Esély a túlélésre

A rákbetegségek gyógyításával kapcsolatos minden információ életmentő lehet, ha idejében eljut az érintettekhez. Mennyiben szerencse és kapcsolatok kérdése, hogy ismerjük esélyeinket? Egyre több orvos számára válik fontossá, hogy ne csak a veszteségekről, hanem az eredményekről is tájékoztatást adjon. Különösen érezhető ez a világszerte vezető halálokként szereplő rosszindulatú daganatos betegségeknél. Az utóbbi napokban olyan férfiakkal és nőkkel találkoztam, akikről néhány éve még lemondtak volna, ma pedig teljes értékű életet élnek.

Kormos Valéria
2002. 06. 28. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Nemzeti Gerincgyógyászati Központ igazgatójának, dr. Varga Péter Pál gerincsebésznek nem ritkák az ilyen tapasztalatai.
– Egyre több beteg éri meg az onkológiai betegségeknek azt a szakaszát, amikor már áttétképződés van a szervezetében. Fejlődik az onkológia, különféle kemoterápiás és besugárzási lehetőségekkel vagy más, alternatív gyógymódokkal jól kezelhető a legtöbb daganatos betegség. Ma a várható életkilátások sokkal jobbak, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt voltak – állítja az igazgató.
A gerincgyógyászok a gerincfájdalmak mögött gyakran találnak valamilyen daganatos elváltozást. Gyakorta ez az oka azoknak a makacs fájdalmaknak, amelyek a kivizsgálások során dacolnak a konvencionális kezelési módokkal. Nagyon sokszor tapasztalják, hogy a gerincben keletkező daganat nemcsak onkológiai szempontból okoz gondot az emberi szervezetnek, hanem mechanikai szempontból is, mert tönkreteszi a gerinc statikáját, teherhordó képességét, mivel az a test súlya alatt összeroppan.
– Ez az úgynevezett patológiás törés, amely gerincvelő-sérülésekhez és idegrendszeri elváltozásokhoz vezethet. Így az érintett betegek ki vannak téve annak, hogy súlyos idegrendszeri elváltozásaik lesznek – mondja Varga Péter Pál, és példaként említi, hogy ugyan egy emlőrákos beteg gyógyszeresen korlátlanul kezelhető, de ha az előbb említettek miatt bekövetkezik egy gerincvelő-sérülés, annak következményeként deréktól lefelé megbénul. Ekkor voltaképp nem az alapbetegség okozza élete megrövidülését, hanem ennek szövődményeként a másodlagos betegségek.
A Nemzeti Gerincgyógyászati Központban jó ideje egyre nagyobb számban találkoznak az említett tünetekkel, de nem csak Magyarországon aggasztó ez a folyamat: az USA-ból érkező szakirodalom ugyanerről számol be. Ennek ellenére Varga Péter Pál bizakodó, mert az említett okokból operált betegek szervezete igen jól reagál a műtétekre.
– Noha tudományosan ma még nem bizonyítható, hogy ezáltal életük meghosszabbodik, de hogy az életük minőségét javítják ezek a beavatkozások, az egészen biztos – szögezi le. Hozzáteszi azt is, változóban van a szakmai közhangulat, mert egyre több tanulmány számol be arról, hogy a kilenc-tíz éve operált betegek teljes életet élnek, dolgoznak.
Ma már nem ritka az olyan műtéti megoldás, amikor a csigolya eltávolítása után protézist ültetnek be, amelyet fémimplantátummal rögzítenek. A két és fél, háromórás operáció egyheti kórházi tartózkodással jár. Ennek költségei egymillió forintot tesznek ki, amely a befizetett társadalombiztosítási járulékokhoz viszonyítva nem nagy összeg – állítják a szakorvosok.
Nem mindegy azonban, hogy a betegek milyen hoszszú idő elteltével keresik fel az orvosokat.
