A Kutrica tanyára csalogató „Kocsizás” tábla fölé vásznat feszítettek, rajta hatalmas felirat hirdeti: „Eladó”. A megadott mobilszámon Kozák Kálmán jelentkezik Debrecenből. Érezhetően megviselték a történtek, büszkeségének, élete értelmének tekintette azt a két istállót meg az egész kis birodalmat, amelyet fél évtized alatt létrehozott. A tűz keletkezésének okát ő is csak találgatja:
– Elhiszem, hogy orkánerejű szél tombolt azon az éjszakán, valóban egymásnak csapódhattak a villanyvezetékek is. Mégis azt mondom, nem lehet véletlen, hogy egy épületnek ugyanaz a sarka gyulladjon meg januárban is, márciusban is. Tanácstalan vagyok, csak ülök és gondolkozom, de nem jut eszembe semmi. Lehet, hogy építek még istállót életemben, lehet, hogy bokszos istállót csempézett falakkal, amilyen ez volt, de előbb össze kell szednem magamat, a gondolataimat.
Kozák Kálmán kemény, céltudatos és nagyon határozott üzletember. Fontos tárgyalásain ügyvéddel együtt jelenik meg, ami lehet, hogy nem olcsó, mégis megéri elkerülni a félrehallásokat, a félreértések okán elvesztegetett időt. Partnerei egy részének rokonszenves ez a fajta föllépés.
A Hortobágyi Állami Gazdaság privatizációjakor négy különböző tulajdonos vásárolta meg a Kutricai hídi telepet. Kozák Kálmán később, a kilencvenes évek közepén jutott két hodályhoz és körülöttük egyhektárnyi területhez. Imádja a lovakat, a Hortobágyot. A Kilenclyukú híd mellett, a 33-as úton a Mátára vezető elágazásnál jobb helyet el sem lehet képzelni a lovas idegenforgalom számára. Az új tulajdonos valóságos kis ékszerdobozzá varázsolta szerzeményét, tájba illő kerítéssel, gémeskúttal. Az egyik istállóban bokszokat alakított ki a lovaknak, bevezettette a villanyt, a telefont, és hozzálátott az idegenforgalom szervezéséhez. A tulajdona mellett lévő istállókat, hodályokat a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. használta, használja. Ott helyezték el a csavart szarvú rackajuhokat, a gyöngytyúkokat, utóbb a nóniusz törzskancákat. A kht. szakemberei többször jelezték Kozák Kálmánnak, illetve a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságán keresztül a Környezetvédelmi Minisztériumnak, hogy a tenyészállatok nyugalmát zavarja a nagy vendégjárás, az állomány egészsége ilyen körülmények között veszélyeztetett. Kiszámíthatatlanok egy esetleges baromfivész következményei. Az üzletember belátta, jobban jár, ha eladja területét és létesítményeit. A minisztérium magas rangú tisztviselőjével, Paróczai Csabával tárgyalt, az azóta elhunyt Skultéty Sándor közigazgatási államtitkár titkárságvezetőjével. A vételár ajánlatának összegét leírni sem érdemes, úgyis lesz, aki másként emlékszik. Paróczai Csaba 50 milliót ajánlott, Kozák Kálmán ötvenötöt kért. Nem egyeztek meg, de a minisztérium az ajánlatát fönntartotta. Köztes megoldásként a kht. felelős őrzésre átvette az ingatlant. Az istállóba ezután szállásolták be a nóniusz tenyészkancákat.
Januárban ennek az istállónak a tetején lobbant föl először a láng. Akkor húsz négyzetméteren égett le a nádtető. Szerencsére akadt elég ember és tűzoltó készülék, így megakadályozták a lángok tovaterjedését.
– Rossz érzés kerített hatalmába, de örültünk, hogy megúsztuk – emlékezik Gencsi Zoltán, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. ügyvezető igazgatója, aki ezután kiadta az utasítást az elektromos vezetékek vizsgálatának elvégzésére a cég egész területén. Mivel a tűz okát nem lehetett megállapítani, a szándékos gyújtogatás is számításba jöhetett. Az igazgató nagy testű kutyák beszerzését is elrendelte.
