Három „elemző” egy szólamban a választásról

A negyedik választás Magyarországon címmel rendezett vitaestet a Bibó István Közéleti Társaság pénteken a Kossuth Klubban. A Soros Alapítvány, az Alapítvány a Liberális Politikáért, valamint a Friedrich Naumann Alapítvány által támogatott rendezvény előadói Gombár Csaba, Kéri László és Kende Péter politológusok voltak. Az előadásból többek között azt is megtudhattuk, hogy Dávid Ibolya egy „kotkodáló tyúk”, aki „tojt valami jobbközép tojást”, és hogy a polgári kormány nagygyűlésein részt vevő fiatalok Mao vörösgárdistáinak utódai.

Telt ház várta a Kossuth Klub emeleti előadótermében, hogy elkezdődjék a nemrégiben lezajlott választásokról szóló eszmecsere. A rendkívül árnyalt, mélyreható és érzelemmentes vita sikeréhez kétségkívül az is hozzájárult, hogy az előadók olyan független, teljesen eltérő véleményt valló személyiségek voltak, mint Gombár Csaba, aki leváltásáig a közszolgálati rádió elnökeként ügyködött a rendszerváltó kormány mielőbbi megbuktatásán, vagy dr. Kende Péter – nem a legnépszabadságszerűbb napilapban Tóth Ilonát gyilkosnak nevező, hanem a politológus –, valamint Kéri László, aki első számú informátorként és múzsaként segítette a másik Kendét az Orbán Viktort gyalázó bestseller megírása során.
Indításképpen a konferanszié a közönség nagy örömére bejelentette, hogy a Bibó Társaság tagjaiból még miniszterelnök is lehet, hiszen Medgyessy Péter az egyik alapító tag. Ezt követően Gombár Csaba elpanaszolta: nem tájékoztatták a szervezők azt illetően, hogy az április 19-én befejeződött kampányról kell-e majd beszélnie, vagy arról, amelyik a választások másnapján kezdődött el. Mindenesetre Gombár a mindkét oldalon megnyilvánuló negatív kampányt kezdte boncolgatni, és Kéri László is egészen pártatlannak tűnt, amikor megállapította, hogy vidéken sem volt egységes a két legnagyobb párt megítélése, hiszen például Csongrád megyében a jobboldal tarolt, míg Heves egyértelműen a szocialistákat támogatta.
Ám a mérsékelt hangnem nem tartott sokáig. Kéri László, akinek eredetileg csupán a vita moderálása lett volna a feladata, egyre gyakrabban ragadta magához a szót – a „vitaest” végére már kétszer anynyit beszélt, mint Kende és Gombár. Amikor már végképp eluralkodott rajta a jókedv, Kéri László kijelentette: ő azon csodálkozik, hogy a polgári kormány „megbukott”, pedig olyan állapotokat örökölt elődjétől, hogy abból kiindulva akár a szavazatok kétharmadát is elvihette volna a mostani választásokon. Mint Kéri elmondta, a Fidesz kormányra jutásakor anynyira jól állt az államkassza, hogy abból finanszírozni lehetett „Orbánék összes őrült ötletét”. A szeráfhangú sztárpolitológus nem pontosította, hogy itt a Nemzeti Színház felépítésére gondol-e vajon, vagy esetleg a millennium megünneplésére, mindenesetre azzal folytatta, hogy a polgári oldal rátette a kezét a média teljes egészére, például a közszolgálati televízió „Orbán királyi híradójaként” működött, mégis a balliberálisok nyerték meg a választást. „Mi végre volt, fiúk, ez a kurva nagy felfordulás?” – zárta le egy remekbe szabott retorikai bravúrral Kéri a polgári kormány tevékenységét méltató eszmefuttatását.