– Többféle magyarázata lehet annak, hogy ki milyen szakaszban fordul hozzánk. Ezek között pszichés és egzisztenciális okok is megtalálhatók – vélekedik Varga Péter Pál. – Mégis azt látom, hogy ma már az emberek jobban figyelnek az egészségi állapotukra. Szeretném hangsúlyozni, hogy a gerincáttét nem azt jelenti, hogy valakinek fel kell adnia az életét. A műtét utáni kedvező állapot megtartható, a szövődmények elháríthatók. De ehhez az az első lépés, hogy minden gerinctájéki fájdalomnak idejében meg kell keresni az okát. Ha csak a speciális műtéti beavatkozás segít, annak bármely módszerét ismerik, és szakmailag a legmagasabb szinten képesek ellátni a magyar gerincsebészek. Ma már Magyarországon tíz-tizenkét helyszínen dolgoznak azok az orvoscsoportok, amelyek magas technikai színvonalon, szakmai kreativitással végzik a legbonyolultabb beavatkozásokat. A gyógyítandó betegségek típusa szempontjából példamutató együttműködés alakult ki a gerincspecialista orvosok között.
Dr. Ésik Olga professzor asszony a Semmelweis Egyetem sugárterápiás tanszéki csoportjának vezetője. Tudományos tevékenysége és intézeti munkája mellett szakmai továbbképzéseket vezet, és évente 1500–1700 beteggel kapcsolatos konzultációban vesz részt.
– A nemzeti rákregiszter adatai szerint 2000-ben és 2001-ben az újonnan észlelt rosszindulatú daganatos betegségek száma 55 ezer volt, és becslések szerint 200 ezer olyan beteg él közöttünk daganatos jelekkel vagy anélkül, akiket a megelőző években kórisméztek, illetve kezeltek – számol be a szomorú statisztikákról a professzor asszony, aki szerint túlélési esélyeik felméréséhez kevés a megbízható adat, mert a túlélési eredményeket csak ritkán öszszesítik. A legkedvezőbb nemzetközi adatokhoz viszonyítva a hereráknál csak néhány százalékos a lemaradásunk, a pajzsmirigydaganatok különböző típusainál tíz és húsz százalék közötti, a gyomorráknál harminc százalék, a tüdőráknál tíz százalék. A rosszabb túlélési mutatókat elsősorban a késői felismerés magyarázza. Nemzetközi felmérések bizonyítják, hogy az egy-egy daganattípussal kapcsolatos túlélési mutatók javulása mintegy hetven százalékban a hatékony szűrővizsgálatok eredménye.
A leggyakoribb rákos megbetegedések Magyarországon is épp azok, amelyek az iparilag fejlett országokban. A vezető megbetegedések – és halálozási okok – évente: a tüdő-, az emlő- és a bélrák. Hazánkban az elsőként bevezetett méhnyakrákszűrés, bár igen jelentős volt, mindössze évi ezerkétszáz új megbetegedés kiszűrését célozta meg. Az emlőszűrés lehetőségét már megteremtették, és elkezdődött a veszélyeztetett népességcsoport széles körű szűrése is. Rövidesen várható a bélrák szűrésének bevezetése is.
– Úgy tudom, hogy évente nyolcezer-ötszáz új tüdőrákos esetet diagnosztizálnak az országban. Nálunk az érintettek túlélési esélye öt százalék, míg az USA-ban ennek háromszorosa – állítja Ésik Olga. – A legújabb adatok és eredmények szerint ezt az értéket harminc-negyven százalékra lehetne növelni. Az USA-ban és az iparilag fejlett országokban egy olyan új szűrővizsgálati rendszer kidolgozásán munkálkodnak, amely a jól definiálható rizikócsoport – a tizenöt éve dohányzók – tagjait évente egyszer spirál CT-vizsgálat segítségével szűrné – említi Ésik Olga a tengerentúli gyakorlatot, amely egyik feltétele lehet az eredményesség javulásának. – Az első ilyen vizsgálatnál ezer főből harminc olyan beteget emeltek ki, akiket – egy kivétellel – eredményesen tudtak kezelni.
