Nyáron ellepnek a szórólapok

Nem csökken Budapesten az önmagukat, termékeiket és akcióikat reklámozó cégek szórólaphadjárata. A rendszerváltozást követő években felfedezett marketingdömping főként a nyári szabadságok idején fenyegeti a postaládákat. A helyzet különösen a panelházakban aggasztó, a földre dobált reklámok akár tüzet is okozhatnak. Felmérések szerint a fővárosban évente egy levélszekrényre 11 kilogramm szórólap jut, amelyek előállításához több mint ezer tonna fát kell kivágni.

A multinacionális cégek és társaságok szóróanyagaival nap mint nap tele van a levelesládánk, és újabban felbukkantak az eseményreklámok is. A fővárosi lépcsőházakat, főleg postaládákat elárasztó szóróanyag mennyisége akár tűz- és balesetveszélyes is lehet, amennyiben a lakók a kinyitott postaládából kizúduló, majd földrehulló papírmennyiséget nem takarítják el. A fogyasztói vélemények ezért a reklám jövőjére, a reklámalakítók felelősségére is felhívják a figyelmet, hiszen egyre többen írják ki a bádogládákra: „Nem kérek a reklámból!”
Nagy Péter, a Magyar Reklámszövetség főtitkára úgy látja, a gazdaság fejlődésével a jővőben a reklám megjelenési formái is változnak majd. Szerinte a szakszerűségnek kellene elsőbbséget kapnia a látványos, ám sokszor a fogyasztókat becsapó hirdetésekkel szemben. – Elsősorban a reklám gazdasági sikerességét, másrészt a társadalmi normákkal harmonizáló értékközvetítést kell biztosítani – tette hozzá. Kifejtette azt is: egy nagyáruház esetében a közvetlen reklám fő funkciója az árcsökkenésekről, akciókról való tájékoztatás. Ez már „bejáratott” módszer az egész világon, ráadásul a háziasszonyoknak nagy segítséget nyújt a nagybevásárlások idején. – Az, hogy a reklám mennyisége több, mint amit a fogyasztó közönség elvárna, valóban nehézséget jelent, hiszen nehéz meghatározni, hogy mi az a menynyiség, amellyel az adott reklám leginkább lefedi a célközönséget. Hangsúlyozta, a postaládák túltöltéséért kizárólag a terjesztéssel foglalkozó cégek a felelősek, amelynek szabályozására még nincs kidolgozott megoldás.
Fürjes Árpád, a Társasházi Közös Képviselők Egyesülete lapunknak elmondta: általában sehol nem szeretik, ha a szórólapozók bemennek a lépcsőházakba. A tulajdonosi közösségek több helyen, a házak kijárata mellett reklámanyag tárolására alkalmas gyűjtőládákat helyeztek el, hogy a lakók maguk dönthessék el, hogy melyek azok a szóróla-pok, amelyekre szükségük lehet. A bejutást természetesen nem lehet mindenhol megakadályozni, hiszen nem egy lakó beengedi a reklámanyag-osztogatókat, akik aztán minden üres postaládát alaposan megtöltenek szóróanyaggal. A látvány különösen a panelházakban aggasztó, sok helyütt a folyósóra tesznek ki egy kartondobozt, amelybe nemcsak a reklámanyagok kerülnek, hanem számlák, levelek, értesítők is szép számmal. A nyári szabadságok idején aztán annyira megtelnek a postaládák, hogy a tulajdonos sokszor már kinyitni sem tudja a kis bádogajtót. Az ilyen reklámozásal kapcsolatban több fogyasztóvédelmi kiadvány is foglalkozik. Az érdekvédők arra figyelmeztetnek, hogy az áruházi „szuperajánlatok” és akciók célja a nagytételű vásárlások kikényszerítése, a fogyasztók becsalogatása a plazákba, ahol az ember nyilván mást is vásárol. Ráadásul egy-egy reklám sokszor százmilliókba kerül, amit a termék árába beépítve a vásárlóval fizettetnek meg. Felmérések szerint Magyarországon egy háztartásra átlag évi 11 kilogramm reklámküldemény jut, s az összes felhasznált papír előállításához több mint ezer tonna fát kell kivágni.