Hiperláz

Dévényi István
2002. 06. 11. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Tegnap reggel a XVII. kerület összes kiskereskedőjét kitörte a frász. A tömegszerencsétlenség hajukat tépő, sírógörcsben hentergő, eszüket vesztett butiktulajdonosokat hagyva maga mögött Pesti út epicentrummal sújtotta a főváros keleti térségét. Konkrét áldozatokról nem érkezett hír, az anyagi kár azonban jelentéktelen, mert az már a nap végére kiderült, hogy az új hipermarket megnyitása leginkább a szemközti szupermarket külföldi tulajdonosainak okozhat főfájást. Vagyis az ügy családban marad.
Azért – biztos, ami biztos – huszonnégy órán keresztül szállt az égbe az antiglobalizációs átok, s a sarki fűszeresek szimpatizánsai tömött oszlopokban vonultak a hatalmas üzlet elé. A legradikálisabb aktivisták fennhangon emlegették a parkolók miatt kivágott fákat, és nem spóroltak a szitokkal a pénztárak környékén hullámzó, a nyugati tucatkultúrának behódoló, identitását némi akciós darált húsért eladó, bábfogyasztóvá programozott tömeg láttán sem. Aztán csöndben beálltak a sorba.
Árulás? Dehogy. Legfeljebb a sarki fűszeres szemszögéből nézve. Hiszen senkit nem lehet megróni csupán azért, mert szereti a bőséges választékot, és a fehér kenyér, valamint a minimum húszszázalékos tejföl társaságában elfogyasztott töltött káposzta után a drága belga sörkülönlegességet.
Én magam is szívesen kóborolok a végeláthatatlan polcrendszerek között, holott töviről hegyire ismerem az egész fél évszázadnyi piacgazdaságon edződött csőbehúzási technikát. Hogy a böhöm nagy tolikocsi „mindent bele” hangulatra gerjeszti a polgárt, és az egy-két akciós áru környéke mindig tele van látványosan csomagolt, ám leginkább szükségtelen, méregdrága termékekkel, nem beszélve a rendszeres átrendezésről, amelynek eredményeként még a legrutinosabb háziasszony sem tud csak úgy rutinból eljutni a kenyerektől a felvágottakig, mert mindenféleképpen át kell verekednie magát a kozmetikai osztályon.
Nincs ebben semmi újdonság, a módszereket mi magyarok is megtanulhattuk az emúlt tizenkét esztendőben. Mégis, ha új áruház nyílik, csődülünk és ámulva tátjuk a szánkat, mint a gyerekek a játékosztályon (amelyről halkan megjegyzem, hogy véletlenül mindig a pénztár előtt található, hiszen a bevásárlásba belefáradt szülők könnyebben adják be a derekukat, ha csemetéjük némi sivalkodás közepette megemlíti, hogy azonnal szüksége van egy biciklire, amelyről ismét csak halkan jegyzem meg, hogy bizonyosan akciós termék).
Hogy miért? Talán mert oly hosszú ideig el voltunk zárva az ilyesféle őrületektől. És rengeteg egyébtől is. De ez már egy másik történet.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.