Győzni készül a francia jobboldal

A francia törvényhozás 577 mandátumáért 33 politikai szervezet 8456 jelöltje száll ringbe vasárnap a parlamenti választások első fordulójában. A versengés 40 millió francia állampolgár voksaiért zajlik, s a tavaszi elnökválasztási diadal után ezúttal is a jobboldalt tartják esélyesnek a közvélemény-kutatók.

Marseille. Kiszámították a franciák: idén választókerületenként átlag 15-en vetélkednek egy-egy mandátumért, nagy tehát a verseny. A rekordot Párizs tartja, ahol a 21 egyéni választókerületben összesen 463 jelölt áll rajthoz. Hallhatók olyan vélemények, hogy azért ilyen számottevő az érdeklődés a pártok részéről, mert a szavazatokat elnyerő szervezetek a parlamenti ciklus öt éve alatt minden egyes voksért 1,66 euró költségvetési támogatásban részesülnek, s képviselőnként évi 45 ezer euróhoz jutnak az államkincstárból. A megfigyelők úgy kalkulálnak: a képviselői helyek többségének a sorsa várhatóan csak a jövő hét végi, második fordulóban dől el.
Az Ipsos Intézet legfrissebb adatai szerint a két legnagyobb párt az UMP (Unió az Elnöki Többségért) és az UDF (Unió a Francia Demokráciáért) közösen 40 százalékot szerezhet, megelőzve a baloldalt, amelynek 37 százalékot prognosztizálnak. Ugyanebből a felmérésből kiderül: a szélsőséges nézeteket valló Nemzeti Front (FN) mindössze 14 százalékra számíthat, míg a különböző extrém baloldali formációk (így a trockisták) csupán három százalékot kapnak majd. Az intézet igazgatója szerint ez nem meglepő, ugyanis a legfontosabb társadalmi problémák megoldására, a nyugdíj- és az adórendszer reformjára, valamint a munkanélküliség csökkentésére a Jean-Pierre Raffarin vezette kormány – a többi jobboldalt képviselő párttal együtt – meggyőzőbb eszközökkel kíván hatni.
A megkérdezettek 69 százaléka úgy vélekedett, hogy a 8424 jelölt közül, mely 32 százalékkal meghaladja az 1997-es választásokon indultak számát, már tudja, kit küldene az 577 tagú parlamentbe. Természetesen a Nemzeti Frontot nem szabad alábecsülni, hiszen nem történt oly régen, hogy a Jean-Marie Le Pen irányította párt a köztársaságielnök-választás első fordulójában kiütötte az addigi kormánypártot és annak szocialista miniszterelnökét, Lionel Jospint, sokkolva szinte az egész országot. Igaz, hogy a második fordulóban kudarcot vall Jacques Chirackal szemben, de híveikre mindig is az összetartás, az egység volt a jellemző, és valószínűleg ez most sem lesz másképp, vélekedik a szakember.
Ismeretes, hogy az úgynevezett társbérletet a különböző beállítottságú parlament és a köztársasági elnök személye között a jobboldal természetesen igyekszik elkerülni, ugyanis szerintük ez a fajta együttélés elavult modell, és a francia nemzet szétosztását eredményezi. Ezt hangoztatta a miniszterelnök is legutóbbi, Marseille-ben elhangzott beszédében.
Francois Bayrou, az UDF vezére is úgy látja, hogy ez a helyzet drámai hatással lehet a politikai életre és ezáltal a társadalomra is. A szocialisták részéről Dominique Strauss Khan (PS), aki Jospin idején a gazdasági miniszteri posztot töltötte be, azon véleményének adot hangot, miszerint Chirac és a jobboldal azért beszél a társbérlet ellen, hogy elkendőzzék saját programjuk hiányosságait.
A politikusok tehát megtesznek mindent, hogy a kampánycsend beállta előtt még formálják a most igazán határozottnak tűnő választók döntését. és saját jelöltjeik malmára hajtsák a vizet.