Több újdonság várja a kora nyári strandolókat

Nemcsak a májusi meleg, hanem a strandok megnyitása is jelzi már a nyár közeledtét. A Gellértben az idén már hullámfürdőzni is lehet, a Dagályban egy új élménymedence várja a fürdőzőket. Bár több létesítmény a múlt hét végén is kinyitott, a forgalom május elsejétől lett jelentősebb. A Széchenyi a hazánkban egyedülálló jégkása, és felújított szaunájával büszkélkedhet. A Lukács fürdő szintén átállt a nyári nyitva tartásra, míg a margitszigeti Palatinus strand egyelőre átépítés alatt áll.

Kiss Ferenc, a Budapest Gyógyfürdői és Hévízei Rt. Ffürdőüzemek osztályának helyettes vezetője lapunknak beszámolt arról, hogy a Gellért fürdő mellett, a Széchenyi és a Lukács fürdő is átállt a nyári nyitva tartásra. A Gellért fürdőben ennek kapcsán a hullámfürdő is használható már.
A mai fürdő- és szállóépület Szent Gellért Gyógyfürdő és Szálló néven 1918-ban épült, átadására szeptember 26-án került sor. 1927-ben épült fel a hullámfürdő, 1934-ben a pezsgőfürdő. A gyógyfürdőben szinte valamennyi gyógyszolgáltatás igénybe vehető, komplex fizioterápiás osztállyal (nappali kórház), fizikoterápiás részleggel, inhalatóriummal is rendelkezik. A pezsgő- és hullámfürdő mellett igen közkedvelt a női és naturista társas tetőnapozó.
A Dagály strand felújításának első üteme befejeződött. Ennek keretében elkészült a termál ülőmedence, a huszonöt méteres tanuszoda, az élményelemekkel színesített gyermekpancsoló, mint például a medencében elhelyezett háromfejű sárkányszobor, a melynek szájából víz spriccel, illetve a vízágyú, amellyel a gyerekek egymást locsolhatják kedvükre.
A strand élménymedencéjében pedig olyan elemek találhatók, mint a sodrófolyosó, a pezsgőpad, hát-, derék- és nyakzuhany. A második ütem munkálatai még tartanak, várhatóan még ebben az évben befejeződik.
A Dagály strand megnyitását követő első napon a rossz idő miatt nem volt jelentősebb forgalom. Május elsején viszont a jó időnek és a munkaszüneti napnak köszönhetően szép számmal látogatták meg a strandot a fürdeni, napozni vágyók.
A Széchenyi fürdőben újdonságnak számít, hogy a két szauna közül az egyiket teljesen felújították, és egy Magyarországon egyedülálló jégkásakészítő berendezést is használhatnak a fürdőzők.
A neobarokk eklektikus stílusban épült Széchenyi gyógyfürdő – amely ma Európa egyik legnagyobb fürdőkomplexuma – sokféle szolgáltatással kedveskedett annak idején napi ötezer vendégének: három úszómedence, kert, játszótér, napozóteraszok, férfi és női termálfürdők, lég- és gőzkamrák, kád-, iszap-, szénsavas és sós fürdők.
A Lukács fürdőt tavalyelőtt újították fel, számottevő változás az idei évben nincsen. A mai Lukács fürdő környékén a XII. században betegápolással foglalkozó Szent János-lovagok telepedtek le. A török korban is működött a fürdő, de a feltörő források energiájának a lőporgyártásban és a gabonaőrlésben vették nagyobb hasznát. 1884-ben Palotay Fülöp megvásárolta a kincstártól, s ezzel átalakítások sora vette kezdetét. Felépült a gyógyszálló, modern vízgyógyászati osztályt létesítettek és átépítették az uszodát.
„A városi zajban, izgalomban kimerült beteg idegrendszer, a hosszú munkában, a létért való nehéz küzdésben kifáradt lélek itt igazán gyógyul, éled, pihen, erősödik” – írta a múlt század végén egy magyar fürdőkalauz az egyik erdélyi fürdőhelyről, de írhatta volna bármelyik fürdőlétesítményről is az Osztrák–Magyar Monarchiában. A fürdőbe járás a múlt században vált divattá és tömegessé, hovatovább életformává, a polgári élet szerves részévé. A monarchia sajátos fürdőzési kultúrája egyrészt a Kárpát-medence kedvező természeti adottságainak köszönhetően alakulhatott ki, vagyis legfőképpen annak, hogy ezen a területen számtalan gyógy- és ásványvízforrás található.
A monarchia fürdői egész Európából, sőt más földrészekről is vonzották az embereket. A fürdőzés szavunk ekkoriban nemcsak a tisztálkodást jelentette, hanem a felfrissülést, a testedzést, a gyógyfürdőben, szanatóriumban eltöltött időt, a szórakozást, a pihenést, a nyaralást is. A fürdőélet kivirágzásának érdekes sajátossága volt Magyarországon, hogy nemcsak a népfürdőkben, de a középső és a felső osztályok által látogatott fürdőkben is sokáig bevett szokás volt, hogy nők és férfiak együtt és ruhátlanul – esetleg csupán kis kötényben, szoknyában – fürödtek. Így volt ez például a nevezetes Rudas fürdőben 1866-ig. A néprajzi kutatás feltárta, hogy az 1940-es évek elején a kis észak-erdélyi nyilvános parasztfürdőkben a nők ugyancsak mezítelenül fürödtek, és testüket gyógyerejű iszappal kenegették. Egy-egy adott helyen akár volt efféle szabadosság és – sokak által ostorozott – kicsapongás, akár nem, a fürdőkomplexumok a kikapcsolódás, a felüdülés és a pezsgő társadalmi élet legkedveltebb színhelyei voltak.