Mézes hetek

Büszkék lehetünk a történelmi Magyarország területén termő mézre, amely kimagasló minősége, íz-szín-illat harmóniája és tápanyaggazdagsága miatt a legnépszerűbb és legdrágább a nemzetközi piacon. Az áprilisi fagyok azonban nem kímélték az akácosokat sem, így veszélybe került az idei termés. Méhészek vándorolnak kaptárjaikkal, szeptemberig követik a virágzást, s egyezkednek a földek, erdők tulajdonosaival.

Balavány György
2002. 05. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem fél, hogy elviszik a kaptárjait? – kérdem Sulok Gábortól a Duna-parti elegyes kiserdőben (akác, kőris, juhar van itt, mind jó mézelő), amíg az őrizetlen, sorban álló fadobozok felé közelítünk. Sulok Gábor nem fél. A megélhetési bűnözők inkább fát és színesfémet keresnek; legfeljebb az alumíniumfedeles kaptárakat kell félteni. Egy egyanyás, cirka hatvanezer egyedből álló méhcsalád tizennyolcezer forintba kerül, de a mézterméshez nemcsak kaptár kell, hanem megfelelő hely, idő, sok munka és szakértelem is. Előfordul persze, hogy megbontja valaki a dobozokat, de ezt Sulok Gábor, az Országos Méhészeti Egyesület ügyvezetője nem javasolja senkinek: a nálunk honos méh nem agresszív ugyan, de a kaptárak megközelítésénél óvatosságra van szükség.
Van, aki allergiás a méhméregre, az ilyen embernek egy-két szúrás esetén is sürgős orvosi segítségre van szüksége – főként ha érzékeny helyen, nyakon, szájon, szemhéjon éri a csípés. Aki hozzászokott, több tucatot kibír – Sulok Gábort egy alkalommal ötven szúrás érte.
– A ló viszont nehezen tűri – magyarázza a méhész, miközben a puhán döngicsélő dobozok felé közelítünk, hátulról, hogy ne kerüljünk a röpjáratba.
– Azért ne adjunk a gyilkos méhekről szóló rémlegendákra, főleg most ne – folytatja Sulok Gábor –, a méhek szaglószerve kitűnő, és utálják az izzadtságszagot. A parfümillatot és – érdekes – a lószagot sem szeretik, utóbbi kimondottan ingerli őket.
A méhészen nincs védőfelszerelés, de ránk széles karimájú, hálós méhészkalapot adott, s megkért, kerüljük a hirtelen mozdulatokat. Nehezen látunk a hálón keresztül, cammogunk, mint Armstrong a Holdon.
– Most elég nyugodtak, lehet, hogy nem kell füstölni – mondja Sulok Gábor a kaptárakhoz érve.
A fiókos, szürkére festett dobozok – harminckilenc áll szögletes, U alakú sorban – oldalán apró kapu és terasz. Megbámulhatjuk a méhélet hétköznapi konfliktusait. A teraszon néhány őrszem ácsorog, amelyek minden érkező méhet körbetopognak; megnézik, hozott-e nektárt vagy virágport, mert csak akkor mehet be – így szűrik a rabló méheket. Előfordul, hogy kirajzanak, megszöknek a kaptárból a méhek. Okos méhész a rajzást kordában tartja, mégpedig úgy, hogy folyamatosan biztosítja a munkát számukra. Van, aki levágja a királynő szárnyait, mert ha ő kiszáll, követi az egész család; a bioméhészetekben tilos ehhez a megoldáshoz folyamodni. A méhész óvatosan megbontja, leemeli az egyik kaptár fedelét, majd kihúz egy zsemleszínű, hemzsegő lépet.
– A lép többfunkciós – magyarázza. – Egyrészt a lépkamrákban (sejtekben) fejlődnek az állatkák a peteállapottól a kész rovarig – tíz-tizenegy napos korában már kirepülhet a fiatal méh –, másrészt ide gyűjtik a virágport és a nektárt, amiből aztán tiszta, kipergethető méz válik.
Most egy aranyszínű lépet húz elő Sulok Gábor, amelyből mézillat árad.
– A méhek saját szükségletükre, téli eleségnek gyűjtik a mézet. Jó méhész csak a fölösleget veszi el tőlük, azt is pótolja cukorsziruppal. Egy nagyboconádi fekvő kaptárban hatvan kiló méz is öszegyűlhet, de előfordulhat, hogy a saját táplálásukra is alig találnak eleséget a rovarok. Ilyenkor visszafejlődnek, s etetni kell őket.
