Le Pen, a botrányhős

Jean-Marie Le Pen Franciaország talán legrégebbi politikusa. A hetvenhárom éves szélsőjobboldali pártvezér már 1956-ban parlamenti képviselő volt, mint egy jobboldali üzletembereket tömörítő párt tagja. Korosztályához méltó módon a fiatal Le Pen harcolt Algériában, Vietnamban és a Szuezi-válság Egyiptomjában is, és e háttér nagy segítséget jelentett, amikor kidolgozta a saját „ars politicáját”.
Dolgozott szénbányászként és halászként – ezzel pedig sok voksot kap a munkások köréből. Általános nézet, hogy ő az egyetlen pártvezér, aki megérti a dolgozók panaszait, hiszen egykoron ő is ette keserű kenyerüket.
A politikát azonban mindennél jobban szerette, így felépítette önmagát, azt a Le Pent, akit mi is ismerünk. A többek között vehemenciájáról is híres-hírhedt vezető negyven évvel ezelőtt egy politikai vita során elveszítette fél szemét. Máig sikeres pártját, a Nemzeti Frontot (FN) 1972-ben hozta létre, amelynek elnökjelöltjeként ő áll szembe ősi ellenségével, Jacques Chirackal a vasárnapi szavazáson. Le Pen sohasem törődött a külsőségekkel, így ismeretes, hogy „hisz a fajok egyenlőtlenségében”, a nácik gázkamráit a „történelem részletkérdéseinek” nevezte, sőt, egy időben vállalkozása náci dalok kiadásával foglalkozott. Jellemző a politikus botrányos életére, hogy volt felesége – letörni próbálván a híresen „macsó” Le Pen nimbuszát – egy alkalommal meztelenül állt modellt egy erotikus lap fotósának.
Hullámvasutazó pályafutása során sikerült kivágnia magának a társadalomból azt a szeletet, amely rá vagy pártjára fog szavazni. Ők azok a középosztálybeli polgárok vagy elszegényedett munkások, akik megrettennek a nagy tömegekben érkező – jórészt színes bőrű – bevándorlóktól, miattuk munkájuk elvesztésétől tartanak, s félnek a magas adóktól és a romló közbiztonságtól. Nekik az idegenek kitoloncolását, „törvényt és rendet” ígér: az emellett kilépést az Európai Unióból (ahol külföldiek elveszik azt, ami a franciáké), a jó öreg frank visszahozatalát (amely párhuzamosan (?) létezne az euróval) és kérlelhetetlen harcot a globalizációval. Szavainak megerősítést ad az a tény, hogy Le Pen tagja az Európai Parlament Európai Unió-ellenes platformjának – igaz, a platform létezése egyben bizonyítványt állít ki magáról az Európai Parlamentről is.
Az FN – bár világszerte szalonképtelennek tartják – sikert sikerre halmozott vezetésével. Folyamatosan nőtt a párt támogatottsága. Le Pen legnagyobb kudarcát akkor élte meg, amikor egykori harcostársa, Bruno Mégret szembeszállt vele, és létrehozta a Nemzeti Republikánus Mozgalmat. Az egyik következmény: a tavalyi önkormányzati választásokon Le Penék csalódást keltő eredményt értek el. Mégret népszerűsége ugyanakkor nem mérhető Le Penével, így az áprilisi elnökválasztáson már az ő hívei is a régi vezérre szavaztak. Ekként bárhogy is végződik a második forduló, Le Pen boldogan dől majd hátra.