Zámoly nyugalomra vágyik

Jó ez a szavazás, kellemes ebéd utáni séta – mondta nevetve egy öregúr Zámolyon a bizottságnak, amikor belépett a szavazóhelyiségbe. Balatonfüreden fagylaltoztak a családok, Balatonedericsen pedig a férfiak csoportokban tárgyalták meg az eseményeket.

Mi a nyugalomra szavazunk – magyarázták többen Zámolyon. – Híressé, inkább hírhedtté tette a falut a média, pedig mi békességben élünk itt. Volt, hogy elmentem a piacra, és amikor kiderült, hogy zámolyi vagyok, csodálkoztak, hogy nem vagyok cigány – mesélte egy nő az utcán. – Pedig itt nem csak cigányok laknak, de ez a kép alakult ki rólunk. – Nincs bajunk a cigányokkal – tette hozzá egy férfi, de azt senki sem szereti, ha más eszi meg, amit ő megtermelt.
– Az a fontos, hogy az igazságot írják, minket kérdezzenek meg! – mondta az egyik szavazóhelyiségben egy idős ember. Kisebb problémát okozott időnként a szavazólap kitöltése, hiába magyarázták el, hogy minden papírra egy ikszet kell tenni, többen fennakadtak ezen a feladaton. – Bélyeget ne ragasszon rá, és alá se írja – mondták mindenkinek a bizottsági tagok. A szavazóhelyiségben nem tudták, hogy Strasbourgban szavaznak-e a cigányok, de ismereteik szerint erre nem kértek engedélyt. Az egyik szavazóhelyiség az óvodában volt, vele szemben néhány roma lakta ház állt. – Látja, ilyenek ezek a házak – mutatta egy férfi a düledező viskókat és limlomokkal zsúfolt kerteket. – Volt nekünk néha bajunk egymással, de mi is, ők is jobban szeretnénk, ha vissza lehetne fordítani az idő kerekét, és nem kellett volna átélnünk ezt a botrányt. A zámolyi lakosság egyébként nem csalódott a politikában, hiszen délben már a lakosság harmada elment szavazni.
– Fél órát kellett sorban állnom, hogy szavazhassak – magyarázta egy lány Balatonfüreden. Valóban magas volt a részvételi arány, délután kettőkor volt olyan körzet, ahol már 60 százalék felett szavaztak. – Azért is állt a sor – magyarázta az egyik bizottsági tag –, mert itt ismerik egymást és néhány idős asszony az egész életét elmesélte, ezzel feltartva a többieket. Egy tanárnő azt mesélte, hogy látva a tömeget az urnák előtt, hazament, kijavította a dolgozatokat, de délután is ugyanannyian voltak ott, amikor visszament. Füreden több mint tízezer az állandó lakos, mégis mindenki személy szerint ismeri a jelölteket. A választásokban inkább a pártszimpátia dönt, a jelöltek ugyanis hasonlót ígérnek, mégpedig az infrastruktúra fejlesztését és az idegenforgalmi létesítmények minőségének javítását. – Az a kérdés, hogy ki az, aki ezt majd meg is teszi – magyarázta egy nő az utcán. – Most kezdtek el építeni a városban egy konferenciaközpontot, ilyen beruházások kellenek! Egyébként megoszt minket a politika, az iskolában, ahol dolgozom, nem szoktunk politizálni, de feszültség van közöttünk, mert tudjuk egymásról, ki merre húz – fejezte be a nő.
Az üdülőtulajdonosok közül csak kevesen jelentkeztek át Balatonfüredre szavazni, a szívkórházból száznál több beteg voksolt. – Nem lenne jó, ha az üdülők is itt szavaznának – magyarázta egy fiatalember fagylaltozás közben. – Mégiscsak mi élünk itt az évből tíz hónapot, s ők nem ismerik a jelölteket.
Balatonedericsi lakosként szavazott Csurka István, a MIÉP elnöke. – A MIÉP-re szavaztam, de nem a Csurka miatt – magyarázta egy férfi a kocsma előtt. – Itt nyaral, néha látjuk, beszélgetünk vele, nem tudunk róla többet.