Még egy fiókot leemel Sulok Gábor. Méhfelhő; az idő dél felé közelít, itt a déli tájolás ideje, amikor az apró állatok eltáncolják a lelőhelyek irányát. Szisszen egyet a méhész, majd még egyet; a szemhéját és a nyakát szúrták meg. Pedig ilyenkor a fullánkja kiszakad, s rövidesen csak egy vergődő kis gombóc, majd apró tetem lesz a méh. Sulok Gábornál mindig van kalciumtabletta, az igen hatásos a szúrás okozta gyulladásra, ami annál nagyobb, minél tovább marad a sebben a fullánk. A régiek – kalciumtabletták híján – aludttejet itattak a pórul járt emberekkel, s azzal kenték meg a szúrások helyét. Néhány perc, és feldagad a méhész szemhéja.
A szezon – legalábbis vízközelben – a fűzvirágzással kezdődik. Ezután a gyümölcsvirágzás következik, majd a repce és csak ezután az akác. Az akácvirágzás végeztével keresik fel a selyemkórót, hársot és szelídgesztenyét a méhek, majd a napraforgót, ami szintén jó méhlegelő. Ezután az aranyvessző (szolidágó) következik a Kis-Balatonnál és a Hanság vizes területein. A virágos körtánc a tarlóvirággal zárul, szeptemberben.
Egyre kevesebb azonban a biztos méhlegelő: a repcét és a napraforgót csak olajra termesztik, a tarlóvirág eltűnőben van, az akác meg már rügyes állapotban megfázott a gyümölcsfákkal együtt. Rontja a méhészet esélyeit a vegyszeres növényvédelem is: április végétől július közepéig rengeteg méhet elpusztítanak a kemikáliák. Mivel a méhészeknek nincs – a magyar földrajzi viszonyok közt nem is lehet – akkora földterületük, amelyen a virágzó kultúrákat végigkövethetik, a profi méhészek vándorolnak a kaptáraikkal, s egyezkednek a földek, erdők tulajdonosaival. Magyarországon az erdők negyven százaléka magánkézben van. A területek bérleti díja általában nem túl magas, a méhészek néhány száz, esetleg néhány ezer forintot vagy pár üveg mézet adnak a tulajdonosoknak.
– Egy négytagú család megélhetéséhez legalább háromszáz méhcsaládra van szükség – mondja Sulok Gábor –, ahhoz pedig kilenc-tíz milliós befektetésre és sok tanulásra. Tíz éve egyébként még száz méhcsaládból is meg lehetett élni; azóta sokat romlott a méhészet jövedelmezősége. A magyar méhészeknek csupán elenyésző töredéke él kizárólag ebből, legtöbben kiegészítő jövedelemért vagy kedvtelésből méhészkednek. Persze a hobbiméhészek is jól teszik, ha keresnek egy idősebb mestert, akitől elleshetik a fortélyokat. Egyébként ma már hivatalosan is oktatják a mesterséget Magyarországon a szakmunkásvizsgától egészen a tudományos fokozatig.
Egyre lejjebb haladunk a kaptárban, a közepe felé. A méhész megtalálja és megfogja, leemeli a lépről a méhkirálynőt; a herék idegesen szaladgálnak, de nem szúrnak – a fullánkjuk nemzőszervvé alakult. A méhkirálynő nagy, lassú rovar, ő sem szúr. A méhész szerint csak azért, mert okos; nem akar elpusztulni. Ő többre hivatott, csúcsidőszakban 1500–2000 petét is rak naponta. Ez akkora teljesítmény, mintha egy tyúk napi 20 tojást rakna – dicséri a méhész az anyaméhet.
Az egyedülálló aromájú magyar akácméz igazi hungaricum, rendkívül népszerű külföldön. A kínai–koreai vidékről származó akácmézet is ismerik a nemzetközi piacon, de az más minőségű; más talajklímán és más botanikai környezetben készül. A hazai termés kétharmada kerül kivitelre.
– A pergetés valóban pergetés – mondja a méhész. – A centrifugális erő húzza ki a mézet a sejtekből, s az leülepszik, megtisztul, majd lehet kannákba és üvegekbe tölteni. Van, aki piacol vele, van, aki háznál adja el. A kistermelőknek segít a csökkentett adózással járó őstermelői igazolvány, kérdés, meddig: az EU-ban őstermelők nincsenek, csak vállalkozók. A nagyobb termelők kiépített vásárlói körrel rendelkeznek, boltokban, áruházakban adják el a mézet.
