Nagy Imre stációi

Kő András
2002. 06. 05. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Könyvespolcomon évek óta 10 x 10 centiméter nagyságú, Nagy Imre portréját ábrázoló testesebb fémplakett található. Naponta belebotlik a szemem, de bajban lennék, ha arra a kérdésre kellene felelnem, hogyan került a P és R betűsök, Marcel Proust, Romain Rolland és társaik elé.
Egy kommunista.
De odakerült, és most már ott is marad. A stációk, az életút, a katarzis, amelyet megélt, vállalt, a magány próbája, keserű kenyere; a testi és lelki szenvedés csúcsán alázattal fogadta el, amit az élet – a nemzet érdekében – felkínált: a mártíromságot.
Most itt van egy könyv, amely határozott írói tollal rajzol portrét róla, prelűdhöz hasonlítható zongorajátékkal festi jellemét, kérlelhetetlenül állít, ítél, elemez, a hangsúlyok oda kerülnek, ahová kell. Földosztó miniszterként látjuk (diploma és érettségi bizonyítvány nélkül) az egyetemi katedrán, kormányfőként Rákosival csatázik; szívpanaszai egész életét végigkísérik, érzékenysége, paraszti származása, embersége meghatározó haláláig. Bibó István életrajzi interjújában vallotta: „Valamiképpen az összes Moszkvából, Sztálin árnyékából jött kommunistában, Nagy Imre kivételével, volt valami embertelen.” Nagy Imre pedig a „mieink” közül való. Ezért lehetett a forradalom miniszterelnöke, aki lábai alatt érezte a magyar földet.
Meggyőződésem, hogy Nagy Imrét nem ismerjük. Most itt egy könyv, amely együtt öregedett velünk, s ha akarjuk, süllyedve emelkedhetünk vele, és megfosztva gazdagodhatunk általa.
„…szerette az életet – olvashatjuk –, a kényelmet, szívesen olvasgatott, írogatott, beszélgetett, s nem akarta állandóan megmenteni a világot vagy legalábbis a magyarországi szocializmust. Ahogy beszélt, anekdotázott, poharazott (mértékkel) vagy a rózsáit ápolta, közvetlenné és emberivé tette. Mindez valahogy sugárzott róla – másként nem magyarázható, miért bízott benne 1955–56-ban oly sok ember, aki sohasem találkozott vele.”
Részvéttel szerette a hazát, és büszke volt magyar voltára, hazafiságára. E kettő járult hozzá bukásához és felemelkedéséhez.
(Rainer M. János: Nagy Imre. Tudomány–Egyetem sorozat. Vince Kiadó, Budapest, 2002. Ára: 1995 forint)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.