A mi Budapestünk kötetei

Az idén tízesztendős Városháza Kiadó három újabb kiadvánnyal jelentkezett a könyvhét alkalmából. Boros Géza Szoborpark című munkájában az 1993 óta működő budapesti parkról és a kommunista korszak köztéri szobrairól írt tanulmányt, melyen keresztül építéstörténeti áttekintést ad az 1945–1989 közötti rendszer politikai emlékműkultuszáról.

Boros Géza tanulmányában nem azokról az érvekről és ellenérvekről ír, amelyek az elmúlt politikai rendszer emlékműkultuszának bemutatása kapcsán felvetődtek, hanem kifejezetten a park építészeti kialakításával foglalkozik. Felidézi a park létesítésének előzményeit, amikor is a közgyűlés megbízta a Budapest Galériát a szoborpark beruházási lebonyolításával, és a terület építészeti kialakítása megkezdődhetett.
Boros az 1992-es pályázat győztese, ifj. Eleőd Ákos koncepcióját úgy értelmezi: „a tervező a szobrokat kordokumentumként kezelte, idézőjelbe tette, de azért arra is ügyelt, hogy ne egy viccpanoptikum épüljön. Egy építészeti térsort hozott létre, amely képes megidézni a történelmi közelmúltat.”
A könyv Körséta a múltban című fejezetével kezdődik a park tényleges kialakításának története, a szoborszállítás, valamint az egyes szobrok történetének leírása. Kifejezetten fővárosi alkotásokról van szó, de ha az egész országból válogattak volna, a gyűjtés eredménye témájában akkor is azonos lenne.
Boros megpróbál valamennyi művet műalkotásként kezelni, és némely művészt „pártatlan” tehetségként bemutatni. Azt állítja, hogy többségük „hivatásos szobrász”, akik politikai rendszertől függetlenül, professzionális módon igyekeztek kielégíteni a mindenkori hatalom igényét. Az azért elgondolkodtató, hogy a hitelesség miként nyilvánulhatott meg akkor, amikor az önálló gondolatnak, s ebből következően a művészet lényegének a betiltásáról volt szó, amikor hivatalból döntöttek a témákról, illetve arról, hogy mit festhet, vagy mit formálhat meg a művész.
Az alkotók bemutatását követő fejezeteket Segesdi György Marx–Engels-szobrával (1971), valamint Pátzay Pál Lenin- szobrával (1965) nyitja a szerző, adalékokat, tényeket közölve a „művek” megrendeléséről, vagy a kiírt pályázatról, a szobor készítéséről, anyagáról, helyenként a felavatásáról és esetleges felújításairól is.
A sorozat másik kötetében N. Kósa Judit és Szablyár Péter közös munkái kaptak helyet: a Föld alatti Buda, illetve a Föld alatti Pest című művek. A Duna budai partja hegykoszorújával, meredek sziklatöréseivel, szurdokaival sejteti, hogy a föld felszíne alatt is változatos világ rejlik. A kőzetekben évmilliók alatt kialakult természetes üregeket később a helyszínen élők alakították, bővítették. A kötet elkalauzolja az olvasókat többek között a Gellért-hegyi víztározókba, a budai sziklakórházba is.
A pesti oldalon természetes üregek nem képződhettek. A hajdani Duna-ártér síkságán, a „város peremén” emelkedő – a Gellért-hegy magasságát is meghaladó – hegykoszorúig kiépült pesti városrész alatt is érdekes, ember által alkotott világ rejtőzik. Buza Péter Túlparti látomás című munkájában Pestről néz át Budára, s innen ismerteti a városrész látványosságait.