Ezt követően Kende Péter beszélt arról, hogy a kormányváltó oldal túlságosan pragmatikus volt és észérvekkel politizált, míg Orbán Viktor a szunnyadó indulatokat szította fel, nemzeti sérelmeinkre apellált. Gombár Csaba azon meggyőződésének adott hangot, hogy Orbán Viktor „tud és szeret játszani a tömegekkel”, ezért „veszélyes ember”. Ekkor ismét Kéri László ragadta magához a mikrofont, és elmondta: a kampány során Pokorni Zoltán volt a legaljasabb, „tíz Kövér Lászlóval felért”, míg Orbán csupán amolyan „szoft-Pokorni” volt, aki sokakkal elhitette magáról, hogy ő egy „Csaba királyfi yuppie-álöltözetben”. Persze – állapította meg Kéri – mindezen aligha lepődhettek meg azok, akik figyelemmel kísérték az elmúlt négy esztendő „kampánykormányzását”.
Ekkor érkezett el az idő arra, hogy a közönség is kérdéseket intézzen a politológusokhoz. Az első kérdezők egyike azt tudakolta riadt hangon, miként lehetséges, hogy „annyi fiatal ment ki az utcákra a Fidesz mellett tüntetni”, amit a közönség egyik tagja hangos „Orbánjugend” bekiabálással nyomatékosított. Erre Gombár megállapította, hogy az ifjú résztvevők sokaságának látszata megtévesztő volt, hiszen „csupán egy elenyésző, mobilizálható, szélsőjobboldali kisebbségről van szó”. Mindehhez Kende Péter megbocsátó hangon hozzátette, hogy ezeknek a fiataloknak „még nincsenek kialakult érzelmeik, indulataik”, majd kijelentette: a választások tétje abban állt, hogy kialakulhat-e Magyarországon „egy olyan tekintélyuralmi rendszer, amelyet csupán egy forradalom lett volna képes elsöpörni”. Kéri László szerint abban, hogy a Fidesz ennyire népszerű az ifjabbak körében, a szocialisták is hibásak, hiszen „képtelenek olyan nyelven beszélni, amely a harmincöt évnél fiatalabbak számára is érthető”, majd kifejtette, hogy ezek a fiatalok őt nem a Hitlerjugendre, hanem Mao vörösgárdistáira emlékeztetik. Ezt követően már végképp hatalmába kerítette Kérit a vidámság, és arról kezdett beszélni, hogy a négy pártelnök vitáján „Dávid Ibolya tojt valami jobbközép tojást, és a többieknek most mind azt kellene festegetniük”, valamint, hogy az MDF elnök asszonya „kotkodál a kerítésen” és a többiek „nem értik, mit keres itt ez a tyúk”.
Erre már a közönség aktivitása is a végsőkig fokozódott. Egy hölgy például arra is választ adott, miért tarolt a Fidesz Nógrádban: azért, mert a parasztoknak eperpalántálgatás közben nem volt más szórakozásuk, mint hogy elmenjenek a templomba, ahol a pap a szocialisták ellen uszította őket. Persze más vidékeken mégis az MSZP nyert, lévén, hogy arrafelé „normális gondolkozású papok vannak”. Egy másik hölgy meg azon háborodott fel, hogy a Fidesz azt terjeszti: pornólapokban mutogatják az Orbán-család fényképét, pedig ez nonszensz. Ezt a megállapítást egy úr, aki pornólapügyekben tájékozottabb volt az előtte szólónál, azzal nyugtázta, hogy Orbánék a fotókon nem voltak meztelenek, tehát nem történt semmi rossz.
Végül az est konferansziéja tudatta a közönséggel a „vitasorozat” következő alkalmának időpontját, majd felhívta a figyelmet a Bibó István Közéleti Társaság honlapjára, amelynek fórum rovatában „akár gyalázkodó hozzászólásokat is szívesen fogadnak”. (Csupán a Magyar Nemzet olvasóinak pontosabb tájékoztatása végett írjuk ide, hogy a honlap a bibotarsasag.hu címen található meg.)
A „vitaest” zárásaként Kende Péter még kifejtette, hogy ilyen csekély többséggel a balliberális oldalnak nehezebb lesz kormányoznia, de végül majd lecsillapodnak a jelenlegi indulatok, és az egész négyéves ciklust végig fogja bírni az MSZP–SZDSZ-kormány. Nos, kedves Gombár, Kéri és Kende urak – majd meglátjuk.