A Kalevala festője: Gallen

Finnország festőművészét a magyar Vikár Béla inspirálta nemzeti eposzuk, a Kalevala illusztrálására. Az 1900-as párizsi világkiállítás finn pavilonjának kupoláját Gallen-Kallela hasonló tárgyú freskókkal díszítette, de ezek csak néhány jelentősebb történetet ábrázoltak. Ismeretségük nyomán 1906-ban a budapesti nemzetközi képzőművészeti kiállításon Finnország, jeles mesterek 64 művével képviseltette magát. Gallen (Kallela a művészneve 1890-től!) 17 művel szerepelt. Közöttük volt Maxim Gorkij portréja is („mely csupa élet, erő és kifejezés” – írja egyik kritikusa, Alexander Bernát). A nagy orosz író emigrációba vonulva Finnországon keresztül utazott, ahol a neves építésznél, Saarinennél rejtőzködött, majd „egyetemi hallgatók százai kísérték a tengerhez, ahonnan hajóval menekült tovább”. Érdekes, hogy Gorkij feleségéről is készült portré, melynek a művész a Madonna címet adta.
Fiatal faun című olajfestményét megvásárolta az állam, a Szépművészeti Múzeumba került, „Sampo védelme” című képét pedig állami nagy aranyéremmel tüntették ki. Innen kezdődik Magyarországgal és a magyar művészekkel, művészetpolitikusokkal való s haláláig tartó töretlen jó kapcsolata és barátsága (ennek kisebb-nagyobb eseményeit Kerttu Kannas összegezte).
Gallen háromszor is járt Magyarországon, egy alkalommal közel fél esztendőt töltött itt. A Fehérvári úton lakott, Fischer József építész műtermében, családjával. 1908-ban már egyéni kiállítása volt a Szépművészeti Múzeumban. Majovszky Pál, a neves gyűjtő vásárolt is tőle, főleg grafikai lapokat. Szoros barátságot kötött a gödöllői művésztelep lakóival, Kőrösfői Kriesch Aladárral, Nagy Sándorral, Majovszkyval nagyobb kirándulást is tett Kalotaszegre és Kőrösfőre, ahol vidám sífutásbemutatót tartott. „Kalotaszeg népe Gallent rögvest meghódította. Vidékünkben pedig Karjalát vélte fölfödözni” – emlékszik vissza Thoroczkai Wigand Ede építész, szintén a baráti kör tagja. Kőrösfői Kriesch tudva, hogy Gallen síléceket is tervez (sőt farag), mindjárt kilenc párat kér Finnországból, hogy a divatba jött sportnak egész családjával hódolhasson.
A finn művésznek idehaza igen nagy sikere volt. A romantikus rokonságkép mellett újszerűek, monumentális igényű, dekoratív, különös vonalvezetésű, szecessziós ízű olajképei, grafikái.
Ő készíti az első plakátokat Finnországban s a nagyhírű finn ipari formatervezés atyját is tisztelhetjük benne. Ruovesiben épített műtermében minden használati és berendezési tárgy – szőnyeg, függöny, üveg, bútor – a saját tervei alapján került kivitelezésre.
„Hosszú ideig törte őket a svéd és orosz járom” – írja nekrológjában, 1931-ben Thoroczkai Wigand, „de az ősnemzeti pogányoltár jelképeit megőrizték századokon, a két állam elnemzetietlenítő törekvései ellenére is. Annak... élő szent parazsát szította, lobbantotta eleven lángra Gallen művészete.”
1908-ban rövid ideig a budai Duna-parti Fiume Szállóban lakott (Lánchíd u.12.). Néhány évvel halála után, 1938-ban Budapest főváros emléktáblával jelölte meg az épületet, amely azonban a második világháborús események során megsemmisült. A finn–magyar barátság jegyében, bár nem egészen ezen a helyen, hanem kissé távolabb, a 13. számú ház előtti kis zöld területen 1978-tól kőhasábon domborműves portré (Madarassy Walter szobrászművész munkája) és kétnyelvű tábla hirdeti finn „festőrokonunk” emlékét.