Én nem tudom...

Én nem tudom, hogy egy ideges elmegyógyász vagy egy elmés ideggyógyász helyesen jár-e el, ha szakmájával elegyíti a politikát. Az persze igaz, hogy néhány honatyán észrevehetően kiütköznek a mentális zavar jelei, így rendjén valónak látszik, ha a Parlamentben folyamatosan jelen van egy ügyeletes dilidoktor.
Fogalmam sincs, hogy Veér András alkalmas lenne-e erre a feladatra. De nyilvánvalóan igen komoly erőfeszítéseket tett, hogy bejusson a képviselők közé. Jelenleg – sok más egyéb után – MSZP-s színekben kísérletezett. Ez nem baj. Sajnos, a doktor úr esztendők óta nemcsak recept-, de közírással is próbálkozik. Politikai „elemzéseket” és „publicisztikákat” tesz közzé. Analíziseiben a politikát és tanult szakmáját összevissza keveri, s feltárja saját lelkivilágát.
Még a választások előtt A szorongás nagy úr címmel a Népszavában Orbán Viktor „mentális állapotát” taglalta, s engedte indulataitól vezetni ügyifogyi tollát. Sorait olvasva a szorongásból kifejlődött agresszív nagyot akarás szül veéres verejtéket. Közírónk (miként erre utaltam már: ez a kifejezés rokon a közröhejjel?), mint az MSZP századrangú képviselőjelöltje eláraszt bennünket közhelyekkel, aztán hirtelen drámai bejelentést tesz: „A Fidesz Medgyessy jelölése óta retteg intellektuális személyiségétől”. Diagnózisa szerint Medgyessy intellektuális, Orbán pedig szorongó, „pszichológiailag éretlen” személyiség. Nos, ennyit egy MSZP-s politikusnak szabad tévednie, egy szakorvosnak viszont nem. Sorait olvasva az ember arra gondol, hogy amikor a doktor leül újságcikket írni, ugyanolyan gyanútlan lelkiállapotban van-e, mint a hályogoperációhoz készülő kovács. A keze remeg, vagy oktalan bizakodás tölti el miközben ír és ír. Metszi a hályogot: „… a kormány elmúlt négy éve tele van sikertelenséggel, dilettantizmussal, pökhendiséggel, államilag támogatott korrupcióval…” Vagy: „Mit válaszol (a magyar miniszterelnök) az Orbán–Nastase-paktum megkötésére, amely megalázó a magyarságra és elsősorban a romániai magyarokra?” Veér nem veszi észre, hogy ez a mondat nemcsak nyelvtanilag helytelen, de abszolút értelmetlen is? Miként a másik: „Mit mondana (Orbán) Magyarország nemzetközi presztízsének csökkenésére, melynek elsősorban az ő faragatlan viselkedése az okozója?” Ez Veérnél stílbravúr. A hályog kezd repedezni. A műtnök nem retten vissza semmitől. Mit sem tudva az állami hirdetésekre is vonatkozó közbeszerzési törvényről, bátran leírja, hogy „az állami milliárdokkal – vagy kötelező hirdetésekkel – fenntartott Magyar Nemzet…” sikertelensége miatt még sajnálni is tudja a szorongó Orbánt. Vajon, miközben a doktor úr kényszerképzeteivel birkózik, eljut-e hozzá az emberi szó: az állami hirdetések a hatékonysági mutatókat figyelembe véve kerülnek elosztásra. A Népszabadság ugyanúgy részesül belőlük, mint a körülbelül háromszázezer olvasóval rendelkező Magyar Nemzet.
Valószínűleg nem jut el. Viszont a hév teljesen elragadja a minimalizált példányszámú, nem tom’ milyen pénzen fenntartott Népszava hasábjain. Leírja, hogy Orbánnak a vitához nem a választók, hanem „kollégiumi szobatársak, felcsúti meg alcsúti labdarúgótársak, a dolomitgyárban dolgozó »polgári brigádok« kellenek”. Lám, a hályog kezd leválni. De sajnos vele jön a szem.
Veér közíró úr?! Tud arról, hogy a tarhonyafa mikor virágzik? Hallott-e már kockacukorbányáról? Látott már malackeltető gépet? Nos, a dolomitgyár ebbe a sorba tartozik. A dolomit előállítására ugyanis még annak idején a Teremtő vállalkozott. Nem volna mégis jobb, ha ön politikai plamfletek helyett inkább rövid recepteket írna? Hiszen tudja: andaxin, seduxen, cavington… plusz: autogén tréning, lazítás.
Hogy a szorongás nagyobb úr-e vagy az ilyen „közírói” dementia, én nem tudom…