Lázár Ervin manógyára

Nem lehet megkerülni a kérdést: kellenek-e a mai gyerekeknek Lázár Ervin meséi? Ebben a nem olvasó, csak könnyű szellemi kalandra kapható világban kinek írja történeteit, amelyek rövidek ugyan, de mindegyik egy-egy érzelmi, nyelvi, logikai kirándulásra hív? Forgatja az ember A manógyárat, bizonytalankodik, azután odaadja tízéves gyerekének, hogy mit szól hozzá. A kisfiú figyelmesen olvas, és azt mondja, ezek jó történetek. A felnőtt pedig, aki talán még figyelmesebben és felkészültebben, azt mondja, ezek nagyon jó történetek. Varázslatos világú mesék, amelyekben ott bujkál az író minden tapasztalata, humora, bölcsessége, szomorúsága és derűlátása.
A manógyár nemcsak történetek egymásutánja, hanem fantasztikus nyelvi játék is. Lázár Ervin szinte fürdik a nyelv gazdagságában és szépségében, forgatja, csavargatja ide-oda a szavakat, régi, már feledésbe merült kifejezéseket, fogalmakat kap elő a fiók mélyéből, hogy beleillessze abba a környezetbe, amely csak látszólag archaizál: valójában és lényegét tekintve ízig-vérig modern. Nemcsak azért, mert előbukkannak benne a jelen kor szavai, tárgyai, hanem azért is, mert mindegyik történet, még ha nem kap is az írótól pontos időbeli megjelölést, mai helyzeteket, konfliktusokat mutat be.
Olvassa az ember ezeket a meséket, egyre jobban elvarázsolódik, és reménykedni kezd, hogy a gyerekek visszaszoktathatók a könyvekhez. Tudja, ebben neki szülőként is felelőssége, dolga van. E tekintetben Lázár Ervin új mesegyűjteménye igazán meggyőző. Hisz mi sem szeretnénk mást tanítani a gyermekeinknek, mint Az élet titka című mese: hogy a világban mindenkire rá van bízva valami nagyon fontos, amivel el kell jutnia az Üveghegyhez. De aki el akar oda jutni, annak tudnia kell azt is, hogy szeretet és tiszta szív nélkül nem sikerülhet.
A kötetet a szerző Réber László emlékének ajánlja, és Faltis Alexandra illusztrálta szép, színes, mesébe illő képekkel.
(Lázár Ervin: A manógyár. Osiris Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 1680 forint)