Hat év sem volt elegendő a magyar igazságszolgáltatás szervezeteinek, hogy mindenki számára megnyugtató módon tisztázza: mi is zajlott valójában az elmúlt évtized botrányának nevezett Tocsik-ügy hátterében.
Egymásnak ellentmondó ítéletek születtek már szép számmal. A büntetőügyben például egyszer a sikerdíjcsapolók a bűnösök, máskor meg azok, akik úgymond milliárdokat takarítottak meg a büdzsének.
A méretes botránynak csak a keresztanyja Tocsik Márta, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-hez tanácsadónak szegődött jogásznő. A Tocsik-ügy mégsem kizárólag róla szól. A Tocsik-botrány igazi főszereplői a Horn–Kuncze-kormány tagjai, akik eldöntötték: az önkormányzatok törvényes jussáról az ÁPV-nek egy alkufolyamattal kimunkált egyezséggel kell megállapodnia. Az pedig, hogy a jogásznő sikerdíjának egy része zsarolással vagy befolyással üzérkedéssel vándorútra kelt, valóban klasszikus kriminális ügy.
A kormányzati cél, amihez az ÁPV Rt. segítségül hívta a jogásznőt, az volt, hogy az önkormányzatoknak kevesebbet kelljen fizetni, mint a jogos járandóságuk.
Az alkufolyamatról az ÁPV Rt. vezetői hozták meg a döntést még 1995-ben, a precedensértékűnek tulajdonított legfelsőbb bírósági ítéletet követően, amit a dunaújvárosi önkormányzatnak a Dunaferr belterületi földjei után járó jussról hoztak. Az ÁPV vezérigazgató-helyettese, Kocsis István még 1995 decemberében szóban adott külső tanácsadói megbízást egy, az állami vagyonkezelőnél ügyeit intéző jogásznőnek.
Ő volt Tocsik Márta. Az önkormányzatok nevében ekkor már ügyvédi irodák, tanácsadó cégek jogi képviselői jártak el az ÁPV ellen indított perekben.
Tocsik megbízását az ÁPV igazgatósága 1996 januárjában hivatalosan is megerősítette, és elkezdődött az alku.
Az első két csomagot Tocsik Márta az önkormányzati követelések jelentős részét képviselő Vektor Rt.-vel ütötte nyélbe. Mivel ketyegett a kamatbomba, indokolt volt, hogy a már összegyűjtött követelésekről alkudjanak meg először. Emiatt a két csomag miatt robbant ki a Tocsik-botrány. Jóllehet, később még további kilenc, csomagba összegyűjtött önkormányzati követeléséről is létrejött az egyezség, ezeket azonban már le sem számlázhatta a jogásznő, ezekből nem is lett büntetőeljárás. Igaz, hogy az ÁPV annyit és úgy fizetett ki ezeknek az önkormányzatoknak, ahogy azt Tocsik lealkudta, de ezek az egyezségek még mentőkörülményként sem jöhettek szóba Tocsik Márta büntetőügyében.
Az egyezségi tárgyalásokon volt, akivel sikerült egyezségre jutni, volt, akivel nem. Volt olyan önkormányzat, amely a gyors pénzhez jutás reményében lemondott járulékos követelése egy részéről, volt, amelyik bíróságon kereste igazát, több-kevesebb sikerrel.
A fővárosi önkormányzat inkább a bírósági utat részesítette előnyben az 1000. számú ügyvédi iroda segítségével, leszámítva azt a törvény- sértő megoldást, amellyel az ÁPV feje fölött Medgyessy Péter egy külön szerződésben megállapodott a fővárost megillető belterületi járandóság egy részéről a metróberuházással kapcsolatban.
A botrány 1996 őszén robbant ki, amikor kiderült: Tocsik Márta bruttó 804 millió forint sikerdíjat kapott az ÁPV Rt.-től, mert megtakarított a vagyonkezelőnek csaknem tízmilliárd forintot. Az ÁPV tanácsadója sikerdíjának nagysága óriási felháborodást váltott ki a Bokros-csomag sújtotta országban. Az önkormányzatokat képviselő cégek, ügyvédek az ÁPV tanácsadója sikerdíjának többszöröséért vállalták a munkát, a jogásznővel az első két csomagban megkötött egyezségek után a településeket képviselő Vektor Rt. – becslések szerint – több mint kétmilliárd forintot keresett, mégis Tocsik nevével dagadt méretesre a botrány.
