Hiányérzet

Köztudomású, hogy kazah földön oly számos világváros van, talán még Kirgíziában sincs annyi. Az óvatlan utazó hetekig-hónapokig kóborolhat, s lépten-nyomon hatalmas metropolisokba botlik, alig győz kikeveredni azokból. Hát hol másutt szerezhet fontos ismereteket, hasznos tapasztalatokat kies fővárosunk rajongott főpolgármestere, Demszky Gábor, ha nem Kazahsztánban és Kirgíziában! Hiszen a kazahoknál a sík földi városépítészetet tanulmányozhatja, s Pest fejlesztéséhez gyűjthet nélkülözhetetlen tudásanyagot, míg a kirgiz hegyek között nyert benyomásaiból a budai rész profitálhat majd. Ám Demszky sem ment üres kézzel, hasznos tanácsokat adhat a helyi szakembereknek, főként arról, miként lehet eltüntetni a zöld területeket, ritkítani és szennyezni a levegőt, s hogyan kell gigantikus bevásárlóközpontok építésével tönkretenni a helyi kereskedelmet, elcsúfítani a település képét. Gyümölcsöző tanácskozásokat folytathat a mi derék főpolgármesterünk, valamennyi fél teljes megelégedésére. Még szerencse, hogy lemondott parlamenti mandátumáról, különben itthon ücsöröghetne és vitatkozhatna ellenzéki képviselőtársaival, akik feltűnő értetlenséget szoktak mutatni az ő magasröptű eszméi, városboldogító ábrándjai iránt.
Mindenképpen a javunkra válik, ha Demszky nincs itthon, de sokunknak mégis hiányérzetünk van. Már több mint három hete elment, s azóta egy szemernyit nem fejlődött Budapest. Volt itt minden a napokban, útelzárás, forgalomterelés, állandósult közlekedési dugó, súlyos baleset, lakástűz, még tornádó is, csak fejlődés nem volt. Az pedig egy lendületben lévő város esetében nélkülözhetetlen. Ám úgy látszik, Demszky távollétében még a fejlődésnek is elmegy a kedve a további fejlődéstől, jóllehet az neki az egyetlen lehetséges létformája. Demszky nincs, fejlődés sincs, sem rövid-, sem hosszú távon. Olyannyira nincsen, hogy a főpolgármesteri kabinet a főpolgármester távollétében viszszavonta a Budapest hosszú távú fejlesztésére kiagyalt előterjesztést, annak ellenére, hogy a kerületek többségének nagyon nem tetszett. A tervezet talán márciusban készült el, a következő tizenöt év programját tartalmazta, s az építkezések mellett szólt az egészségügyről, a szociálpolitikáról, az oktatásról, a kultúráról is. A kerületek szakemberei keresetlen szavakkal értékelték a művet, hogy csak a legvisszafogottabb véleményeket idézzük: „ez egy belvárosi koncepció”, más meglátás szerint sok munka van mögötte, de nem a hétköznapokra és a város lakóira értelmezve. Az egyik kerületi polgármester megjegyezte, hogy a kerületek nélkül nem lehet városfejlesztést csinálni, de nem valószínű, hogy Demszky és stábja ilyen egyszerű kifogások hatására visszakozott. Eddig is a kerületek nélkül és ellenére tevékenykedtek, kizárt, hogy pont most magukba szálltak. Elképzelhető, hogy a főpolgármester a kazah és kirgiz földön szerzett tapasztalatait szeretné beépíteni az új tervezetbe, a főváros javára, a lakosság hasznára, meg az isten szerelmére.