Nyílt levél Halda Alíznak

–
2002. 06. 13. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kedves Alíz!
Elolvastam a könyvnapra megjelent, Gimes Miklósról, kettőtökről szóló, „Magánügy” című könyvedet, amelyben a következő, elgondolkodtató mondatokra bukkantam: „A hónap folyamán tizenöt kihallgatási jegyzőkönyv készült Miklóssal. Látszólag majd két hónapon át (április 15-étől június 11-éig) vele kapcsolatban egyetlen tanút sem hallgattak ki, se kintieket, se foglyokat. Ez valószínűtlen. Minden bizonnyal a Romániából nemrég hazahozott Nagy Imre-csoporttal voltak elfoglalva. A velük – Vásárhelyivel, Harasztival, Fazekassal, Kopácsyval, s magával Nagy Imrével készült kihallgatási jegyzőkönyvek viszont nincsenek Miklós dossziéiban, vagy nekem nem mutatták meg azokat. Holott alighanem éppen az ő vallomásaik voltak a legfontosabbak.”
Tudom jól, Alíz, hosszú évek óta Te és én a politikai erőtér – ha tetszik: frontvonal – ellenkező oldalán állunk. Téged ismerve biztos vagyok benne, hogy ugyanolyan őszinte és komoly szellemi és erkölcsi konklúzió alapján állsz az egyik oldalon, mint ahogyan magam a másikon. Ezért éreztem úgy, hogy a politikai különállást most zárójelbe téve, személyes értelemben megszólíthatlak és azt mondhatom Neked: igen, jól sejted, azok a vallomások a legfontosabbak, amelyeket nem mutattak meg Neked.
Fölteszem, korántsem véletlen, hogy éppen azokat az iratokat nem ismerhetted meg, amelyek Gimes Miklós halálának az ügyében, úgy hiszem, perdöntő jelentőségűek. Hogyan alkothatnál hiteles képet egy ember erkölcsi és politikai magatartásáról, a halálához vezető határhelyzetben, ha nem ismerheted meg azt a csoportlélektani hálót, amely azokból a portrékból szövődik, amelyeket a vizsgálat és a per folyamán vádlott-társai rajzoltak róla?
Magam egy teljes nyarat töltöttem a levéltárban olvasással és jegyzeteléssel, a megértés szándékával, 1990-ben. Előfordult, hogy a tervezettnél hamarabb abbahagytam a munkát: nem bírtam tovább, ha szabad így mondanom: lelkileg. Különösen megrázó volt érzékelni és átélni azt, ahogyan Gimes Miklós sorsa lassanként megpecsételődik, nem kis mértékben azoknak a terhelő vallomásoknak a következtében, amelyekben barátai közül néhányan szorgalmasan bizonygatják – néha már-már önszorgalmúan, szinte adva a lapot –, hogy Gimes, szemben velük, teljes szívvel állt a forradalom mellé, minden értelemben szakítani kívánt a kommunista ideológiával, polgári demokráciát, többpártrendszert, teljes sajtó- és szólásszabadságot akart.
Gimes Miklós maga – ahogyan erről meggyőződhettél –, sohasem tett társait érdemben terhelő vallomást. Ahogyan – az elég nagy mennyiségű operatív és nyomozati anyag alapján, amit megismerhettem – ugyanez mondható el például a halált választó Nagy Imréről vagy a régi lovagi korok hősiességét és erkölcsi bátorságát idéző Szilágyi Józsefről…
De nem állítható ugyanez mindenkiről.
A Nagy Imre-per iratanyagának operatív és nyomozati anyaga a mai napig zárt anyag (úgy tudom, még címszerűen sem szerepel a Magyar Országos Levéltár nyilvános jegyzékében). Kérdés, hogy indokolt-e és jogszerű-e – negyvenöt év elteltével – még mindig titkosítottan kezelni a jelenkori magyar történelem meghatározó eseményének és nemzeti tragédiájának dokumentumait.
Azért választottam a nyílt levélformát, hogy nyomatékot adjak e kérdésnek. Ugyanakkor azonban az anyag zárt voltát tekintetbe kell vennem: nem tehetem meg, hogy szó szerinti jegyzeteimből nyilvánosan idézzek. (Noha, bevallom, az elmúlt években olykor elég nehéz volt megállnom…) Ezért választottam azt a megoldást, hogy – így nem sértem meg a titkosságot – azt javaslom Neked, Alíz, nézz bele, ha jónak látod, a következő operatív és nyomozati anyagokba (a bírósági anyag, amelyről az elmúlt években oly sok szó esett, ebből a szempontból értékelhetetlen): MOL Jelenkori Gyűjtemény XX-5-h jelzetű fond, Operatív anyag X. és 12. kötete és a Nyomozati anyag 4. és 11. doboza, valamint XI., XV. és 38. kötete.
Arra gondolni sem merek, hogy nem engedélyezik Neked a betekintést – még ma sem. (Ha szükséges, szívesen segítelek oldalszámokkal is, de az anyag zártságára való tekintettel itt helyesebb, ha nem közlöm ezeket.)
Ezek a dossziék elegendőek lesznek ahhoz, hogy eldönthesd, beleásod-e magad ismét Gimes Miklós halálának a hátterét feltáró kutatómunkába.
Szeretettel üdvözöl:
Hankiss Ágnes
Budapest, 2002. június 9.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.