Március harmadik és negyedik hetében iszonyatos szélvihar tombolt országszerte. Az éjjeli őrzéssel megbízott fiatal lovász 25-én, hétfőn hajnali fél kettő tájt végigjárta belül az istállót, aztán leült olvasni. A lovak patáinak dobogása riasztotta. Égett, ropogott felettük a nádfedél. A lovásznak annyi ideje maradt, hogy felkapja rádiótelefonját, és kirohanjon a lángokban álló épületből. Mentésről szó sem lehetett, akkor már a tűz volt az úr. A szomszédos istálló még nem kapott lángra, onnan kieresztette a birkákat, azok megmenekültek. Egyekről, Hajdúszoboszlóról, Balmazújvárosból, Hajdúböszörményből tűzoltóautók reflektora és villogója szántotta a sötétséget. A nyolc kocsival érkezett 40 tűzoltó a viharos szélben jószerével meg sem tudta közelíteni a lángoló épületeket. A tűz elpusztította az egymás mellett álló két istállót, majd a kerítés fölött átterjedt a harmadikra, a gyöngytyúkok ugyancsak nádfedeles szállására. A másnapi hír szerint harmincmillióra becsülték a kárt.
– Ma már tudjuk, hogy ötvenmilliónál is több – szögezi le Gencsi Zoltán. Bennégett tíz fiatal nóniusz törzskancánk – állományunk legszebb, legígéretesebb lovai –, három csikó, három vendég ló, a hintó, a lószerszámok, a nyergek, a csikósruhák. Igazgatóként kötelességem, hogy forintban fejezzem ki az anyagi kárt, ezt kéri tőlem a tűzoltóság, a rendőrség, a biztosító. Kérdés, kit érdekel az állatok leírhatatlan szenvedése, haláltusája. Nyilván mindenki a lovakra gondol elsőként, de hadd jegyezzem meg: a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. az úgynevezett H–1-5 jelű gyöngytyúk törzstenyészetének őrzője. Az ezerdarabos állományból elpusztult hatszáz, ezzel e törzs genetikai állománya komolyan sérült. Tessék mondani, mekkora valójában a kár? Ki lehet-e fejezni egyáltalán forintban?
A három vendég ló közül kettő – egy bábolnai arab és egy anglo-arab – dr. Baji Sándoré, Hortobágy község háziorvosáé volt.
– Elnézést kérek más állatbarátoktól, de a ló nem úgy családtag, mint a macska vagy a kutya! E nemes, gyönyörű, finom és érzékeny állatok mindegyike ugyanolyan önálló személyiség, mint az ember. És kitűnően kommunikálnak az emberrel, csak érteni kell a nyelvüket. Leírhatatlan az a kínszenvedés, amelyet ezek a rendkívül érzékeny idegrendszerű jószágok átéltek, míg bele nem pusztultak. Ha a ló veszélyt észlel, ösztönszerűen a menekülés útját keresi. Ezek a csikók, lovak – jó páran vemhesen – bennégtek a bokszokban, esélyük sem volt a menekülésre. Számomra megmagyarázhatatlan, ami történt – kesereg a doktor.
A tűz keletkezésének okát szakemberek vizsgálják. A rendőrség államigazgatási eljárás keretében vizsgálódik. Nincs, aki felelősséggel bizonyosságot állítson. Négy-öt évenként fordul elő hasonló kárértékkel járó tűzeset a Hortobágyon. Általában tavasszal és ősszel fog lángot a nád, s terjed a tűz esetleg épületekre. Az ok többnyire villámcsapás. Március 25-re virradóan nem villámlott.
Azon az éjszakán a helyszínen járt közemberek, beosztott tűzoltók egybehangzó véleménye az, hogy az istálló nem belülről gyulladt ki. Erre egyértelműen utalt a tűz tovaterjedésének iránya.
Gencsi Zoltánt megkérdeztem, akad-e a cégnek ellensége a Hortobágyon.
– Nincs olyan partnerünk, akivel olyan volna a viszonyunk, hogy ilyen eszközökhöz nyúljon – válaszolta határozottan.
Kozák Kálmán biztos benne, hogy a januári és a márciusi tűzeset nem a véletlen műve, ennél többet nemigen tud mondani.
