Régi célok az új programban

Öt részre osztotta választási programját a Magyar Koalíció Pártja (MKP), amellyel – mint a párt vezetői hangoztatják – elsősorban a magyar választókat akarja megszólítani. Az MKP ugyanakkor olyan megoldásokat kínál a magyarok lakta régiók gondjainak orvoslására, amelyekkel a velük együtt élő szlovákokat és más kisebbségeket is megnyerhet az elképzelések támogatásához.

Magyar és szlovák nyelven is közzétette a párt a program rövidített változatát, s bár a terjedelem miatt a célok eléréséhez szükséges eszközök – a megoldási formák és pénzforrások – felsorolása kimaradt a dokumentumból, a célok így is egyértelműek: esélyegyenlőség a polgároknak, támogatás a családoknak, különös tekintettel a gyermekvállalási kedv növelésére, a természetes régiók kialakítása és önálló döntéshozataluk biztosítása, a magyar nemzetrész jogegyenlősége és egyenrangúsága, valamint a decentralizált jogállam kiépítése.
Ezzel a programmal az MKP valóban megszólíthatja a „jóérzésű” szlovákokat, s még csak arra sem lenne szükség, hogy együtt éljenek a magyarokkal, hogy ismerjék őket, s tudják – a nemzetiek riogatásával szemben –, nincsenek rossz szándékaik, nem azért akarják a decentralizációt és a régiók megerősítését, hogy végül „szétverjék az országot”. A szlovák közhangulatra azonban nem a „jóérzés” a jellemző, amit a kongresszus és a program sajtóvisszhangja is igazol. Az MKP ugyanis visszatért néhány olyan kérdéshez, amelyről 1998-ban a kormányalakítási tárgyalások eredményeként le kellett mondania. Ilyen elsősorban az önálló magyar egyetem megalakításának a szorgalmazása és a kollektív bűnösség elvéből fakadó jogsértések, törvénytelenségek máig tartó hatásainak orvoslása, valamint a „természetes régiók, a megyei szintű önkormányzatok kialakítása”. A szlovák sajtó szinte másról sem írt a kongresszus után, csak arról: koalícióképes lesz-e az MKP ezzel a programmal, hiszen esetleges partnerei túlzottnak tartották a magyar igényeket. Na meg arról, hogy az MKP „bezárkózott”, mivel olyan elvet fogadott el jelölőlistája összeállításához, amely szerint az első harminc helyet csak olyan politikus foglalhatja el, aki él az elmúlt időszakban kivívott kisebbségi jogokkal, magyarul használja például keresztnevét, s gyermekeit magyar tanítási nyelvű iskolába járatja. Ezzel kapcsolatban a legenyhébb vád az volt, hogy az MKP „túlhangsúlyozza etnikai jellegét”. A közhangulat része, hogy ugyanez a sajtó még egyetlen szlovák politikustól sem kérdezte meg, milyen kisebbségpolitikai elképzeléseket fogalmazott meg pártja programjában – hiszen az ország 15 százaléka nem szlovák nemzetiségű –, de azt sem, indítanak-e jelöltlistájukon kisebbségi politikust. A kérdés, hogy koalícióképes lesz-e az MKP, persze jogos.
A párt vezetői a kérdésben egyelőre elszántak, az országos elnökség tagjai egy emberként hangoztatják: készek a kormányzati szerepvállalásra, de nem mindenáron. Azt is elmondták: az előző négy évben tanúsított magatartásuk erkölcsi alapot teremt számukra ahhoz, hogy az esetleges kormányalakítási tárgyalásokon sokkal következetesebben ragaszkodjanak elképzeléseikhez, mint tették ezt 1998-ban. Igaz, néhányan azért hozzáteszik azt is: hatalmi pozícióból könnyebb megvalósítani az elképzeléseket, mint ellenzéki helyzetből. S ez az, ami aggaszt néhány felvidéki magyar értelmiségit, akik Európai jövőnk tízparancsolata címmel polgári felhívást tettek közzé, amelyben megfogalmazzák azokat az igényeket, amelyek következetes képviseletére szólítják fel az MKP leendő parlamenti képviselőit és a pártot, azzal a kitétellel, hogy az MKP-nek vállalnia kell, hogy elsősorban a szlovákiai magyar nemzetrész érdekeit képviseli, miközben levelükből kiderül az is: az eltelt négy esztendőben olykor úgy tűnt, szűk gazdasági érdekkörök hálózták be a párt vezetését, olyan lépésekre késztetve őket, amelyek nem voltak összhangban a felvidéki magyarság érdekeivel. A felhívást aláírásukkal támogathatják a felvidéki magyarok, vagyis az MKP potenciális választói.
A párt programja alapján azonban valószínűsíthető, hogy a szeptember 20–21-re meghirdetett parlamenti választásokon az MKP támogatottsága meghaladja a tíz százalékot. S ez – egyelőre – biztató.