A világszövetségben számos dolog „elkopott”, s reformra szorul. Megváltozott a világ, ezen belül a reklámszakma is, s Európa ma már jelentősebb szerepet tölt be, mint korábban, s ez a folyamat a jövőben erősödni fog. Ezért a továbbiakban nem feltétlenül csak az egyesült államokbeli központból kellene irányítani az iparágat, hanem szükség lenne egy európai társközpontra is – nyilatkozta lapunknak a Reklám Világszövetség működési és szervezeti szabályzatért felelős alelnöke, Takács Ildikó. A szakember arra nem lát reális esélyt, hogy a következő évtizedben az európai reklámok meghatározók legyenek a tengerentúlon, ám abban biztos, hogy Európa reklámipara beéri Amerikáét.
Takács Ildikó a nemzetközi szövetségen belül azzal vívott ki magának legutóbb elismerést, hogy átalakította annak választási rendszerét, melyet aztán a tavalyi milánói igazgatósági ülésen elfogadtak. Ennek lényege – a korábbi szisztémával szemben, amikor a világszövetség vezetése jelölte a régióvezetőket –, hogy az új rendszerben már a tagok javaslatai alapján választják ki a régiók vezetőit. A bejrúti konferencián a világszövetség elnökének az angol származású, Egyesült Államokban élő szakembert, Mike Leet választották meg, akit 2004-ben a kínai kongresszuson fognak beiktatni. Lee addig is ellátja az operatív teendőket, mint az első alelnök, így a szakmai folytonosság biztosított. A szövetségnek 94 országban 3800 tagja van, akik között megtalálhatók a legnagyobb reklámügynökségek, médiumok és reklámoztatók is. A magyar tagozat tíz alapítóval 1988-ban alakult meg, s ma már csaknem hatvan cég tagja.
A világkongresszust egyébként kétévente, míg a köztes esztendőkben regionális konferenciát rendeznek. Utóbbit 1997-ben és 1999-ben hazánkban tartották. Sőt, korábban 1992-ben már pályázott hazánk a világkongresszus megrendezésének jogáért is. Akkor a magyarok tenderanyagát tartotta a legjobbnak a szakmai zsűri, és a nemzetközi szervezet akkori elnöke is. Ennek ellenére végül Dél-Korea rendezhette meg a fórumot. Az okok között szakmai berkekben azt suttogták: a távol-keleti ország pályázata gyengébb volt, ám a rendszerváltás utáni első éveit taposó, érdekérvényesítő szerepkörben még gyengén teljesítő Magyarországnál jobban lobbizott.
Hogy a jövőben rendezhet-e hazánk reklám-világkongreszszust, az Takács Ildikó szerint leginkább pénz kérdése. A pályázónak ugyanis húszezer dollárt kell befizetni a nemzetközi szövetség kasszájába, a bonyolítás koordinálása címén. Továbbá biztosítani kell a több ezer résztvevő elszállásolását, utaztatását, s rendelkezni kell egy több ezer férőhelyes kongresszusi központtal is. Mindezek mellett általában szükséges, hogy a rendező ország állami garanciát vállaljon. Egyébként a 2006-os világkongresszus pályázatát idén ősszel írják ki, melyet jövőre bírálnak el.
A reklámok stílusáról szólva Takács Ildikó megjegyezte: sajnos, az erőszak a világ minden pontján jelen van. A reklámszakma ezt úgy próbálja meg egyensúlyozni, hogy dallamos, humoros, „jól kiagyalt” reklámokat készít. Ennek van jövője, s ebben a kreatív magyar szakemberek számára a lehetőségek adottak. A magyarok és alkotásaik már manapság sem csak Európában keresettek. Jó példa erre a McCann Erickson által készített számos munka, s ezek között is kiemelkedik a Nestlé-reklám. A szakmának nincs szégyenkeznivalója, hiszen a nemzetközi versenyeken temérdek díjat hoz el a kretaív magyar szürkeállomány. A szakemberek adottságain túl képzettségük is kiváló. A felső szintű oktatás nívójából azonban nem szabad lejjebb adni, s ki kell alakítani a reklámdiplomáciai képzés rendszerét is. Az alelnök aszszony rámutatott: a szakmát érintő recesszió eddig elkerülte hazánkat. Tavaly a reklámbevételek összege a rendezvényszervezéssel, a PR-ral és a direkt marketinggel együtt elérte a kétszázmilliárd forintot. Ez csaknem 16 százalékos növekedés az előző évhez képest, miközben az Egyesült Államokban az ágazat bevétele 25-30, Európában 10-15 százalékkal csökkent a múlt esztendőben.
A magyar reklámörvényt Takács Ildikó nem tartja a legjobbnak, s hangsúlyozta: a dohányreklámok tilalmával néhány évet még – akár 2006-ig is – lehetett volna várni. Továbbá az uniós jogharmonizáció kapcsán a szakmát érintő több kérdés is tisztázatlan, ezért a jövőben a reklámtörvényt át kell gondolni. Pozitívum, hogy az iparágon belül rendkívül erős az önszabályozás eszközrendszere, s a szakma létrehozta etikai kódexét, amely minden olyan ügyben szabályoz és irányt mutat, amelyet a törvény nem érint. Problémát okoz az is, hogy a politikai reklámokat nem szabályozza a reklámtörvény. Látni kell azt is, hogy politikai reklámmal kevés vállalkozás foglalkozik, a többség távol tartja magát attól. Ugyanis, ha egy cég bármelyik politikai oldalnak készítene reklámot, azzal sok kliensét elveszítené. Amerikában viszont más a helyzet, ott például volt olyan ügynökség, amely dolgozott Clintonnak, majd Bushnak is. A szakmaiság számított, nem a párthovatartozás. Takács Ildikó terveiről szólva megjegyezte: politikai kampány szervezését tanulta az Egyesült Államokban, ezért szívesen készítene ilyet, ám a TriGránit Rt. kommunikációs igazgatójaként a gazdaságban dolgozik, így politikával nem foglalkozhat. A kommunikációs kamara megalakítását firtató kérdésre válaszolva kifejtette: a reklámipar ennek gondolatával erősen foglalkozik. Első lépcsőben összeállítják javaslatukat, s azt eljuttatják az igazságügy-miniszterhez, mert a kamara megalakítása törvénymódosítást is igényel. Reményeik szerint a kommunikációs kamara megalakítása másfél év alatt kivitelezhető, ha minden körülmény kedvezően alakul.
Bizalom a vezetésnek. Ismét Megyer Örsöt választották az Önszabályozó Reklám Testület (ÖRT) elnökének. Az elnökség megválasztására kétévenként kerül sor. A tagok a reklámipar mindhárom oldalát – a hirdetőket, a médiumokat és az ügynökségeket – képviselik. Alelnök továbbra is Boródi Attila, az Unilever vállalati kapcsolatok igazgatója és Csermák Zoltán, a Duna TV marketingigazgatója.
Putyin kezébe rózsa került Amerikában, ez az oka + videó
