop virágküldő szolgálat, a Spiegel Online és a Financial Times Deutschland.
A DT mobil- (T-Mobile) és internetszolgáltató (T-Online) társaságának közös sajtóértekezletén viszont t-zónákról, vagyis t-sportról, t-muzsikáról, t-játékokról és t-infóról volt szó. Nikesh Arora, a T-Mobile új üzletekért felelős vezetője hangsúlyozta, hogy a WAP három éve alatt kiderült, az emberek nem böngészni akarnak a világhálón a rádiótelefonon, hanem könnyen használható, megbízható csomagokat és releváns adatszolgáltatást. Sikerre teremtett példaként említette a kanadai Research In Motion (RIM) által gyártott, a DT-standon be is mutatott javás BlackBerryt, egy kis, billentyűzettel ellátott kéziszámítógépet, amivel telefonálni és levelezni egyaránt lehet.
Hosszú botladozás után — emlékezzünk az Acerral nagy hangon bejelentett, aztán szép csendben elfelejtett frigyre — révbe érni látszik a Siemens számítógép üzletága. A Fujitsu Siemens a CeBIT-en bemutatott termékskálából ítélve olyan fejlesztési és tőkeerőt tud felmutatni, amellyel versenyre tud kelni az Amerikából jöttekkel, talán még egy HP(Compaq)-kal is. Az egyesített termékskálában nincs lyuk, a BS2000 nagyszámítógéptől a zsebszámítógépig mindent kínálnak. A CeBIT-en bemutatott, júniusra ígért legkisebb eszközük a könnyen rádiótelefonosítható, bluetoothos, színes képernyős, kézírást olvasó PocketL00X (alaprendszer: Microsoft Pocket PC 2002), amelyhez kínálnak egy olyan infrastruktúrát is, amellyel egy cég alkalmazásai — Lotus Domino, mySAP.com stb. — könnyen elérhetővé tehetők a zsebszámítógépről. A miniatürizálás máshol is érvényesül: az összesen húsz kétprocesszoros, két merevlemezes kártyát befogadni képes Primergy BX300 Blade Server mindössze három egységet foglal le a szekrényben.
A Fujitsu-Siemens L00X és mellette sok másik zsebszámítógép is bevethető az IBM standon bemutatott InfoScope végkészülékeként. Az InfoScope egy nagyszámítógépes kapacitásokat használó információkezelő szolgáltatás, amely a fejlesztők ígérete szerint egyszer arra is képes lesz, hogy egy kínai vendéglő digitális kamerával lefényképezett, rádiótelefon-hálózaton keresztül beküldött étlapját megfejtse, és az ételeket magyarul megjelenítse a képernyőn. A rendszerből már él a kapcsolat a végkészülékekkel, és él a kínai—latin karakterfelismerés is, a közeljövőre ígérik hozzá a kínai, német, spanyol, olasz és francia nyelven keresztbe-kasul olvasó-fordító-leíró-felolvasó szolgáltatást. A kliens—kiszolgáló alkalmazás ügyesen osztja meg a feladatokat a zsebszámítógép és a központ között. A kliens a felvett képből kimazsolázza a szövegeket, és csak azt küldi be, amivel nyilvánvalóan gyorsítja az adatátvitelt. De a lényegkiemelés arra is jó, hogy az előfizető egy épület képét küldje be, majd visszakapjon róla egy ismertetőt. Lehet ott például egy étterem, ahonnan az előző napokban szállítottak kórházba néhány vendéget szalmonellamérgezéssel. Fontos információ, de e példa jelzi, milyen hatalom összpontosulhat rövidesen a tartalomszolgáltatók kezében.