A fagyok miatt – az előzetes számítások szerint – nyolcezer tonnás kiesésre lehet számítani. Kékes Gábor, a Méhészeti Terméktanács elnöke szerint lehet, hogy ennél is nagyobb lesz a kár: könnyen elképzelhető, hogy az akácosok meghatározó területen egyáltalán nem mézelnek majd.
Hat- és tízezer tonna közötti kivitel volna „normálisnak” nevezhető. A tavalyi év gyenge volt, mégis 11 500 tonnás exportra adott lehetőséget, mert a tavalyelőtti, bőséges termésből megmaradt, áthúzódó készletet is értékesítették. Erre az esztendőre azonban nem maradt tartalék. Pedig az idei év nagy lehetőségeket kínált: a világ legfontosabb méztermelő országaitól, Argentínától és Kínától is átlag alatti teljesítmény várható. Argentínában a gazdasági válság fékezi a mézkivitelt, Kínában pedig ötvenezer tonnát zároltak, mert idegen, a fogyasztási értéket jócskán csökkentő anyagot találtak benne. Ebbe a piaci vákuumba robbanhatott volna be a magyar méz, ha elmaradnak az áprilisi fagyok.
A hazai felvásárlási árak néhány százalékot máris emelkedtek, s várhatóan tovább emelkednek; természetesen ez hatással lesz a fogyasztói árakra is, de egyelőre nem tudható, hogy hány százalékos emelkedést jelent.
A hazai méhészeti termékek első számú megrendelője az Európai Unió; főként Olaszországban, Németországban és Franciaországban fogyasztják szívesen a magyar mézet. Elterjedt vélekedés, hogy a német méhészek saját termékeikbe keverik a hungaricumot, és „echte deutsche Honig” felirattal értékesítik. Kékes Gábor szerint ez így nem igaz; a német kistermelők éppúgy a saját mézeiket csomagolják, mint a magyarok. Azonban a kevert mézeket forgalmazó nagyobb vállalatok magyar akácmézzel javítják fel a termékeiket, s ezt a csomagoláson nem tüntetik fel, ellentétben például a jóval korrektebb finn gyakorlattal (az ottani mézkeverékeken ugyanis feltüntetik a származási országot). Egyébként pollenvizsgálattal minden mézről megállapítható, honnan származik. A magyar mézet drágábban veszik át, mint versenytársainkét, mert jobb a minősége. Azt, hogy mitől lesz egy terület jó mézelő, a botanikai és klímaviszonyok együttesen adják meg. Amerikában is igen sok az akác, ott mégsem terem méz. Magyarországot Románia és Szlovákia követi az akácmézminőség tekintetében – Erdélyben és a Felvidéken igen jó, az anyaországival egyenértékű méhlegelők találhatók, a fajtamézek közt híres például a székelyföldi fenyőméz.
Túl azon, hogy változatos és gazdag ízélményt ad – a méhészek szerint tészták, sütemények, saláták, üdítőitalok és teák ízesítésére is alkalmas –, a méz élettani hatása is egyedülálló. A gyümölcscukor és szőlőcukor nem hizlal, könnyen és gyorsan energiává alakul. Ez a cukor, míg fel nem hígítják, erjedésnek sem indulhat, vízzel hígítva viszont mézbor és mézecet is készíthető. Ráadásul fogszuvasodást sem okoz, inkább fertőtleníti a fogakat.
A méz szerves savai javítják az emésztést. A vízkiválasztásban is segít, táplálja az izmokat, nyugtató és enyhe hashajtó hatása van. Tízféle életfontosságú nyomelemet, nyolcféle vitamint, valamint antibakteriális hatóanyagokat, többek közt penicillint is tartalmaz. Bár nem jó egyszerre túl sok mézet enni, a rendszeres mézfogyasztás fontos része lehet az egészségmegőrzésnek – a kutatók legalább két-három kávéskanálnyit javasolnak naponta. S bár sokféle kutatás folyik e téren, de a méz minden tulajdonságát és minden fajtaméz összetételét még ma sem ismerjük – áll az Országos Magyar Méhészeti Egyesület ismertetőjében.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.