Történt, hogy Cserep Ede felcserepede, megerede, a csúcsra feltekerede. Ott mekege. Küszöbökön kopogtatott, fogai közt ropogtatott recsegős szócserepeket, majd ócsított cserepekkel „ócsón” cserekereskedett. Zöldségekkel kecsegtetett, locsogatott fecsegetett, hehegetett, cseveggetett. Fenyegetett, verekedett, ordibált, míg berekedt. Szájaszéle de reszketett, megremegett a sírástól és az elétett írástól, ha egy új szót felfedezett. S addig-addig cselezgetett, szót facsart és tekergetett, amíg cserepszavazással cserepadra csere nélkül leküldetett. Itt a vége. Cserep Ede, aki lám, felcserepede cserepadra telepede. Hogy is mondják? Izé, ecet. Ez az ember nem elveszett, mert magyar kivételével beszél azért más nyelveket.
Ajánlás: le ne törjön, s hogy ne törjön nyelvet cseperet vagy követ, azt ajánlom, még a nyáron legyen hottentotta nagykövet.
Fekete Zoltán Miskolc
Török fegyverek érkeznek Szíriába
