Több mind fél évszázadon keresztül a német parlamentarizmusnak nem volt szüksége arra, hogy behatóan foglalkozzon a holokauszt nyomasztó emléke ellenére az országba visszatért zsidóság helyzetével. A német liberálisok (FDP) alelnöke, Jürgen Möllemann és a zsidók központi tanácsában hasonló tisztséget képviselő Michel Friedmann között kirobbant vita azonban a választási kampány aktuális témájává nőtte ki magát, és jogosan került a parlament elé.
A Bundestagban Michael Müller (SPD) a demokraták összefogását követelte, és azt vetette az FDP szemére, hogy a „barna kliséket” akarja szalonképessé tenni. Válaszában Guido Westerwelle pártelnök kiemelte: pártja mindig is a demokrácia folytonosságát garantálta, egyben kikérte magának, hogy az FDP-t antiszemitizmussal vádolják.
Möllemann merev magatartása – az alelnök nem kért bocsánatot és nem távolította el a szíriai származású Jamal Karslit a párt észak-rajna-vesztfáliai frakciójából – végleg kenyértöréshez vezetett. Guido Westerwelle bejelentette: „Türelemmel igyekeztem kompromisszumra, de ennek vége. Amennyiben Karsli hétfő estig nem hagyja el a tartományi frakciót, akkor nincs lehetőség arra, hogy Möllemannal bizalmasan továbbra is együttműködjek!” A Német Zsidók Központi Tanácsának elnöke, Paul Spiegel közben tiltakozó megmozdulásokra szólította fel a társadalmi szervezeteket – a felhívás nyomán tüntetéseket szerveztek a liberálisok berlini székháza elé.
Ronnie O’Sullivan elvesztette a 137 milliót érő frémet
