Kucsmagombák és szentgyörgypereszkék

A tél a gombász ínséges évszaka. Igaz, kevesen tudják, hogy itt-ott az öregedő fákon ilyenkor is feltűnnek az ízletes, vörösbarna téli fülőke kisebb csoportjai. Ám olyan ritkák, s ráadásul aprók is ezek a gyakran hó alól kikandikáló fülőkék, hogy belőlük nagyobb mennyiséget szedni szinte lehetetlen. Inkább csak a barangoló gombák utáni nosztalgiáit ébresztgetik. Néha persze, enyhébb januárban-februárban található a különös júdásfülegombából is egy-egy marékra való. Utóbbi, melyet dédszüleink korában becses fűszernek és patikaszernek tartottak – Kínában, Japánban annak tartják ma is – és országszerte árultak gyógyszertárakban és piacokon, onnan kapta furcsa nevét, hogy főként korhadó bodzaágakon tenyészik. Morbid asszociáció, de a népi hiedelem szerint Júdás is egy bodzafára akasztotta fel magát, szörnyű tettét, Jézus elárulását megbánva. A különös gomba valóban egy vörösbarna emberi fülre emlékeztet, ám ha valaki ezen a bizarr képzeten túlteszi magát, jóízűen lakomázhat ebből az egész esztendőben megtermő gombából, mely főként salátának kitűnő.
Amikor aztán beköszönt a hamisítatlan tavasz, úgy március idusa táján feltűnnek az első kucsmagombák. Közülük is elsőként a nyíresekben található cseh kucsmagomba. Ez az apró, zöldesbarna, harang alakú gombaféleség, amelyet – apró mérete és „rejtőszíne” miatt – nem könynyű észrevenni, levesben, salátában és rizzsel elkészítve is kitűnő. Buda és Pest környékén csak kevés helyen volt szerencsém megtalálni. Előfordul egyrészt a régi királyi vadaskert nyíreseiben, másrészt a pesti síkság egyik-másik pontján, ahol nyírligetek találhatók. Legkorábbi előfordulása – régi feljegyzéseim szerint – március 12. Néha, keményebb tél esetén áprilisra is kitolódik első jelentkezése, de szárazabb tavaszokon egészen el is maradhat.
Az igazi nemes kucsmagombák – az ízletes meg a hegyes – viszont április közepe táján bukkannak fel. Előző sárgás-barnás, belül együregű gömb, melyet méhviaszszerű bemélyedések tagolnak. Löszös-agyagos rétek és partoldalak, erdei tisztások és laza talajú rétek nem túl gyakori gombája. Utóbbi feketés-barna, valóban kucsmaszerű és hosszanti mélyedések tarkítják. Főként nyirkos erdők, bozótosok, avarlepte árkok környékén érdemes keresni. Mindkettő kitűnő hússal töltve, de bármilyen más módon elkészítve is. Buda és Pest környékén, sejthetően a természetszennyezés miatt, sajnos megritkult. Érdemes keresni a Hármashatárhegyen túli vitorlázórepülőtér, az Ördögárok forrásvidéke, Pomáz és Budakalász, a Szépjuhászné, a zugligeti Disznófő meg a Vadaskert környékén.
Nem sokkal a kucsmagombák feltűnése után, nagyjából akkor, amikor a gyöngyvirág apró szirmai kipattannak, mutatkoznak a szentgyörgypereszke, hivatalos nevén: májusi pereszke első példányai. Ez a fehér, sárgásfehér, nem túl nagyra növő és különös, fűszeres aromájú gomba arról nevezetes, hogy a franciák, akik pedig híres inyencek, a gombák gombájának tartják. Nevét arról kapta, hogy Szent György napja (április 24.) táján szoktak feltűnni első, apró példányai. Ez az aromás gomba a budai hegyek-völgyek táján nem ritka. Mégsem könnyű megtalálni, hiszen gyakran avar alatt vagy sűrű cserjések mélyén búvik meg. Ha egyet észreveszünk, érdemes megvizsgálni a környékét, mert ott lapulhat a többi is a száraz levelek takarásában.
Sokféle, kitűnő étel – főleg gombás tojás, leves és mártás – készíthető a szentgyörgypereszkéből. Viszont rántott gomba készítésére sem ez, sem a kucsmagombák nemigen alkalmasak, főként viszonylag apró termetük miatt.