Kiderült ugyanis, hogy a jogásznő sikerdíjának egy jelentős része, több mint háromszázmillió forint a hatalmon lévő MSZP és SZDSZ holdudvarába tartozó cégek és egy alapítvány számlájára vándorolt.
Kiderült az is, Tocsik Márta nem szabad akaratából tett szert a koalíciós pártokhoz közel álló „alvállalkozókra”.
Az alvállalkozó MSZP közeli Arány Rt. már az első csomagban kialkudott egyezségek után járó sikerdíjat megcsapolta harminc százalékkal, a második csomag elintézése után kapcsolódott be a sikerdíjapasztásba az SZDSZ közeli Utilitas Rt.
Tocsik Márta 1996-os emlékezetes, „pizsamás” vallomásában kitálalt a Központi Bűnügyi Igazgatóság nyomozójának. Az adócsalással meggyanúsított jogásznő a büntetőeljárási elveknek megfelelően csak őszinte, feltáró vallomással úszhatta meg az őrizetbe vételt.
Az 1996. október 15-ről 16-ra virradó éjszakán tett vallomást rögzítő kihallgatási jegyzőkönyv több ellentmondást is tartalmaz. Az MSZP közeli céggel való szerződéskötést Tocsik Márta először valódi alvállalkozói megbízásként adta elő és 1995. december közepére tette a létrejöttét. A szerződést 1995. december 6-ra dátumozták vissza, vélhetően ez a visszakeltezés adott okot a kihallgató nyomozónak az alvállalkozói szerződés fiktív voltának gyanújára, ugyanis Tocsik Márta csak december 7-én tárgyalt első alkalommal az önkormányzatok belterületi járandóságának lehetséges kifizetési módjáról az ÁPV vezetőivel.
Jóllehet a jegyzőkönyv szerint Tocsik Márta összefüggő, folyamatos vallomást tett, egyetlen nyomozói kérdés sem szakította meg a szöveget, ám nyilvánvaló, hogy a következő jegyzőkönyvbe mondott vallomásrészt szünetnek és nem akármilyen rendőri kérdésnek kellett megelőznie.
Nem kizárt ugyanis, hogy a Központi Bűnügyi Igazgatóság más forrásból – már a kihallgatást megelőzően – információkhoz jutott az 1996. október 16-i kihallgatás idejére. Például a sajtóban kirobbant botrányt követő adatgyűjtéskor – az áfabefizetések miatt – az APEH-től, illetve a jogásznő számlavezető bankjától származó igen pontos információkkal rendelkezhettek sikerdíja egy részének vándorútjáról.
Tocsik Márta ilyen előzmények után adhatta elő, miként is tett szert a hatalmon lévő pártok holdudvarához tartozó „alvállalkozókra”.
*
Részlet Tocsik Márta 1996. október 16-i vallomásából:
„1996. májusában, az első csomag kifizetése után, telefonon felhívott Radics Péter, akit addig nem ismertem, de tudtam, hogy Budai György munkatársa. Budai Györggyel addig egy alkalommal találkoztam, két, három évvel ezelőtt, csak futólag mutattak be egymásnak. Budai Györgyről tudtam, hogy az SZDSZ – Szabad Demokraták Szövetségének – főpénztárnoka. A Radics Péter bemutatkozott és közölte, hogy a Budai akar velem találkozni, de hogy miért, azt nem közölte. Azt viszont mondta, hogy másnap a Budapest VII. kerületi Bajor Sörözőben – Akácfa utca és a Dohány utca sarkán, ha jól emlékszem az utcanevekre – délután négy órakor »kell« találkoznom Budai Györggyel. A beszélgetés hangneme nem kérésre utalt, egyszerűen »utasításként« közölték, hogy kivel és mikor, hol kell találkoznom.
Másnap egyedül mentem a Bajor Sörözőbe a megadott időpontban, ahova én érkeztem elsőnek. Leültem egy szabad fakhoz, majd nem sokkal ezután megjelent Budai György és Boldvai László. Ezen utóbbi személlyel addig soha nem találkoztam, de a nevét már hallottam, illetve tudtam, hogy milyen pozícióban van, tehát azt, hogy az MSZP – Magyar Szocialista Párt – főpénztárnoka. Róla az ARÁNY Rt-vel kapcsolatban hallottam, amiről majd a későbbiekben ugyancsak említést teszek.
