A Történelmi Tényfeltáró Bizottság az igazságügyi tárcán belül dolgozott, munkáját szinte az első pillanatoktól beárnyékolta a politika, és erős kritikával illette az akkori ellenzék. Sokak számára a visszamenőleges igazságtétel lehetősége volt ellenszenves, akadtak, akik „egyoldalúnak” minősítették a csoport kutatásait, de a legfőbb vád mégis az volt, hogy a kormány kampánycélokra kívánja felhasználni a bizottság eredményeit, az akkoriban meginduló pereket.
– Teljesen más a történetírás módszereivel megkísérelni földeríteni a sortüzek ügyét, mint a büntetőjog által szabályozott módszerekkel nyomozni. Akkoriban azzal vádoltak minket, hogy amit csinálunk, nem tényfeltárás, hanem nyomozás. Pedig alaptalanok voltak a félelmek: amit mi felderítettünk – ahogy ez többször kiderült, például a salgótarjáni sortűz esetében – kezelhetetlen volt a büntetőeljárás-jog eszközeivel – mondta el Kahler Frigyes történész-bíró, a bizottság vezetője. A Horn-kabinet 1995-ben a egyik napról a másikra megszüntette a bizottságot, de a csoport folytatta kutatómunkáját.
Róth Miklós, aki több perben – köztük a Kossuth téri vérengzés ügyében is – szerepet vállalt, úgy véli: a perek elhúzódásának oka részben a súlyos jogértelmezési hibák láncolata volt.
1993-ig Györgyi Kálmán legfőbb ügyésznek az volt az álláspontja, hogy a magyar büntetőjog kizárólagos forrása a büntető törvényköny, abban pedig a háborús bűntettek csak a II. világháborúra vonatkoznak. Ezért az ’56-os sortüzek közönséges emberöléseknek minősülnek, és büntethetőségük régen elévült.
Azonban az 1993. évi XC. törvény kimondta, és előzetes normakontroll során az Alkotmánybíróság 53/1993-as határozata (X. 13.) megerősítette, hogy nem évülnek el a háború áldozatainak védelmében, 1949-ben kötött genfi egyezmény 2. cikke szerinti nemzetközi jellegű fegyveres öszszeütközés esetén elkövetett súlyos jogsértések és a 3. cikke szerinti, a nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén elkövetett tiltott cselekmények sem. A törvényt 1993. október 23-án hirdették ki, és csak ezután indultak meg a nyomozások a sortűzügyekben. Az első ítélet az 1956. december 8-án eldördült salgótarjáni sortűz ügyében született. A bíróság megállapította, hogy 1956. november 4-én a Szovjetunió megtámadta Magyarországot és a harci cselekmények november 15-ig tartottak, de a polgári lakosság a hadműveletek befejezése után továbbra is a megszálló szovjet hadsereg hatalmában volt, ezért az azt követő időszakban is a genfi egyezmény védelme alatt álltak. A vádlottak bűnösségét több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntettben mondta ki és szabott ki büntetést. Az októberi sortüzek ügyében azonban elhúzódtak az eljárások, mert a bíróságok a genfi konvenció közös, 3. cikkében megjelölt nem nemzetközi fegyveres összeütközés fogalmát azonosították az 1977-es II. jegyzőkönyv definíciójával. Ezt annak ellenére tették, hogy ennek lehetőséget maga a dokumentum zárja ki. A téves jogértelmezés alapján történész szakértő bevonásával hosszan vizsgálták, hogy az 1956-os októberi események megfeleltek-e azoknak a kritériumoknak, amelyeket az 1977-es II. jegyzőkönyv a polgárháborúval szemben támaszt.
A szakértői vélemény alapján a bíróságok arra a megállapításra jutottak, hogy az októberi események nem minősülnek a genfi jog értelmében polgárháborúnak, ezért az ’56 októberi sortüzek vonatkozásában a genfi jog nem alkalmazható. A Btk. alapján e bűncselekmények büntethetősége elévült, ezért az eljárást megszüntető végzést hoztak.
