Lázói János főprépost és a kairói mamelukok

Szepesi Attila
2002. 06. 11. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Lázói János főesperes 1483-ban szentföldi zarándokútra indult. A sejthetően a Tolna megyei Lászón 1448-ban született főpapot útján elkísérte Felix Faber ulmi osztrák szerzetes, aki Lázói egyiptomi, illetve szentföldi utazását naplóban örökítette meg. A derék szerzetes egyiptomi feljegyzései figyelemreméltóak.
„Hebron után Gazara (ma: Gáza) városa következett. A helyi uraság nagyszerű fogadtatásban részesített bennünket. Hófehér márványfürdőben pihenhettük ki utazásunk fáradalmait. És ekkor néhány mameluk az iránt érdeklődött: vannak-e a zarándokok között magyarok, lévén ők maguk is azok. És miután megismerkedtek Lázói Jánossal, igen megörvendeztek, és a zarándokokkal együtt étkeztek, sőt bort is ittak, igaz, utóbbit csak titokban...”
A zarándokok Gázából Kairó felé indultak tovább, és a fővárosban – mint az osztrák szerzetes írja – nemcsak néhány honfitársával találkozhatott a főesperes, hanem elhurcolt magyarok valóságos tömegével, ugyanis „egyetlen keresztény nemzet fiaiból sincsen olyan sok a mamelukok között, mint a magyarokból”. Hozzáteszi: akikkel találkozott, látszólag mind muzulmánok voltak, titokban azonban megőrizték keresztény hitüket.
A mamelukokat, az egyiptomi történelemben fontos szerepet játszó császári testőröket rabszolgákból verbuválták, ugyanis a középkori, de még a későbbi uralkodók is szívesen alkalmaztak testőrül idegeneket, mivel nem bíztak a maguk népében és közelebbi környezetükben. Így kerülhettek a korabeli háborúk során többek között Magyarországról elhurcolt fiatalok is a „fáraók országába”. A mamelukokról persze azt is tudni kell, hogy jó néhányuk az idők során a hatalmas ország vezetői közé küzdötte fel magát, olyannyira, hogy még császárok – „mamelukcsászárok”, ahogy mondták – is kikerültek közülük.
„Október 11-én – folytatja Felix Faber – hatalmas és tekintélyes mamelukok keresték fel János urat, az én barátomat, s egész kairói időzésünk alatt sokat beszélgettek vele. Pogány szokás szerint gazdagon megajándékozták. A főprépost kereszteletlen gyermekeket megkeresztelt, prédikált a mamelukoknak, és felettébb sokat foglalkozott velük egy keresztény ember házában. Ez is magyar volt, előkelő, kiváló értelmű férfiú, aki a következőképpen került Kairóba. Amikor a magyar király hadat viselt a török ellen, ez az ember foglyul esett. De olyan férfiasan és lovagiasan harcolt, hogy a törökök elámultak, a vitézt a szultán elé vitték, és évekig ő szolgálta. Ezután – mint különleges ajándékot – a szultán az egyiptomi uralkodónak adta. „Nincsen körülmetélve, nyíltan hirdeti, hogy ő keresztény, és fő-főmameluk, bár a szultán tudja róla, hogy keresztény maradt.”
Lázói, Faber és zarándok társaik felkeresték a híres egyiptomi piramisokat és útjukra elkísérték őket néhányan a helyi magyar mamelukok közül.
Ne higgyük, hogy a főprépost által „megtalált” egyiptomi mamelukok voltak az elsők, akik a Duna–Tisza partjáról a piramisok országába vetődtek. Egy bizonyos Hans Schiltperger beszámol róla: a balul sikerült 1396-os nikápolyi csata után egy Kondor László nevű főrangú magyart – hatvan vitézével együtt! – egyiptom urának „ajándékozott” a nagylelkű török szultán.
Különösen hírhedtek voltak a Fekete-tenger környékének rabszolgapiacai. Tardy Lajos, régi kultúránk búvára, arról értekezik, hogy az itt „piacra került” magyar rabszolgák jelentős hányada nem a Kárpát-medencéből származott, hanem a keleten maradt és a szomszédos népek közt lassan felmorzsolódó magyarok soraiból.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.