A Budai, miután vele már korábban egyszer találkoztam, felismert és bemutatta a vele lévő Boldvai Lászlót. Megjegyzem, hogy a bemutatáskor nem közölte, hogy Boldvai milyen pozícióban van.
A Budai volt az, aki – amellett, hogy számomra sokkal felkészültebb közgazdásznak láttam – beszélt és azt mondta, hogy »tudják, hogy nekem van egy megbízásom az ÁPV Rt-vel, – megjegyzem a szerződésről úgy vettem ki, konkrétan tudnak – és nem gondolhatom komolyan, hogy ennek a szerződésnek a megtartása az ő támogatásuk nélkül mehet.« Tehát azt mondta, hogy ezt a munkát csak az ő támogatásukkal végezhetem. Budai György azt is mondta, hogy ennek a munkának az ellenérté-kének egy részére igényt tartanak.
Az összegre vonatkozóan Budai György azt közölte, hogy a »második csomag« után kifizetendő összeg nyolcvan százalékát kérik, amit Boldvai is túlzottnak tartott, némi vita is volt közöttük. Én is közöltem, hogy ez meglehetősen sok. Boldvai még azt is mondta, hogy cégen keresztül kéri, amit ő biztosít, míg a Budai cég nélkül, tehát zsebbe kérte az összeget. Végül is a kifizetendő összeg ötven százalékát kérték, amely összegről ők ott ketten egyeztek meg és úgy, hogy abból 25-25 százalék jut nekik. Miután közöltem, hogy cég nélkül, zsebből nem tudom kifizetni, mindketten közölték, hogy »biztosítanak céget«, akiknek utalni kell. A beszélgetés végén mindketten felhívták a figyelmemet, hogy ezt a beszélgetést felejtsem el és tartsam a számat. Még azt is mondták, hogy ha nem így viselkedem, akkor ennek meglesznek a következményei. Miután hárman ültünk az asztalnál, természetesen mindannyian hallottuk a másik beszédét. A beszélgetés során közölték, hogy a kért öszszeget nem saját céljaikra, hanem pártjaik számára kérik, és ehhez még hozzáfűzték, hogy az ÁPV RT koalíciós vezetés alatt működik, így a kért párt is akar részesedni ennek a munkának az eredményéből. Ez a beszélgetés mintegy háromnegyed óráig tartott, mivel én ellenkeztem, kifogásokat emeltem, de a két úr »erőteljesen« következetes volt. Én mentem el előbb, miután közölték, hogy a két ember majd fog jelentkezni a szerződéssel és egyszerűen »elbocsátottak azzal«, hogy mehetek.
Kb. egy hét múlva jött Vitos Zoltán, az ARÁNY Rt-től, aki egy zárt borítékban – de méretére már nem emlékszem – hozott négy példány szerződést.
A szerződés szerint az ARÁNY RT és közöttem van megbízási munkakapcsolat és ezért a részemre történő fizetés után – talán három vagy nyolc napon belül – a kibocsátott számla alapján az összeg 25 százalékát utaljam. A szerződés természetesen már meg volt szövegezve és az ARÁNY részéréről le volt bélyegezve és alá volt írva.
Nekem ott helyben – Vörösmarty téri irodámban – két példányt alá kellett írnom és visszaadnom Vitos Zoltánnak. Vitos Zoltán, miután a szerződést is ő hozta, illetve ő vitte, annak tartalmáról tudnia kellett.
A szerződés aláírása után Vitos Zoltán elment és legközelebb akkor jött, ugyancsak az irodámba, amikor már a számlát hozta.
Ekkor ő kifejezetten kérte – nagyon akkurátusnak láttam –, hogy mutassam meg az általam kibocsátott számlát, talán még arról másolatot is készített.
Miután a számlámra megérkezett az ÁPV RT által átutalt második részlet – 450 millió forint körüli –, egy napon kiállítottam az átutalási megbízást, mind az ARÁNY RT, mind az UTILITAS RT felé azonos összegben.
El kell mondanom, hogy a Vitos Zoltánon kívül – a Budaiékkal folytatott megbeszélés után – ugyancsak kb. egy hét-tíz nappal később – Radics Péter egy lezárt borítékot hagyott a Vörösmarty téri irodámban, tehát vele nem találkoztam, őt ma sem ismerem személyesen. Megjegyzem a borítékot Bátkai Eszter vette át. El kell azt is mondanom, hogy a Radics nevét azon a megbeszélésen Budai György hozta szóba, nevezte meg, mint aki fog majd nálam jelentkezni.
