Egérút a pártpénztárnokoknak

Tocsik Márta 1996. október 15-én, első gyanúsítotti meghallgatásakor részletekbe menően számolt be arról, hogy 1996. február 2-án Boldvai László, az MSZP pénztárnoka, majd 1996. május 23-án a Bajor Sarok sörözőben Boldvai László és az SZDSZ-hez közel álló Budai György vállalkozó miként jelentették be igényüket az ÁPV-től kapott sikerdíja meghatározott hányadára. Tocsik első csomagja utáni sikerdíja egyharmadát a szocialisták nevében vették el, majd koalíciós alapon – mondván, hogy az állami vagyonkezelő MSZP–SZDSZ-es irányítás alatt áll – a második csomag után járó díj ötven százalékára jelentették be igényüket a pártpénztárnokok, amelyet azután megfeleztek egymás között. A büntetőperben a rájuk valló Tocsik első kihallgatásának körülményeit élesen kritizálták a pártpénztárnokok. Figyelemre méltó módon Szőgyényi József, Tocsik Márta korábbi védője az 1996. október 15-i gyanúsítotti kihallgatás jegyzőkönyvében még azt rögzítette, hogy védencének „a kihallgatás módja ellen nincs panasza”, a későbbi, október 17-i gyanúsítotti kihallgatáson a korábbi vallomását Tocsik megerősítette, ennek ellenére hónapokkal később, 1997. január 13-án védője (?) ráhatására Tocsik előbb részlegesen (Budai és Boldvai vonatkozásában), majd teljes egészében visszavonta a vallomást. Tocsik Márta kihallgatására egyébként igazságügyi orvos szakértőt is kirendeltek, aki az erről készült írásbeli jelentésében nem tett említést a gyanúsított kihallgathatatlan állapotáról. Ennek ellentmond, hogy az orvos évekkel később a bíróság előtt tett tanúvallomásában – Budai és Boldvai védőinek keresztkérdéseire – kihallgathatatlan állapotúnak minősítette Tocsikot. A megismételt elsőfokú eljárás nem jogerős ítéletének tükrében, úgy tűnik, a szerecsenmosdatás – a választások előtt – sikerrel járt…