Pénz vagy élet?

Két választási lehetőségünk van: Medgyessy Péter vagy Orbán Viktor. A bankár, aki szegényekre és gazdagokra osztja retorikájában a társadalmat, és a politikus, aki a családok összességének tekinti azt, s a családok boldogulásának rendel alá minden más döntést. A választás számunkra: a pénz és a piac, vagy pedig a családi sorsok kiteljesítése.
Medgyessy Péter, a lobbivállalkozó, látszólag a szabad piac bajnoka. Ám látszólag hiteles baloldali ember is, aki és akinek pártja messzemenően megfelelt 1994 és 1998 között a világ nagy pénzügyi alapjainak, valamint a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap országgyötrő elvárásainak. Már rögtön, a jelölése utáni napokban egyértelművé tette, hogy – az MSZP győzelme esetén – megszünteti az állami kontrollt a gazdaságban. Azt mondta, amit elvártak tőle. Kijelentését a piac megnyugvással fogadta, hiszen az Orbán-kabinet erőteljesen él a hatósági árszabályozás eszközeivel. Ez leginkább a gyógyszerárakban és a földgáz árában mutatkozott meg, amit nem néznek jó szemmel a befektetők. De az is csípi a külföldiek szemét, hogy az Orbán-kabinet intézkedései révén olyan magyar vállalkozók és vállalkozások kaptak megrendelést közpénzekből az autópálya-építéseknél, amelyek egy közbeszerzési eljárás során még csak nyomába sem értek volna annak a négy-öt multinacionális útépítő cégnek, akik mohón részt vennének a magyar költségvetési forrásokból megvalósuló beruházásokban.
Medgyessy hitelességének látszata akkor foszlik szerte, amikor szociális érzékenységéről kívánja meggyőzni a választókat. Az ugyanis nehezen hihető, hogy az MSZMP, majd az olasz bankok emlőjén nevelkedett üzletember hithű szegénypárti lenne. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a megemelkedett gáz- és gyógyszerszámlákat kompenzálná, hiszen erre választási ígéretei kötelezik. Kiadásait pedig fedezni tudja, hiszen még jelentős tulajdona van az államnak olyan cégekben, amelyeket privatizációra bocsáthat kormányra kerülése esetén.
Vele szemben áll Orbán Viktor, aki deklarálta, hogy a kormánynak nem a tőke, hanem a társadalom oldalán kell állnia. Ezt a kijelentését legelőször 1998-ban és 1999-ben demonstrálta először, amikor a pénzügyi alapok és hitelminősítő intézetek, valamint a hazai baloldali ellenzék felszólítása ellenére sem élt a lakossági elvonások, a restrikció, közkeletűbb nevén: a Bokros-csomag eszközével, hanem ezzel ellentétben nagyobb teljesítményre igyekezett ösztökélni a gazdaságot. A Széchenyi-terv megalkotásával, állami eszközök felhasználása révén vitt többletenergiát a gazdaságba az Orbán-kabinet. Ezt az attitűdjét ismerhettük meg akkor is, amikor annak ellenére nyomott áron tartotta a földgáz- és a gyógyszerárakat, hogy ezzel az érintett cégeknek bevételkiesést okozott, azaz legalább hárommillió családnak és nyugdíjasok százezreinek spórolt meg jelentős összeget. További „piacellenes” intézkedése volt az Orbán-kabinetnek például, hogy eltörölte a tandíjat, újra ingyenessé tette a fogmegtartó kezeléseket, azaz a társadalomnak egy széles körét felmentette egy szolgáltatás ellentételezése, azaz a fizetség alól, ami szintén ellentétes a bankárszemlélettel. Orbán Viktor életszemléletének, a családi jólét iránti elkötelezettségének legbiztosabb jele azonban az, hogy alanyi jogon biztosítja a gyest és a vállalt gyermekek után számottevő adókedvezményben részesíti a szülőket, miközben erőteljes kamatpolitikával igyekszik hozzáférhetővé tenni számukra a lakáshiteleket.
Két mentalitás küzd meg egymással a választások második fordulójában. A piac és a pénz rideg pragmatizmusa, illetve a családok jóléte mellett hitet tevő ember igazsága.
Könnyű lesz választanunk.