Megszámozott emberek

A 11 x 8 centis kártyákat számozott oszlopokra osztották, és több sor lyukat ütöttek beléjük. A hármas lyuk jelölte a homoszexuálist, a kilences a köztörvényes bűnözőt, a tizenkettes a cigányt, a nyolcas a zsidót. A tudomány e nagy csodája, az IBM-lyukkártyája, illetve az osztályozására képes tabulátor szenvtelen pontossággal rögzített mindent, amire csak szükség volt az azonosítástól a szerelvények indulásán, a munka hatékony megszervezésén át a megsemmisítésig. A holokausztra persze sor került volna e segítség nélkül is, abban azonban már jelentős része volt az automatizált technikának, hogy Hitler tömegeket volt képes megölni rövid idő alatt. Így amikor az eltökélt SS-szakaszok megjelentek egy-egy város főterén, csak kiszögezték a listát, hogy kik jelentkezzenek másnap a vasútállomáson.
De vajon tudott-e minderről az International Business Machines, azaz közismertebb nevén az IBM? A választ egyszerre lebilincselő és megrázó könyvében Edwin Black adja meg hosszú évek kitartó kutatása, több mint 20 ezer oldal terjedelmű dokumentum áttanulmányozása után. Tudott. Az eredetileg népszámlálásra szakosodott nagyvállalat német leányvállalatának, a Dehomagnak a tevékenységét végig szervezte, segítette a leleményesség és a nyereségvágy által hajtott amerikai központ, amely mindig is a „megoldások cégeként” hirdette önmagát. A busás haszon vezérelte erkölcstelen vállalati irányelv – ami lehetséges, azt meg is kell tenni – ezúttal is hibátlanul működött. A vezért, Thomas J. Watsont az sem érdekelte, hogy a valóban zseniális találmányt ezúttal a népirtás szakszerű adminisztrálására használják. A közvetlen irányítást, a szakszerű karbantartást, a gépek kölcsönzését, programok megújítását kis csellel még akkor is megoldották, amikor az Egyesült Államokban hivatalosan is betiltottak minden kapcsolatot a náci rendszerrel.
A megrázó tényfeltárás szisztematikusan kimutatja, miként működött az ördögien precíz rendszer, a sors kegyetlen fintoraként hogyan adott lökést Hitler őrülete a magas fokú információszervezés újabb fejlődéséhez. Elhűlve olvashatjuk, hogy mint annyian az értelmiségiek közül, megfeledkezve magasrendű hivatásukról, jogászok, mérnökök, orvosok után miként állították egyes statisztikusok, informatikusok is tudományukat a pusztítás szolgálatába.
(Edwin Black: Az IBM és a holokauszt. Atheneaum 2000 Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 2990 forint)