Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!

Megpihenhetnek végre a fáradt kokárdák, ma éjféltől véget ér egy rémálmokkal teli időszak. Mert az maga volt a rémálom két héttel ezelőtt, amikor egy szorongó, sápadt szocialista arcon sátáni vigyor futhatott végig, és azt tudta mondani gyűlölettől lefittyedt ajakkal, hogy a választás első fordulójában a kormányváltó erők kerültek többségbe. Hogy mennyire viszonylagos a nem egészen egyszázalékos többség, azt világosan megmutatta a múlt szombati csodálatos ünnep a Kossuth téren, ahol másfél millió ember kiáltott ébresztőt a rémálomból felocsúdni még nem tudóknak. Vasárnap kiderül, eljutott-e az ország minden szegletébe hangjuk.
De rémálom volt tulajdonképpen az egész kampány is. Azzá tették a hamisítatlan ÁVO-s és KGB-s eszközöket felvonultató szocialista és szabad demokrata rohamosztagok, amelyek hathatós médiatámogatással lerohanták az egész országot. Kampányfilozófiájuk nem értékekre, hanem három alapvető emberi érzésre épült: félelemre, gyűlöletre és a mocsok iránti fogékonyságra. Emlékezzünk a huszonhárommillió román munkavállaló inváziójával való rémisztgetésre, a folyamatos szélsőjobbozásra, nácizásra vagy a nemzeti összefogás több politikusának durva lejáratására, amelyek során mindent bevetettek a félreérthetetlen ujjmozdulatoktól a prostituáltak hamis vádjain át a nyilvánvaló hazugságok gyűjteményének terjesztéséig. Látszólag két csapat serénykedett, de összekötötte őket Ron Werber szellemisége, aminek durvaságát, embertelenségét, szélsőséges erkölcstelenségét sikerült tökéletesen átültetniük a magyar valóságba. A polgári kormány politikusai iránt érzett mérhetetlen gyűlöletük által vezérelve ennek a gyűlöletnek igyekeztek széthinteni magvait minden akciójukkal, miközben álszent módon arról győzködték a hiszékenyeket, hogy kormányszintre emelkedett a szélsőjobboldali (értsd: fasiszta!) gyűlöletkeltés Magyarországon. Megrémülve újabb hatalom nélküli négy év balsejtelmétől, folyamatosan félelemben tartották a lakosságot, majd az egészet az APEH-ra és néhány szemérmetlenül kiforgatott Fidesz közeli mondatra kenték. Egyvégtében azt hazudták, hogy a miniszterelnök, a kormány, a Fidesz és mindenki, aki nem baloldali, az hazudik. És bármilyen hihetetlen, ennek az ördögi praktikának rendkívül sokan bedőltek. Pedig a többség még emlékezhet egy tankönyvi képre, amely alatt az a szöveg állt, hogy Dimitrov a vádló, Göring a vádlott. Arra utalt a karikatúra, hogy a nyilvánvalóan koholt képtelenségekből álló rágalomáradat, amit a történelemben Göring néven elhíresült alak próbált a Dimitrov nevű nyakába varrni, a visszájára fordult, a mocskolódás módszertana a védekezés során lelepleződött. Nos, ez történt az első fordulót követő időszakban a baloldali kampánnyal is. Amikor a miniszterelnök a nyilvánvaló hazugságokra válaszul elkezdte sorolni, hogy mit tett ez a kormány az elmúlt négy évben az emberek, a családok boldogulása, a nemzet felemelkedése érdekében, és rávilágított, hogy ezeket az intézkedéseket a baloldali ellenzék nem támogatta, sőt rendre megpróbálta megakadályozni, hirtelenjében Kovács László és Kuncze Gábor fideszesebb lett a Fidesznél. Kiderült, hogy hazudtak, amikor el akarták hitetni, hogy nem történt semmi négy éven át. Ma már mindent folytatnának, megemelnének és kiterjesztenének, csak szavazzák vissza őket azok, akiket még át tudnak verni. Azok, akiknek nem tűnik fel, hogy alkalmanként harmincmilliót felnyaló tanácsadók, Princz Gábor-féle bankárok, Hujber Ottóhoz és Máté Lászlóhoz hasonló milliárdosok, a csak a saját zsebük érdekeit védelmező szakszervezeti aktivisták papolnak nekik szociális érzékenységről és jóléti rendszerváltásról. Akik a közbiztonságról elpufogtatott lózungok takarásában nem akarják látni, hogy az alvilág börtönökbe és külföldre szorított tagjai azonnal dörzsölni kezdték a markukat, amikor értesültek barátaik első fordulós eredményeiről.
Ám az igazi többség remélhetőleg megértette az utóbbi napokban, hogy nem két párt, hanem két értékrend közül kell választaniuk. Az önmagába kísértetiesen visszaforgatott múlt és az összefogáson alapuló jövő, a segélyeken tengődő új cselédsors és a polgárosodás között.
Vasárnap éjjel véget érhet tehát a rémálmok időszaka. Nem kell más, csak két megfontolt tollvonás a jövő mellett. Hogy bátran, felemelt fejjel mondhassuk, mint az elmúlt szombaton: Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!