Éles vajdasági viszály

Valósággal megdöbbentette a vajdasági közvéleményt a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Vajdasági Reformisták között kirobbant viszály, még inkább a vádaskodás kíméletlensége. Eddig ugyanis mindenki úgy könyvelte el, hogy a tartomány autonómiájának visszaállításáért folytatott politikai küzdelem három fő zászlóvivője a Milan Csanak, Kasza József és Miodrag Iszakov vezette három autentikus vajdasági párt. Az utóbbi kettő verbális háborúja mindenképpen gyengíti a vajdasági politikai frontot.

Olyannyira elmérgesedett a viszály, hogy Kasza VMSZ-e nem volt hajlandó csatlakozni a tizenhat pártot, civil szervezetet és egyesületet tömörítő Vajdasági Szövetséghez, amelynek éppen a politikai erők koncentrálása a célja a Vajdaság érdekeinek védelmében, elsősorban az autonómia visszaszerzésében. Nem akart egy keretszervezetben lenni Iszakov vajdasági reformistáival.
De mivel váltotta ki a tévés újságíróból lett vajdasági pártvezető Kasza haragját? A reformisták Kasza elleni bírálatai nem új keletűek. Az utóbbi hetekben, hónapokban azonban e viták váratlanul elmérgesedtek. Iszakov nyilatkozataival nemegyszer utalt arra – legutóbb éppen az újvidéki Magyar Szó hasábjain –, hogy Kasza Zoran Djindjics szerb miniszterelnök embere, tehát nem feltétlen harcosa a vajdasági érdekeknek, s a vajdasági magyar politikusnak nem véletlenül kellett védelemért Djindjics palástja alá menekülnie Szabadkáról. Iszakov vádja szerint a VMSZ – amely korábban polgári beállítottságú párt volt – nacionalistává vált, s egy ilyennel nem hajlandók a reformisták együttműködni. Sértődötten rótta fel: Kasza azzal rágalmazta meg, hogy azok közé tartozik, akik 1945-től üldözik a magyarokat. – Pedig én mindig a szerb nacionalizmus ellen harcoltam, s mindig a kisebbség pártján álltam – nyilatkozta Iszakov a Magyar Szónak.
Amit pedig ezután mondott, esetleg megvilágíthatja a viszály egyik okát, amely túlmutat a Belgrád és Újvidék közötti, a Djindjiccsel való ellentéteken. A Vajdasági Reformisták vezetője szerint a VMSZ nem sajátíthatja ki magának a vajdasági magyarság képviseletét. Való igaz, hogy Iszakov pártjában is, de a Csanak-féle Vajdasági Szociáldemokrata Ligában is aránylag sok a magyar – a reformistáknál állítólag a tagság egyharmada –, s a VMSZ mellett is vannak még más magyar pártok. Kaszáék pedig Iszakovék szerint abból indulnak ki, hogy csak az a jó magyar, aki a VMSZ-hez tartozik. Pedig a magyarok többsége pártonkívüli. Iszakov továbbmegy: Kasza csak a saját és egy szűkebb csoport érdekeit védi, nem pedig a vajdasági magyarságét. Súlyos vádak. Iszakov tehát már a választásokra gondol, s minden jel szerint megkezdődött a harc a vajdasági magyar szavazatokért.
A VMSZ természetesen elutasítja, hogy szélsőségesen nacionalista párt lenne, s hogy nem harcol a vajdasági magyarság érdekeiért, beleértve a tartomány autonómiáját is. Kasza nem maradt Iszakov adósa. Annak a pártnak az ülésein, amelyik azzal dicsekszik, hogy tagságának egyharmada magyar nemzetiségű, csak államnyelven beszélnek, nem teszik lehetővé az anyanyelv használatát – vágott vissza ugyancsak a Magyar Szóban.
A legerősebbnek tartott vajdasági párt, a Szociáldemokrata Liga – a harmadik –, az óvatos békéltető próbálkozások után mintha távol tartaná magát partnerei verbális leszámolásától.