A jövő a fehérboroké?

A magyar és a nemzetközi borpiac fejlődésében fáziseltolódás van, aminek oka, hogy miközben a 90-es években hazánkban a privatizáció zajlott, a világpiac teljesen átrendeződött – mondta tegnap egy konferencián Botos Ernő Péter, az egyik borászati szaklap főszerkesztője. Hozzátette: probléma, hogy a termelés nem igazodott az új elosztási csatornákhoz s a borvidékek jelenlegi felosztása sem ideális. A szakember szerint a vörös- és fehérborok piaci helyzetében nagy a kontraszt. Előbbi túlpozicionált helyet szerzett idehaza, míg a nemzetközi porondon ennél gyengébben szerepelt. A fehérborok viszont alkalmasak lennének arra, hogy a nemzetközi színtéren is nagy eredményeket érjenek el. A jövőben ugyanakkor számítani lehet a középkategóriájú ausztrál és dél-amerikai borok megjelenésére is, ami problémákat okozhat a magyar termelőknek. Az ágazat negatív megítélésének oka a borhamisítás, ám meg kell különböztetni a szőlő nélkül készült műborokat és a helyettesített, kevert hamisítványokat.
A statisztika alapján látható, hogy az elmúlt évtizedekben a szőlőterület mérete csökkent, 1970-ben 230 ezer, 1980-ban 168 ezer, 1990-ben 138 ezer, 2000-ben pedig 106 ezer hektáron folyt termelés. Nem mérséklődött viszont ilyen mértékben a bortermelés, hiszen 1970-ben 4,379 millió, 2000-ben 4,2999 millió hektoliter bor készült hazánkban. Az ültetvények 68,8 százaléka fehér, 24 százaléka vörös, 4 százaléka csemege, 3,2 százaléka direkt fajtákból tevődik össze. Magyarországon 150 fajtát telepítenek s a borvidékeket, körzeteket, fajtákat, családi márkákat alapul véve 50 ezer különféle bor kapható. Az alkoholfogyasztásban a töményszesz 30, a sör 30, míg a bor 40 százalékos részesedést ért el.