Sajnos jelenleg Magyarországon a tüdőrákszűrés sokkal kevésbé hatékony eljárással történik, és a veszélyeztetett népességcsoport még ezt a lehetőséget sem használja ki kellően.
„Kíméletes” diagnosztikai módszereket persze nálunk is alkalmaznak.
– Kíméletesnek és igen hatékonynak nevezném az onkológia számára egyik legjelentősebb változást jelentő pozitron-emissziós tomográfiás – PET – módszert és annak alkalmazását – mondja Ésik Olga. Nagyon leegyszerűsítve itt arról van szó, hogy az eljárással teljes kép nyerhető arról, hogy az emberi szervezetben hol helyezkednek el az életképes daganatszövetet tartalmazó rosszindulatú gócok. Így a daganat kiterjedésének pontos ismeretében nagyobb biztonsággal lehet kiválasztani a lehetséges terápiás beavatkozások közül a legmegfelelőbbet.
A PET az egyik legmodernebb orvosbiológiai képalkotó eljárás, amely lehetővé teszi az élő szervezetben lejátszódó biokémiai és egyéb élettani folyamatok tanulmányozását. Magyarország, egyben a közép-európai térség első ilyen speciális kameráját 1994-ben helyezték üzembe a Debreceni Orvostudományi Egyetem PET-centrumában. Az évenkénti száz vizsgálattól eljutottak az évi ezerháromszáz vizsgálatig, de ezzel egyszersmind elérték teljesítőképességük határát. Két hónappal ezelőtt megkezdődtek egy ezerötszáz négyzetméteres alapterületű új központ építési munkái, ahol az eddiginél kétszer-háromszor több beteget tudnak majd fogadni.
Mindez nem változtat azon, hogy más módszerekkel, hatékonyabban kellene szűrni a lakosság nagy hányadát érintő megbetegedési típusokat. Ehhez létfontosságúak a megfelelő diagnosztikai eszközök, a jól képzett szakembergárda, az utánpótlás kinevelése. A sugárterápiára is ez érvényes.
Vannak azonban sikerek, amelyekről mi, laikusok keveset tudunk, ugyanakkor a szakembereknek biztatást, szakmai és emberi elégtételt nyújtanak.
– A teljesség igénye nélkül említeném a gyermekonkológiai ellátást és a heredaganatok kezelését. Ezen a két területen a hazai túlélési arányok közelednek a legjobb nemzetközi adatokhoz. Emellett igen jó hatásfokkal gyógyítják intézetünkben a nyirokmirigy-daganatokat is – számol be az eredményekről a professzor aszszony. – Mindenütt, ahol jobbak a gyógyulási esélyek, az eredmény a sok küzdelemnek, évtizedes műhelymunkának és a szakmai összefogásnak köszönhető.
Ugyanakkor Ésik Olga elismeri, a betegtájékoztatás még nem erőssége a magyar egészségügynek, noha mindkét fél helyzetét segítené:
– Az orvos tudja, hogy senkinek sem könnyű szembenéznie a tényekkel, de reméli, hogy a világos beszéd hozzásegíti a nehézségek elviseléséhez, leküzdéséhez. Sajnálatos dolognak tartom, hogy betegeink gyakran olyan, általunk javallott beavatkozásoktól is elzárkóznak, amelyek jelentősen javítanák az életkilátásaikat.
A lakosságnak arról sincs tudomása, hogy a daganatok öt–nyolc százaléka örökletes. Ilyen a pajzsmirigyrák bizonyos típusa, ahol egyetlen génhiba (ezen belül egyetlen mutáció) okozza az érintettséget, és öröklődés esetén a közvetlen utódokban százszázalékos valószínűséggel alakul ki a rákbetegség.
