Médiaegyensúly 4. – Aczél Endre

(Lectori salutem. Az árokásás a hatalomszerzés kedvelt trükkje. A balett a sajtószabadság korlátozásával kezdődik. A fináléban tombol a terror. A műfaj művészei Hitler, Sztálin és Mao voltak. A demokratikus árokásás legitimációs válságba vezet. Fináléja kutyakomédia. Úgy kezdődik, hogy jön a kormányfő és a könyvsátrak népe kifütyüli. A magyar miniszterelnök számára a Vörösmarty tér veszélyes terep. Az Erzsébet tér is az. Októberben a 301-es parcella is az. Érdekes a komédia. Kacagunk. A demokratikus árokásás bájos bolsevik gondolata a monori találkozón körvonalazódott. A lakitelki sátor kormányképes nemzeti oldalt virágozott. Az árokásó gondolat ágaskodott. És pártosodott. Antall József lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökének nyilvánította magát. Szoclib barátaink ekkor beindították a lopott médiabuldózert. Azóta is csúcsra járatják. Ássák, ássák. Az árkot. Eörsi Ágnes asszony a patakban nem létező bűnök szennyét mossa, mossa. A lé Washingtonig csorog. Uraim, le kell állniuk. Egy mártír elég volt. Tisztelet Antall Józsefnek. Öt fiatalból négy így gondolja. A fiatalok szeme csillog. És kacagnak.)

A szavazópolgár a nagyvárosban ül a képernyő előtt és nézi a képernyőn Aczél Endrét. Aczél Endre régi motoros. A magáét az írott és a látható médiában Vas és Aczél országa óta írja, illetve mondja. Amikor az Ellenzéki Kerekasztal a követelésekkel először meglátogatta az MSZMP televízióját, a küldötteket Aczél Endre és az akkori tévéelnök fogadta. Talán Bereczkinek hívták. Ez utóbbit a pártállam hamar lapátra tette. Aczél Endre maradt. Az Antall-kormány idején is. A Horn-kormány idején is. Az Orbán-kormány idején is. Méltán. Aczél Endre jelentékeny médiaszemélyiség. Tud kiegyensúlyozott is lenni. Ez az arca – talán szerkesztési elvek miatt – legjobban a Napkelte című tévéműsorban érvényesül. Itt néha meglepően jól moderál, mert moderált. Ilyenkor udvarias. Pártállása és személyisége a háttérben marad. Aczél Endre eme arcát hódolat illeti, bírálat nem. Hisz’ jól polírozza a széklábat.
Aczél Endre sima arca azonban – néha a Napkeltében is – megfeszül és lárvaszerű lesz. Ha például meghallja a magyar jelzőt. Vele szemben egy szelíd pénzügyminiszter a magyar gazdasági modellről beszél. Aczél Endre kihúzza magát. Pattog. Mi az, hogy magyar modell? Vaszbedajtet ez a képtelenség? A választól arca még feszültebb lesz. Kipirul. Kiugrik a tenzió. Támad. Pedig van ilyen esély. Éppen a magyar gazdasági modell bevezetése miatt támadt hazánkban építkezési láz. A cégek lasszóval keresik a munkaerőt. A beszállítók új furgonokon és egyenruhában érkeznek a tetthelyre. Lapátos ember jöhetne több. Akár külföldi is. Jó lenne ha, Aczél Endre elfogadná, hogy ami vele és körülötte történik – az Magyarországon történik, vele és körülötte. Ha elfogadná, hogy a népfölség számára magyarnak lenni természetes és felemelő érzés. Hogy ezen sokaság számára a magyar a legfontosabb jelző. Ha mindezt Aczél Endre elfogadná, jobban szerethetnénk őt. Hisz’ mellettünk állónak vélhetnénk őt.
