A NATO legfőbb kihívása a belső reform

Amennyiben az új kihívásoknak megfelelő reformok nem kapnak teret, elképzelhető, hogy a NATO a jövőben egyfajta pszichológiai jelentőségű biztonsági szervezetté alakul, vagy éppen degradálódik – nyilatkozta lapunknak Gorka Sebestyén, a Közép-európai Integrációs és Demokrácia Központ (CEID) igazgatója annak kapcsán, hogy a szövetség új alapokra helyezte együttműködését Oroszországgal.

Az újdonság abban áll: a korábbi próbálkozásokkal szemben nemcsak egy konzultatív testületről van szó, hanem arról, hogy előre kijelölt témákban (terrorizmus, tömegpusztító fegyverek terjedése) a NATO 19 tagországa együttesen fog dönteni Oroszországgal, konszenzus alapján. Noha csak néhány szűk területről van szó, ennek jelentősége abban áll, hogy Moszkvát teljes mértékben bevonták – precedenst teremtve – a NATO döntéshozatali mechanizmusába. Aki ismeri Oroszország magatartását azokban az esetekben, amikor bevonták nyugati intézményekbe, most, hogy a történelem legsikeresebb szövetségének ügyeibe szólhat bele, alighanem joggal aggódhat – figyelmeztetett a szakértő. Különös tekintettel arra, hogy jelenlegi helyzetében a szövetségnek inkább belső reformjaira kellene koncentrálnia, megfelelve a már kijelölt új kihívásoknak.
Gorka Sebestyén szerint a NATO-nak el kellene döntenie, hogy miként értelmezi ezt a korszakot, és ebben milyen feladatot lát el. 1991 óta még mindig él az a hidegháborús rögeszme, mely a tagországok területvédelmi felkészültségét helyezi előtérbe, annak ellenére, hogy a szövetség közben teljesen más típusú feladatokat volt kénytelen ellátni a Balkánon – olyanokat, amelyeket egyáltalán nem lehet megmagyarázni az eredeti washingtoni szerződésből. Máig érvényes dokumentumai szerint a NATO egy földrajzilag konkrétan körbehatárolt kollektív védelmi szövetség, nem pedig egy kollektív biztonsági szervezet, mint mondjuk az ENSZ vagy az EBESZ. Identitászavarról van szó: a NATO még régi védelmi jellegét hangsúlyozza, miközben más feladatokat lát el, amelyekhez azonban nem alakítja át szervezetét – hangsúlyozta a szakértő, aki szerint üdvös lenne, ha a prágai csúcson a szövetség inkább belső reformjaival foglalkozna.
Nem előremutató az sem, hogy a felvételre pályázók felkészülésekor még mindig önvédelmi képességeiket, illetve demokratikus reformjaikat veszik szemügyre. Úgy tűnik, hogy éppen a bővítés miatt – amely a várakozók számára rendkívüli pszichológiai jelentőséggel bír – a szövetségnek nincs elég ideje ezekkel a rendkívül kemény, saját jövőjét érintő intézkedésekkel foglalkoznia.
Veszélyes tendenciákat szül, és a jelenlegi különbségeket erősíti az is, hogy Afganisztánban a harci feladatokat gyakorlatilag az Egyesült Államok hajtotta végre, míg a békefenntartás az európaiakra hárul. Az aszimmetrikus munkamegosztás visszavezethető arra, hogy az élet értéke eltér az óceán két partján: Amerikában a „vietmália” (Vietnamra és Szomáliára utalva), illetve a „hullazsák” szindróma miatt inkább csúcstechnológiákra támaszkodnak, ahol lehet, míg Európában igyekeznek mindent emberekkel megoldani, akár veszteség árán is.
Gorka Sebestyén szerint Európa esetében is ellentmondás érzékelhető: noha kinyilvánították az önálló védelmi struktúra és képességek megteremtését, az elmúlt időszakban átlagban harminc százalékkal csökkentek a kontinensen a védelmi költségvetések. Az önállóság érdekében életre kellene hívni műholdas hírszerzési és nagy volumenű légi szállítási képességeket, ám ez rendkívül sokba kerül és amíg nincs meg a hajlandóság és a politikai támogatottság ehhez, addig Amerikától kell kölcsönkérni. Az európai jóléti állam fenntartása mindig szemben állt a védelmi költségvetéssel, és ebben a versenyben mindig az utóbbi húzta a rövidebbet – jegyezte meg a szakértő. Nem látható az a feladat sem, amit el akar látni az európai védelmi rendszer: távlatokban felmerül az önálló hatalmi szerepre törekvés igénye, ám a jelenlegi hozzáállással erre gyakorlatilag semmi esély, de kizárt az is, hogy az Egyesült Államok szakítana Európával. Ezt alátámasztja az is, hogy ha az európai államok katonailag ugyan nem tudtak hozzájárulni a terrorizmus elleni harchoz, a hírszerzésben rendkívül sokat segítettek. Gorka Sebestyén szerint ezen a területen méltányolták rendkívül sokra Magyarország segítségét is. Az amerikai hírszerzéstől eltérő aspektusból, módszerekkel végzett információgyűjtés rendkívül hasznosnak bizonyult.