– Ha a szülőnek ilyen betegsége van, tudjuk, hogy a génhordozó gyermekére vagy gyermekeire is ez a sors vár. Idejében elmondjuk, hogy a pajzsmirigy műtéti eltávolításával a veszély elhárítható, a megfelelő hormonnak tablettában történő adagolásával pedig biztosítható, hogy a sebészi beavatkozás nem okoz a későbbiekben egészségügyi problémát. Ennek ellenére számos esetben tapasztaljuk, hogy a szülők nem járulnak hozzá a műtéthez, a gyerek pedig nem dönthet a jövőjéről, mert kiskorú – ecseteli a nehézségeket a professzor asszony. – Olykor kemény küzdelem, nagy türelem és sok idő szükséges ahhoz, hogy megértessük a felnőttekkel, valójában mi is forog kockán.
Az utóbbi időben speciális genetikai vizsgálatok segítségével húsz ilyen génhordozót szűrtek ki. Némi elégedettséggel említi Ésik Olga, hogy tizenöt potenciális rákbeteg megfogadta a tanácsot, és hálás azért, hogy megóvták a későbbi szenvedésektől. Öt beteg ugyan még vívódik, de a professzor asszony nem adta fel a reményt, hogy sikerül meggyőznie őket.
***
Már nem a gazdagok betegsége
A tüdőrák egykor a gazdagok betegsége volt, ám ma már inkább a szegényebb néprétegeket sújtja az Egyesült Államokban – derül ki egy, a napokban közzétett felmérésből, amely nem várt eredményekkel szolgált a kutatók számára.
Az amerikai országos rákintézet folyóiratában a múlt héten megjelent tanulmány szerzői szerint miközben 1950-ben a vagyonosok között a tüdőrák miatti halálesetek ötven százalékkal gyakoribbak voltak, mint a szegények körében, addig 1998-ban már a rossz anyagi körülmények között élőknél fordult elő több ilyen haláleset: a legalacsonyabb jövedelmi kategóriába sorolható lakosok csoportjában 18 százalékkal magasabb arányban történt ilyen halálozás, mint a leggazdagabbak körében.
A mostani felmérés öt kategóriába osztotta a halálesetek szempontjából megvizsgált közösségeket, amelyeket az adott területen vezetett háztartások jövedelemátlagával jellemeztek, valamint hasonló jellemzést adtak a területről az iskolai végzettség, a foglalkozás és még több tényező alapján is. A korábbi hasonló tanulmányokkal összevetve a szerzők azt állapították meg, hogy a tüdőrák miatt bekövetkezett halálesetek tekintetében a legszegényebbek a hetvenes évektől kezdve fokozatosan átvették a szomorú elsőséget a leggazdagabbaktól.
Az okokat illetően egyelőre még sötétben tapogatóznak a kutatók. Mindenképpen befolyásolhatta ezt a tendenciát az a tény, hogy míg korábban a vagyonosabbak között mindenképpen több aktív dohányost lehetett találni, addig a hetvenes évektől kezdve az egészséges életmód egyfajta státusszimbólummá is vált, és ezért ma már a társadalom felsőbb köreiben sokkal kevesebb a dohányos, mint a legszegényebbek között. Mindent azonban ez sem magyaráz meg, hiszen a tüdőrák esetében jelentős azoknak a betegeknek a száma, akik sosem dohányoztak.
A jelentés adataival szembesülve most több szakértő is arra hívta fel a figyelmet, hogy a tüdőrák kialakulásában nem csupán az egyéni életvezetési stílus játszhat szerepet, hanem olyan körülmények is, amelyekre adott esetben kevés ráhatásunk van. Ilyen lehet például a lakókörnyezet, ami megmagyarázhatja azt, hogy a vagyonosabbak a társadalmi különbségek növekedésével, a korábbiaktól eltérően, immár kimutathatóan a kevésbé veszélyeztetettek közé tartoznak a rákos megbetegedések szempontjából, mint a szegényebb néprétegek.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.