Három épület tűzfalai merednek az égre. A kht. nem építi újjá a kerítésen kívüli hodályt; a maradványait eltakarítják, a megmaradt gyöngytyúkállományt máshol helyezik el. A távolabbi tervek impozáns fogadó- és látogatóközpontot sejtetnek, amelynek kialakításához hozzájárul a 33-as út újjáépítése is. Az utat Debrecentől Hortobágyig kétszer két sávossá szélesítik, a Kilenclyukú híd mindkét felhajtójánál körforgalmat alakítanak ki, Hortobágy község és környéke idegenforgalmi jelentősége még inkább felértékelődik. Egy kézművesskanzen létrehozása számára önként kínálja magát a Kutricai hídi sarok. Olyan hely még úgysincs a Hortobágyon, ahol szíjgyártók, kötélverők, kovácsok, kerékgyártók, nemezkészítők műhelytitkaiba les#het be a látogató. Ráadásul szerencsés esetben mindezt egy helyen teheti. Felejthetetlen látványosság, igazi hungaricum lehet ez, mint a prágai Aranyművesektcácskája. Mert igenis ide kell vonzani valamivel az embereket! A Hortobágy, a magyar puszta már korántsem jelent annyit a messzi földről érkező, kuriózumot kereső turistának, mint a hetvenes–nyolcvanas években, amikor a szocialista tábor legvidámabb barakkjának egyik ablakán át bámulta a méneshajtást, a csikósbravúrt. A „dollársarok” már csak a nevében őrzi azokat az időket. Az is kellemes emlék csupán, ahogy a német meg a holland turistalányok heteken át testközelből tanulmányozták a pásztorok királyának tartott csikósok pusztai nomád mindennapjait.
Ezért is érdemes tervezni, leleménnyel turistát csalogatni. Mert igaz, hogy a Hortobágy legnagyobb vonzereje a hatalmas tér sugallta szabadság érzése, a felfedezés öröme, a táj sajátos hangulata, ám a vendég már csak ilyen: szívesen halmozza az élvezeteket. S miért ne tölthetné el ugyanaz a fenséges érzés, ha belenézhet a sajtformázók táljaiba – ráadásul meg is kóstolhatja az ínyencséget –, mint ha a Vezúv tetején kortyolgatja a hegy oldalán termett borokat?
Nem tudni, hogy a borzalmas tűzeset előbbre viszi-e a kézművesskanzen terveit, az azonban bizonyos, hogy a romokat illik eltakarítani az idegenforgalmi szezon kezdetéig. Hacsak meg nem akarjuk őrizni őket mementónak. Az sem sejthető egyelőre, megtalálja-e a hatóság a tűz okát, fölleli-e okozóját. S ha netán fölleli, vajon mivel kell a tettesnek szembenéznie?
Az állatvédelem neves szakértőjét, Zoltán Ödönt is megdöbbentette az eset. A Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácselnökének 2000-ben jelent meg Az állatvédelem jogi rendje című munkája.
– Mindannyian tudjuk, hogy a nyugati társadalmak előttünk járnak az állatvédelemben, különösen a kínzások elítélésében. Ott a törvényhozás is régóta hatékonyabb. Idehaza az állatvédelemmel foglalkozó társadalmi szervezetek tagjain múlik a legtöbb. Ők teremthetnek olyan hangulatot, amely befolyásolhatja az egész társadalmat, beleértve a végrehajtó és a törvényhozó hatalmat. Természetesen a mi állatvédelmi törvényünk is tiltja az állatkínzást.
Ahhoz, hogy a törvény betűjét alkalmazni lehessen, előbb meg kell találni a vétkest. Ott azonban, ahol minden porig égett, a tűz okát is a legritkább esetben sikerül megállapítani. Jelentések, ügyiratok készülnek, dossziék nyílnak. A dolgok a maguk rendjén haladnak. A végén a biztosító fizet, ezzel – ha úgy tetszik – az anyagi kár nagy része megtérül. A kívülálló szemlélők közül pedig kit érdekel már akkor tizenhat ló, három csikó meg hatszáz gyöngytyúk?
origo.hu
A hely, ahová a napfény nem csak ablakon át érkezik