A tatai, a kecskeméti és a tiszakécskei ’56 októberi sortüzek ügyében 1998-ban emelkedtek jogerőre e megszüntető határozatok. A Legfelsőbb Bíróság (LB) öt főből álló felülvizsgálati tanácsa 1999. június 28-án hatályon kívül helyezte ezeket, és az LB-t új másodfokú eljárás lefolytatására kötelezte. A végzésben foglalt iránymutatás szerint az október 23. és november 4. közötti időszakban teljesen nyilvánvalóan „nem nemzetközi jellegű” fegyveres öszszeütközés volt az országban, hiszen a diktatúra központi hatalma háborút folytatott az ország lakóinak többsége ellen. Ennek megállapításához nincs szükség történészi szakvéleményre. Csaknem egy évtizednyi helybenjárás után kimondatott tehát, hogy az októberi sortüzek emberiség elleni bűntettek voltak, elméletileg elhárult az akadály a még életben lévő tettesek felelősségre vonása elől. Az októberi sortüzek ügyében az első ítéletek 2000-ben és 2001-ben születhettek meg.
– Az elsőrendű felelősök már meghaltak – gondolok itt Kádár Jánosra, Marosán Györgyre, a KB-tagokra. Érvényes ez a második vonalra, a végrehajtó katonai vezetés többségére is. Sajnos a legtöbb esetben a vádlottak padjára nem a főbűnösök, hanem csak a közreműködők kerülhettek. Ettől függetlenül nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, éppen ezért nincs értelme a felelősségre vonásnak. Minden emberiségellenes vagy háborús bűn egyforma, és egyformán kell üldözni. Ez egy sarkalatos elvi kérdés, és a jövőnek szóló üzenet: ezek a bűnök soha nem maradhatnak büntetés nélkül – szögezte le Kahler Frigyes, aki úgy véli, egyszer pont kerülhet a sortűzperek végére is. Mint mondta, a délszláv háború hasonló ügyeinek felderítése sem halad gyorsan és könnyen, pedig azok az események időben jóval közelebbiek, mint az ’56-os sortüzek.
Az első ítélet 1995-ben a salgótarjáni sortűz ügyében született meg. A perben letöltendő szabadságvesztést is kiszabtak. Az egri sortűzper bizonyítékok hiányában felmentéssel zárult.
A tatai sortűzper másodfokú tárgyalásán az eljáró tanács az első fokon meghozott három év szabadságvesztést öt évre súlyosbította, s egyben megváltoztatta az ítélet jogi minősítését is. A büntetést az idős vádlottnak le kell töltenie, de az 1990-es közkegyelmi törvény értelmében büntetésének egynyolcadával kevesebbet. Az ítélet jogerős. Dudás István nyugállományú határőr ezredest az 1956. október
26-i mosonmagyaróvári, legkevesebb ötven halálos áldozatot követelő sortűzben a Győr-Moson-Sopron Megyei Katonai Bíróság bűnösnek találta, ezért több emberen, emberöléssel elkövetett emberiség elleni bűntett vádja miatt első fokon három év fegyházra és öt év közügyektől való eltiltásra ítélte a fővárosban tartott tárgyaláson. Azonban Dudás büntetésének végrehajtását az 1993-as közkegyelem kizárja.
A harmadrendű Fodor Lajost társtettesként, több emberen, emberöléssel elkövetett emberiség elleni bűntettben találta bűnösnek a bíróság, ezért három év próbaidőre bocsátás mellett két év fegyházra és három év közügyektől való eltiltásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság előreláthatólag idén tágyalja a mosoni ügyet.
Első fokon három és fél éves letöltendő fegyházbüntetésre ítélte idén az 1956-os Nyugati pályaudvari sortűz kapcsán a Fővárosi Bíróság Mátai Ottó nyugállományú rendőr ezredest, volt karhatalmista főhadnagyot. A perben tanúként hallgatták ki Horn Gyula exminiszterelnököt és Biszku Bélát. A tiszakécskei és a kecskeméti sortüzek ügyében is született már ítélet.
migráció
Tragédia Lampedusa partjainál
