Hétköznapi erőszak

A metró az agresszió megnyilvánulásainak egyik melegágya. Az emberek egymás arcába vágják a hátizsákot, egymás oldalába nyomják az esernyőt, néha a szomszéd füle mellett csámcsogják a rágógumit. Münnich Iván agressziókutató szerint a magyar kultúrát sohasem jellemezte agresszivitás, mégis sokan úgy érzik, hogy az erőszak megnyilvánulásai egyre gyakoribbak a mindennapokban.

Szemtanúja voltam a metró mozgólépcsőjén annak az esetnek, amikor egy kigyúrt férfi felkapta az előtte álló fiút és arrébb dobta. Senki nem állította meg. Münnich Iván erre a történetre reagálva elmondta, hogy az ilyen jelenetek hatására érzékeli úgy a társadalom, hogy nő az erőszakos cselekedetek száma. (Ugyanakkor ezt nem lehet a bűnügyi statisztikák alapján kimutatni, a gyilkosságok száma például harminc éve változatlan.) A hétköznapok agresszivitása leginkább olyan élethelyzetekben nyilvánul meg, mint a járműveken való utazás, a sorban állás, a várakozás, hiszen ezek frusztrációs helyzetek, amelyek könnyen válthatnak ki indulatokat. Münnich Iván vezetésével végeztek egy toleranciavizsgálatot, amelynek során a metróban figyelték az agresszív jeleneteket. A vizsgálatok igazolták, hogy mindennapi közérzetünket döntő mértékben meghatározza, hogy miképpen éljük meg az indulatoktól terhelt szituációkat. Sokak szerint társadalmunk lelkiállapota túlterhelt kontrollálatlan agresszív feszültségekkel. Ezekben a helyzetekben sokszor jelentkezik a tanult tehetetlenség szindrómája, mely növekvő mértékben kényszeríti az embereket az öngyógyítás kétségbeesett formáira, így a drogfogyasztásra, italozásra, gyógyszerek szedésére, de nemegyszer az ilyen helyzetekből adódó problémával fordulnak az emberek pszichiáterhez. Münnich Iván elmondta, hogy túlélésünk egyik alapfeltétele a fenyegetettség időbeni észlelése, ugyanis a hatékony válaszra fel kell készülnünk. A durvaságra adott válaszok különbözőek lehetnek, a legrosszabb, amikor az agresszió újabb agressziót szül, van, aki csak csúnyán néz, kikéri magának, de az is előfordul, hogy a sértett kiszáll a metróból, és az ajtó becsukódása közben szitkozódik, aztán elrohan.
A szakértő szerint az európai átlaghoz képest Magyarország egyáltalán nem számít agresszív országnak. Az emberek azért érzik mégis egyre erőszakosabbnak a társadalmat, mert a média rendkívül sokat foglalkozik az emberi brutalitással. Még a humor is agresszivitást sugall. Az agresszív filmek például modellértékűek a fiatalok számára, ez is növelheti az erőszakos megnyilvánulásokat. A legveszélyesebb azonban az, hogy könnyen olyan közhangulat alakul ki, amely közömbös az erőszakkal szemben. Ma már egyre több az olyan torz személyiségű ember, aki büszkén vállalja az agresszivitását. Az általános vélekedés szerint a rendszerváltás óta megnőtt az agresszivitás. Elméletben ez lehetséges, hiszen a változás feszültséget okoz. Münnich Iván szerint új szemléletre lenne szükség, amelyben emelni kellene az értékek szerepét, azonban a könyvtárak és a pedagógusok nem tudnak versenyezni az üzleti érdekeket képviselő médiával. Vannak kísérletek a gyermekek értékítéletének javítására. Készültek olyan tankönyvek, amelyek arra oktatják a diákokat, hogy miként kell a televíziót nézni.
Münnich Iván szerint a kopasz, izmos, kemény fiúk divatja ugyanúgy el fog múlni, mint a rendszerváltás előtti hosszú haj. Az efféle divatok egyébként nem Magyarországon kezdődtek, ez világtendencia, mely ellen nehéz védekezni. A divattal önmagában nem lenne baj, de sokszor ehhez a vad külsőhöz kötözködő stílus is járul. A helyzetet bonyolítja, hogy az agresszivitás és az intelligencia között nem egyértelmű az összefüggés, hiszen kimutatták, hogy a családon belüli erőszak elkövetői között ugyanolyan arányban találhatók diplomások, mint nyolc osztályt végzettek.