Randevú Trencsénben

Ma és holnap Trencsénben tartják a három Benelux állam és a négy visegrádi ország kormányfőinek informális találkozóját, amelyen Magyarországot – a kormányváltás miatt – Stumpf István kancelláriaminiszter és Bába Iván, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára képviseli. A hetes integrációs csúccsal összefüggésben lapunknak nyilatkozva rendkívül óvatos várakozásának adott hangot Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Stratégiai és Védelmi Hivatal igazgatóhelyettese.

Érdeklődésünkre, hogy osztja-e a házigazda szlovák kormányfő véleményét, amely szerint az összejövetel remek alkalom lesz arra, hogy a visegrádiak minél több, kedvező EU-csatlakozási tapasztalatot vegyenek át a beneluxi hármastól, és hogy megújítsák saját négyes együttműködésüket, Tálas Péter rendkívül visszafogottan reagált. Emlékeztetett arra, hogy az 1991–93-as hőskor után a visegrádi együttműködés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Rendkívül erős viták osztották meg a négy országot 1994–98 között, s csak azután változott a helyzet némileg, amiben Magyarországnak komoly szerepe volt.
Rendszeresek lettek a különböző szintű találkozók, majd a V–4-ek kormányfői 1999-ben konkrétan kijelölték azokat a területeket, amelyek beletartoznak a megújuló visegrádi együttműködésbe. A megújulás azonban inkább formális, semmint tartalmi volt, alapvetően két okból. Egyrészt az integráció, előbb a NATO-, majd az EU-csatlakozás, kemény versenyfutásba hajszolta a visegrádiakat egymás között. Másrészt, bármennyire is magasztalta a regionális összefogást, a Nyugat is megosztotta őket, amikor Szlovákiát kihagyta a NATO-bővítés első köréből, azután az uniós csatlakozásra leginkább esélyes tagjelöltek luxemburgi csoportjából is. A jelek ráadásul arra mutatnak, hogy ha mégis megpróbálkoznak a saját vagy a térségi érdekek érvényesítésével, úgy nyugati részről rendre komoly akadályokba ütköznek. Főleg az EU-bővítéssel kapcsolatban érzékelhető, hogy a csatlakozási tárgyalásokon igyekeznek nagyon elkülönítetten tárgyalni a tagjelöltekkel, állítja Tálas.
A magyar szakértő ugyanakkor határozottan azt vallja: az integrációs folyamatban csínján kell bánni az érdekegyeztetéssel, hiszen Lengyelország mezőgazdasági problémái egészen mások, mint a szlovákiaiak vagy a magyarországiak. Viszont már eddig is többet tehettek volna a visegrádi országok a tárgyalási elvek közös álláspontjának kialakításában és bizonyos vélemények megfogalmazásában, mint amennyit eddig tettek. „Meggyőződésem, hogy a négy állam politikusainak erőteljesen oda kellene figyelniük egymás politikai pozícióira, s óvakodni kell az olyan csörtékről, amelyekre a Benes-dekrétumokkal kapcsolatban került sor” – érvelt a továbbiakban Tálas Péter. Mint mondotta, a jövőbeli együttműködésben komoly szerep és felelősség hárul a szakértőkre: nekik kell ráirányítaniuk a politikusok figyelmét a lehetőségekre és a buktatókra. E téren eddig sok volt a hiányosság, ami alapvető hiba. A lengyelek nagyon prüszköltek akkor, amikor Magyarország megállapodásra jutott az EU-val a földkérdésben, miszerint „rontjuk az ő pozícióikat”, most pedig, amikor ők némileg kedvezőbb eredményt értek el, itt Magyarországon hallhatók olyan hangok, hogy „újra kell tárgyalni” az érintett fejezetet. „Úgy gondolom, ezekben a kérdésekben eddig még a teljesen magától értetődő információcsere sem valósult meg a négy ország között, ahogy azt az 1999-es kormányfői dokumentum előírja” – zárta mondandóját a szakértő.