Aczél Endre harmadik arca a mi oldalunkról nézve elfogadhatatlan. A Magyar ATV Újságíróklub című műsorában hősünk magánszemélyként szól. Öltözete ilyenkor puha. Az asztalra terül. Mimikája lemondó. Gesztusai lágyak. Időnként felpillant. Festett egekbe néz. Azt metakommunikálja, hogy ezekkel – ebben a szörnyű országban – nem lehet. Ezek senkik. Ezek bélpoklosok. Ezek romlott lelkek. Aczél Endre a rendszerváltozás óta gyalázza polgártársainak egy részét. Ebből él. Korábban abból élt, hogy azokat gyalázta, akiket korábban kellett gyalázni. A választópolgárok ötvenegy százaléka elhiheti, amit mond. Hisz’ a szavazópolgár a nagyvárosban ül a képernyő előtt és nézi a képernyőn Aczél Endrét. Negyvenkilenc százalék ezt a figurát idejétmúltnak ítéli. Ez a rész azt is látja, hogy Aczél Endre minél halkabban beszél, annál rosszabb állapotban van. Ilyenkor krákogni se mer, nehogy baj legyen. Ha a B. XVIII. 00023/1985-ös számú vádirat nem hazudik, Aczél Endre művészneve hírszerző tiszti minőségében Acsádi Endre volt. Aczél Endre hiába kapaszkodik a mikrofonállványba. Alsó- és felsőacsádi Acsádi Aczél Endre vegye tudomásul, hogy ez Magyarország. És ezt a Magyarországot ő már nem tudja leváltani. Hisz’ ő csak egy fundamentalista árokásó.
Tiszteletteljes kérés a polgári körökhöz. A hatezer vezetőhöz. Ha a képernyőn megpillantjuk Aczél Endrét, kapcsoljuk ki a televíziót! Ne csatornát váltsunk, hanem egy pillanatra kapcsoljuk ki a készüléket! Zuhanjon a nézettség! Játsszunk táncdalfesztivált! Jókedvűen. Szavazzunk elektronikusan! Legyen mérhető az elutasítás. E társasjátékot mától hívjuk így: médiabojkott. Induljon a médiabojkott! Egyelőre csak Aczél Endre ellen. Hajrá!
Adieu, kis gárdahadnagyom!
Hölgyeim és uraim a parlamentben! A hatályos médiatörvényt dobják a kukába! Írjanak másikat! Életszerűt. A hatályos médiatörvény alamuszi. A médiatulajdonosok és a műsorkészítők érdekeit védi. A médiafogyasztó nemzetét nem. A törvény úgy van felöltöztetve, mint egy demokratikus menyasszony. A cafrangok alatt egy politikai kurva lapul. Beceneve Cenzorka. Keresztszülői Göbbels és Zsdanov tanár urak. A szoclib társulat Cenzorka segítségével tájékoztatja félre a szavazópolgárokat. A parlamenti választások első fordulóját Cenzorka nyerte meg.
Finnországban 4,5 millió finn él. Ebből 300 ezer svéd. Ez utóbbiak kedvéért a finn állam külön közszolgálati csatornát működtet, napi 24 órás programmal. Hazánkban ötmillió jobboldali érzelmű szavazópolgár él. Arrébb még ötmillió. E sokaságnak jár egy égi és földi sugárzású közpénzekből finanszírozott tévécsatorna. A baloldal fejlessze ki a magáét – közpénzek bevonásával – a Magyar ATV-ből! Az már úgyis az övék. Meg az összes többi is.
Mi – jobb- és baloldali szavazópolgárok – az ezeregyszáz éves magyar államiság örökösei és büszke hordozói vagyunk. Kívánjuk a sajtó szabadságát. Cenzorka eltörlését. Kívánjuk, hogy az MSZP–SZDSZ kormány korlátozza médiahatalmát! Kívánjuk a médiaegyensúly megvalósítását a képernyők vonatkozásában. Az európai intézmények ugyanezt kívánják.
Hölgyeim és uraim, a parlamenti patkó baloldalán! Erre van az előre. Ha erre haladnak, a nemzet érdekében cselekednek. Errefelé az önök számára népszerűség fakadhat és némi legitimáció. Lépjenek saját érdekükben úgy, ahogy a napokban a földkérdés ügyében léptek. Talán így elkerülhető a fináléban a kutyakomédia. Salinger azt üzeni önöknek: magasabbra a tetőt, ácsok!
Magyarországon a választási eredményeknek megfelelő médiaegyensúly törvényes megteremtése elodázhatatlan politikai feladat.
(Folyt. köv. pénteken: 5. Révész Sándor és a Népszabadság)