Micsoda különbség!

–
2002. 06. 13. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hogyan számol a baloldali sajtó? – teszi föl a kérdést cikke címében H. Kereszti Zoltán (Magyar Nemzet, 2002. május 31.), de válasz helyett csak azt tudjuk meg, hogyan számol a HVG és a Magyar Nemzet. Kereszti szerint a HVG hazudik, amikor azt állítja, hogy a győztes és a vesztes oldal között nagyobb volt a különbség a 2002-es, mint az 1998-as választásokon (HVG, 2002. május 11.). Ez, a Babus Endre cikkében szereplő eredmény egyébként úgy jött ki, hogy e sorok írója oldalanként összeadta a két választási fordulóban leadott összes szavazatot. Lássuk, vajon valóban baloldali trükközés, mesterkedés-e a HVG által alkalmazott eljárás vagy éppen az egyik lehetséges módszer a választási eredmények kiegyensúlyozott összehasonlítására!
Először arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy van-e a bonyolult, de nagyon elmés magyar szavazási rendszerben olyan szám, amely hűen kifejezi, hogy egy-egy párt (oldal) mekkora támogatottságot élvez, illetve hogy mekkora volt a különbség a győztes és a vesztes oldal között.
Mint tudjuk, egy választópolgárnak az esetek döntő többségében három szavazólap kitöltésére volt lehetősége (egyéni 1. és 2. forduló, valamint a listás szavazás), s mindegyiken arra a pártra (jelöltre) voksolt, amelyikre akart. Akár három különböző pártra is. Kereszti cikkében hol az egyik, hol a másik eredményt állítja szembe a HVG számaival. De vajon alkalmas-e külön-külön valamelyik szavazattípus a választói akarat megjelenítésére?
Ki győzött, s mennyivel, ha az első fordulóban az egyéni jelöltekre leadott szavazatokat összesítjük? Ha 2002-ben e szavazatok alapján mondanánk ítéletet, a most leköszönt kormány támogatói nagyon rosszul járnának: a Fidesz–MDF egyéni jelöltjei összesen 39,4 százalékot kaptak (0,7 százalékponttal kevesebbet, mint a gyakran idézett listás szavazáson), az MSZP jelöltjei 41,5 százalékot (ez 0,6 százalékponttal rosszabb a listás eredménynél), az SZDSZ viszont ebben a kategóriában 7 százalékon végzett (1,4 százalékponttal több a listásnál). Azaz a győztes-vesztes arány az egyéni jelöltekre leadott első fordulós szavazás során: 48,5: 39,4. Ha a MIÉP-et is a vesztes oldalhoz számítjuk, akkor is 48,5: 44,0.
Lássuk, ki jár jól, ha a második fordulóban leadott szavazatokat adjuk össze oldalanként! A Fidesz ebben hajszállal – a leadott 4,4 millió szavazatból 3919 különbséggel – győzött. (Ezt a kevesebb mint 4 ezer szavazatnyi különbséget egyébként a „baloldal pártjai egyértelmű vereségeként” mutatja be Kereszti, az MSZP egy nagyságrenddel nagyobb, 55 234 szavazatnyi területi listás többségét „nem egészen egyszázalékos”, elhanyagolható többletként.) Mégis aggályos lenne ezt a voksszámot tekinteni mérvadónak. A második fordulós egyéni szavazatok alapján ugyanis azt kellene mondanunk, hogy 1994-ben az MSZP és az SZDSZ együtt a magyar társadalom háromnegyedének (73 százalék) támogatását élvezte, holott tudjuk, hogy az erőviszonyokat ennél reálisabban kifejező listás szavazáson csak 53 százalék jutott nekik.
Végül elfogadhatnánk mérvadónak idén is az első fordulós listás szavazás eredményét (győztes oldal: 47,6 százalék, vesztes oldal MIÉP-pel 45,4 százalék, nélküle 41,1 százalék). Ám idén ez a szám leértékeli a vesztes oldal teljesítményét, hiszen az április 7-i eredmény éppen annak a kéthetes hajrának az eredményét nem mutatja, amellyel a Fidesz április 21-én feljött 50 százalékra s a baloldal pártjai elszenvedték a már említett 3919 szavazatnyi (0,1 százalékos) „kétségbevonhatatlan vereséget”.
Külön-külön a háromféle szavazat tehát csak egy-egy sajátosságát mutatja meg a választói akaratnak. Összegük mindegyikből tükröz valamennyit. Az összegnek természetesen nincs „fizikai” tartalma – nem azt jelenti, amit Kereszti „szellemesen” feltételez a HVG-ről, nevezetesen, hogy azt akarnánk elhitetni, 14 millió ember ment el 2002-ben szavazni. De azt azért megmutatja ez az összeg – ennek belátásához nem szükséges az átlagosnál jobb absztrakciós képesség –, hányszor szavaztak összesen az adott pártra a választás két fordulójában, úgy, hogy (majdnem) minden polgárnak három egymástól független szavazata volt.
De mindez nem is annyira fontos, hiszen a cikkben két választás eredményeit hasonlítottuk össze és a mutatókat mindkét esetben azonos módon – a háromféle voks összeadásával – képeztük. Az így kapott számokat összevetve bátran mondhattuk, hogy az idei választáson nagyobb volt a különbség a győztes és a vesztes oldal támogatottsága között, mint 1998-ban. Kereszti persze számolhat másképpen, egyenként, százalékosan összevetve az egyes fordulók eredményeit, kétségbe vonhatja „a parlamentbe éppen csak hogy fű alatt becsusszant SZDSZ” eredményét és hiányolhatja az „éppen csak be nem jutott MIÉP”-ét a Fidesz oldalán – az is adalék az idei választások eredményeinek, no meg Kereszti szociológus „tárgyilagosságának” elemzéséhez.
Réti Pál, HVG

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.