Háború a jegybankért

Nyilatkozatháború kezdődött tegnap a jegybanktörvény módosításáról az MNB elnöke és a kormány, majd pedig egyre több érintett között. A vita egyik sarkalatos pontja a szocialisták által javasolt, pártküldöttekből álló felügyelőbizottság létrehozása: a jegybankelnök szerint erre semmi szükség, László Csaba szerint ezzel csak kiteljesedik a jegybank függetlensége.
Mégis, miért kell a Magyar Nemzeti Bank vezető testületeinek körét kibővíteni a felügyelőbizottsággal, egy újabb testülettel, amelynek semmivel nincs több jogosítványa, mint az ellenőrzés feladait jelenleg ellátó Állami Számvevőszéknek, és csak annyi a haszna, hogy a tiszteletdíjakkal rontja az MNB mérlegét?
Mindjárt világossá válik, ha megnézzük, kikből áll e bizottság: két, a pénzügyminiszter által delegált személyből és a pártok által küldött tagokból. Így már érthetővé válik, hogy miért fontos annyira a szocialista–szabad demokrata kormányzatnak a folyamatos ellenőrzés. (Ez a felügyelőbizottság létrehozásának hivatalos indoka.) Igaz ugyan, hogy a tényleges monetáris politikai döntésekbe a felügyelőbizottságnak nincs beleszólása, ám mégiscsak néhánnyal több baloldali lelkületű szakember tengetheti napjait a Szabadság téren, mint azelőtt. (Arról nem is beszélve, hogy betöltetlen alelnöki poszt is van még a jegybankban, bár szerencsére ennek sorsa erősen függ a jegybankelnök beleegyezésétől is.)
Eléggé elgondolkodtató a jegybank függetlensége – és ezen keresztül az Európai Uniós csatlakozás – szempontjából az is, hogy a pénzügyminiszter a túlságosan erős nemzeti valuta káros mellékhatásaira célozgat. Mi ez, ha nem beleszólás a monetáris politikába, mi ez, ha nem próbálkozás a kormányzati befolyás erősítésére?
A május végén hivatalba lépett kabinetnek a jegybanki függetlenséget tovább növelő módosító javaslatával és a pénzügyminiszter szerencsésnek épp nem nevezhető nyilatkozataival sikerült magára irányítania az Európai Központi Bank kitüntető figyelmét is. A valutauniós jegybank egyik képviselője kénytelen volt a minap kifejteni, hogy bizony aggódik a csatlakozásra váró országok jegybankjainál megfigyelhető „bizonyos új fejlemények” miatt, sőt az egyik mértékadó hírügynökség kommentárja szerint is egyre nagyobb nyomás nehezedik a Magyar Nemzeti Bankra a frissen alakult balközép kormány részéről.
Mit tehet ebben a helyzetben a jegybankelnök? Igyekszik visszafogottan emlékeztetni a frissen felállt kormányzatot, hogy a mértéktelen bérkiáramlás, a költségvetési deficit növelése és az infláció között időnként bizony összefüggések is lehetnek, és finoman közbeszól, hogy nem szerencsés megoldás az, ha a Magyar Nemzeti Bank a fiskális lazításra monetáris szigorítással kénytelen válaszolni.
Járai Zsigmond a jelek szerint mindenesetre kezében tartja a gyeplőt: egy tegnapi előadásán kijelentette, hogy ha a parlamenten keresztül is viszik a jegybanktörvényen a tervezett módosításokat, a Magyar Nemzeti Bank döntéseibe senki, semmilyen körülmények között nem szólhat bele és nem utasíthatja az MNB-t. Reménykedjünk benne, hogy neki lesz igaza!