A borítékban ugyancsak négypéldányos megbízási keretszerződés volt. Ez alapján köztem és az UTILITAS RT, mint megbízott között jött létre szerződés, amit nem én fogalmaztam és az UTILITAS részéről már alá volt írva. Én is aláírtam ezeket, majd a Budai által megadott számon telefonon felhívtam Radicsot, hogy jöhet a szerződésekért, melyek közül kettőt lezárt borítékban az irodában hagytam és valaki jött azokért. Biztos, hogy ezt is az Eszter adta át, akinek megjegyzem fogalma sem volt, hogy mi volt a borítékokban.
Arra a kérdésre, hogy a bevezető részben említettek hogyan kerültek ebbe a szerződésbe, nem tudom. Tőlem ilyent, ide vonatkozóan nem kértek.
Az UTILITAS RT által kiállított számlát pontosan nem emlékszem már, hogy ki hozta, de úgy hiszem ezt is ott hagyták az irodában.
Mint mondtam, mind a két cég megadott számlájára azonos napon, azonos összeget utaltattam. Kérdésre kijelentem, hogy az UTILITAS RT-ről addig semmit nem tudtam. A két cég semmilyen tevékenységet nem végzett számomra, illetve a megbízási szerződések alapján, tehát munkája nem volt, nem végzett.
Visszatérve az ARÁNY RT-re, tehát, hogy velük hogyan és mikor kerültem kapcsolatba, a következőt tudom elmondani:
1996. január vége felé lehetett – az ÁPV RT-vel februárban megkötött szerződések előtt, de a főbb számadatok meglétekor – amikor a Vörösmarty téri irodámban telefonon jelentkezett Vitos Zoltán. Ő közölte, hogy szeretne velem személyesen találkozni, de arra a kérdésemre, hogy mivel kapcsolatban, azt mondta, hogy majd személyesen elmondja. Én természetesen próbáltam kérdezni, hogy miről akar beszélni és arra a kérdésemre, hogy belterületi földmegváltásokról akar-e beszélni, azt mondta, hogy igen, így e beszélgetés után 2-3 nappal személyesen is találkoztam vele. A Vörösmarty téri irodámban találkoztam vele, úgy gondolom, hogy 10 óra körül.
Vitos Zoltán egyedül jött, kérdezte, hogy az ő érkezéséről szóltak-e már, tudom-e, hogy ő ki. Mondtam, hogy nem szóltak és nem tudom és láthatóan zavarba került, majd mobil telefonjával felhívott valakit, olyasmiről beszélt, hogy nem szóltak ide, majd a beszélgetés befejezése után néhány perccel újra hívott valakit, majd átadta a telefont, amelyben Boldvai László mutatkozott be, kérdezve, hogy tudom-e, hogy ő ki. Őt személyesen nem ismertem, de nevét hallottam és tudtam, hogy az MSZP főpénztárosa, amit azért tudtam, mert váltás volt ezen a poszton és az újságok cikkeztek erről.
Tehát miután mondtam, hogy tudom, hogy ki, közölte, hogy az ARÁNY RT lesz az alvállalkozó az ÁPV RT-vel kapcsolatos megbízásban és ez a cég az átutalt összeg egyharmadát kéri. Természetesen meglepett, amit mondott, kérdeztem, hogy mit fognak dolgozni, mire ő közölte, hogy semmit, a munkát én fogom elvégezni. Egyértelműen utasításként és nem kérésként beszélt, és épp ezért kértem el a telefonszámát, hogy vissza tudjam ellenőrizni, hogy tényleg azzal beszélek-e, akinek mondja magát. Mind a városi, mind a mobil számát megadta és a Köztársaság téri telefon felhívása után Antal Nikoletta kapcsolt be Boldvai úrhoz, tehát így ott és akkor le tudtam ellenőrizni, hogy tényleg ő beszél velem, akivel egyébként addig személyesen nem találkoztam és nem is telefonáltam.
Boldvai úr még azt is mondta, hogy őt ne hívogassam, hanem a Vitos úrral beszéljek meg mindent. Ez a beszélgetés tehát Vitos Zoltán jelenlétében volt az én irodámban, amit ő is hallott. A Boldvaival történő beszélgetés után Vitos azt mondta, hogy írjam meg a szerződést, amin csodálkoztam, tehát, hogy még azt sem képe
Szoboszlai Dominik
Szoboszlai újfent bebizonyította, a futball zsenijei közé tartozik + videó
