Búcsú Arafattól?

George W. Bush amerikai elnök és Colin Powell külügyminiszter legutóbbi kijelentései az „ideiglenes” palesztin államról egyre jobban összezavarják az amerikaiak Közel-Kelet-politikájáról kialakult, amúgy sem tiszta képet. A világ egyetlen szuperhatalma a lassan haladás elvét követi. A béke felé vezető lépéseket támogató nyilatkozatokkal honorálja – igaz, ez semmit sem segít a vérzivataros időket élő térség lakóin.
Amerika mérsékelt lelkesedéssel vette tudomásul, hogy Jasszer Arafat átalakította kormányát. A személycserék mellett azonban valódi, mélyreható reformokat vár el a Palesztin Hatóságtól: átlátható gazdálkodást, nem kompromittálódott tisztviselőket és a terrorszervezetek elleni kérlelhetetlen fellépést. Az amerikaiak védőszárnyai alól folyamatosan kihallatszó izraeli vádak ugyanis újra és újra elismétlik, hogy Arafat nem tesz semmit a terrorizmus ellen, sőt, ő az erőszakszervezetek legfőbb irányítója. Ezért váltani kell, és a palesztinok, ha reformokról beszélnek, egyúttal Arafattól is búcsút kell hogy vegyenek.
Az izraeli ötlet a palesztin vezetés reformjáról nem több egyszerű időkérésnél. A palesztin kormány ugyanis nem birtokosa a hatalomnak. Nincs független ország, ahol tevékenykedjen, ráadásul az izraeli hadsereg tönkretette a megszállt területek infrastruktúráját, amelynek segítségével a rendőrség felügyelhetné a rendet. Arról már nem is beszélve, hogy a folyamatos izraeli betörések – amelyek keretében névleg terroristákat keresnek, de egyúttal elhintik a folyamatos félelem, idegen szóval a terror magját, így biztosították, hogy Arafatnak inkább a túlélésen kell gondolkodnia, mintsem a hatalmát gyakorolni. A Palesztin Hatóság feje tehát továbbra is Jasszer Arafat marad, hacsak Izrael egy nap már nem állítja meg a harckocsikat a ramalláhi irodaegyüttes előtt. E gyilkosságot azonban egyelőre nem vállalja Izrael.
Ezen az összekuszálódott helyzeten próbál meg segíteni Bush és Powell mérsékelt „arany középút”- politikájával. Hogy foglalkoznak a térséggel, az mindenkinek reményt ad, viszont senki sem tudja elfogadni azt, amit ajánlanak. Izrael a palesztinok lefegyverzését akarja, hogy ne kelljen tartania az élő bombáktól. A palesztinok viszont nem elégedhetnek meg egy „ideiglenes” állammal, mikor az csak egy újabb neve annak a palesztin autonómiának, amelyet manapság már senki sem nevez így, épp a hatalmi vákuum kialakulása miatt. Már csak ráadás, hogy Izrael ezt a jövendőbeli „ideiglenes” Palesztinát készül elektromos kerítéssel körbevenni, azaz a Ciszjordániát és Izraelt elválasztó „zöld vonalat” teszi fizikailag is érzékelhetővé. Ez a kerítés pedig nagyon sokban hasonlít a rossz emlékű berlini falhoz.