Felvidéki származású a mai csehországi magyarok többsége. Részben még az egységes Csehszlovákia idején önként – leginkább munkát keresni vagy családi okokból –, részben pedig a rossz emlékű Benes-dekrétumok alapján szülőföldjéről elűzött páriaként került az egykori csehszlovák állam nyugati területeire. Ám élnek cseh földön Magyarországról idetelepült, s magyar azonosságukat mindmáig megőrzők is.
A csehországi magyarság hármas kötődésű közösség, hiszen többségüket szoros rokoni szálak fűzik a szlovákiai szülőföldön élőkhöz, akikkel az ország szétválása után sem gyengült kapcsolatuk. A rendszerváltozást követően megszilárdult viszonyuk az anyaországhoz, amely már nem tagadja meg őket, s támogatja is identitásmegőrző törekvésüket. Ugyanakkor ezek a magyarok kötelességüket teljesítő, ám jogaikat is egyre jobban tudatosító állampolgárai a Cseh Köztársaságnak.
Jóllehet e közösség szórvány jellege nehezítheti az önszerveződést, a csehországi magyarok az 1989-es fordulat után mégis azonnal képesek voltak soraik rendezésére. Legnagyobb szervezetük a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége, amely politikamentes formációként az előző évtizedben sokat tett nemcsak immár az ezer főt meghaladó tagsága, de az egész csehországi szórványmagyarság önművelődésének megszervezéséért, valamint hagyományainak és a cseh–magyar kapcsolatok ápolásáért is.
Értékes és üde eleme a csehországi magyar valóságnak a csaknem fél évszázados múltra visszatekintő Ady Endre Diákkör, amely száznál több, Prágában tanuló, zömében felvidéki egyetemi és főiskolai hallgatót tömörít soraiban. Ezt a szervezetet is hatékonyan támogatja a Rákóczi Szövetség, s mint a többi magyar szervezet, ez a diákkör is szorosan együttműködik a Prágai Magyar Kulturális Központtal és a CSMMSZ-szel. A csehországi magyarok egy része a főként lengyeleket és ukránokat tömörítő Coexistentia Együttélés Politikai Mozgalom magyar tagozatának részeként vállal szerepet a nemzeti kisebbségek létérdekeit érintő teendők megfogalmazásában és megvalósításában. Ez a jobbközép mozgalom – amint arról Palágyi István szóvivő tájékoztatta lapunkat – négy magyar jelöltet indít függetlenként a júniusi képviselőházi választásokon, mégpedig a Vidék Pártja – Egyesült Polgári Erők (Strana venkova – S. O. S.) listáján.
A magyar szervezetek érdeme is, hogy a csehországi magyarok körében immár hagyománnyá vált a csehszlovákiai magyarság mártír hőséről, gróf Esterházy Jánosról való megemlékezés.
Néhány héttel ezelőtt a dél-csehországi Zlatá Koruna temetőjében nyugvó, 1945 tavaszán a cseh ellenállók oldalán életüket feláldozó magyar katonák sírjaira helyezték el az emlékezés virágait.
Feledhetetlen élmény az idei március 15., amikor a hivatalos megemlékezések után László Imréné látta vendégül a csehországi magyar szervezetek több mint félszáz tagját. Ezen a találkozón szinte megtestesült az együvétartozás, a magyarsághoz való tudatos ragaszkodás érzése.
A Paks nagy hátrányból izgalmassá tette a Kl-selejtezős párharcát
