Kovács Lászlónak, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnökének nem kell aggódnia amiatt, hogy esetleg nem talál megfelelő utódokat egy párton belüli fiatalításra. Utánpótlásnak itt vannak a Fiatal Baloldal – Ifjú Szocialisták nevű mozgalomban helyet foglaló ifjak. Náluk jobbat, belevalóbbat aligha kívánhat a szocialista pártvezér, ugyanis közönséges, becsületes halandó aligha kapható olyan tettekre, mint amilyeneket ezek a fiatal szocialisták visznek véghez az utóbbi időben a magyar közéletben.
Itt van a legutóbbi, vasárnapi Kossuth téri akció, amikor letakarták az ’56-os Magyarok Világtanácsa által emelt táblát a forradalmi emlékhelyen, amelyen a következő felirat áll: „A 2002. évi országgyűlési választások után olyan helyzet állt elő az országban, amely veszélyezteti a »demokratikus államelmélet« tisztaságát, mivel olyan emberek kerültek a hatalomba, akik korábban a kommunista diktatúra kiszolgálói voltak.” Gerő Dániel, a szocialista szervezet alelnöke tettüket azzal indokolta, hogy a tábla félretájékoztató, és felállítására nem volt engedély. Ez utóbbira alaposan ráfáztak, mivel tájékozatlanságuk miatt valószínűleg a törvény előtt kell felelniük tettükért.
Nézzük azt a bizonyos félretájékoztatást: lehet, hogy sokan szeretnék tisztára mosni a múlt szennyesét, de az tény marad, hogy a jelenlegi miniszterelnök és jó néhány kormánytag a kommunista diktatúra kiszolgálója és haszonélvezője volt. Ezek után egy ’56-os szervezetnek minden oka meg van arra, hogy úgy vélje: veszélyben a magyar demokrácia. Hogy jön ide bárki is, hogy letakarjon egy véleményt? Avagy hol van a véleménynyilvánítás szabadsága? De ha mindössze a félretájékoztatás késztette érzékeny lelkű balosainkat erre az akcióra, akkor, kérdem én: hol voltak, amikor az SZDSZ ugyancsak a Kossuth téren rendezett „táblafesztivált”? Akkor hogyhogy nem jött rájuk a letakargatási láz, hiszen azon táblák feliratának valóságtartalmát joggal meg lehetett volna kérdőjelezni. Arra sem emlékszem, hogy közülünk bárki elment volna a Városligetbe vagy különböző „kormánybúcsúztató bulikra” táblákat takargatni. Pedig azzal az indokkal, amelylyel ifjú szocialistáink cselekedtek, nyugodtan megtehettük volna. Hol marad a baloldali érzékenység, amikor „a derű velünk van” logóval takarják le az emlékhely melletti feliratot? Hogy fér el egy ilyen embléma az 1956-os sortűz áldozataira emelt emlékhely mellett? Ez az ízléstelenség teteje. A derű velünk van? Valóban? Olyan vicces ez? Nem csoda, hogy Ábrahám Dezső, az ’56-os Magyarok Világtanácsának főtitkára így fakadt ki: ezzel a törvényellenes cselekedettel az ifjú szocialisták meggyalázták az 1956-os sortűz áldozatainak emlékét. Gerő Dániel szavai szerint a tábla felirata méltatlan 1956 eszmeiségéhez. Ide is eljutotunk. A szocialisták ifjú nemzedéke magyarázza el nekünk, hogy mi méltó és mi nem 1956 szellemiségéhez. Ifjú barátunknak talán pontosítania kellett volna: véletlenül nem arra az ’56-os eszmeiségre gondolt, amikor akkori bajtársai a szovjet oldalon mint dicsőséges ellenforradalmárok vonultak be a kádári történelemkönyvekbe?
A szerző joghallgató (Pázmány Péter Katolikus Egyetem)
Magyar válogatott játékos tehet keresztbe a Győrnek a Konferencialigában
