Egyre reálisabb perspektívának tűnik az orosz sajtó szerint, hogy Szentpétervár szülötte, Vlagyimir Putyin elnök történelmi igazságot szolgáltatva visszaadja a Néva-parti metropolisnak a fővárosi rangot. Mégpedig a „bennfentesek” szerint egy év múlva, amikor alapításának 300. évfordulóját ünnepli a város. Tény, hogy egyre több magas rangú, mellesleg kizárólag „pityeri” származású politikus – köztük a két házelnök, Szergej Mironov és Gennagyij Szeleznyov – vetette fel az ötletet, tápot adva ezzel a találgatásoknak. Putyin és a hivatalos Moszkva mindenesetre cáfol, a dolgok azonban már most túlmentek tanítómesterének, Anatolij Szobcsaknak az elképzelésein. Az egykori főpolgármester befektetési és turisztikai központtá kívánta tenni szeretett városát. Ennek jele, hogy miközben a Kreml legfeljebb a fővárosi funkciók részleges kihelyezéséről, a decentralizáció e módjáról beszél, a számító élelmesek már vásárolják Szentpétervár központjában az ingatlanokat, amelyek ára így máris a háromszorosára nőtt.
Az évtizedek óta szundikáló, az utóbbi tíz évben különösen megkopott szépségeit szégyellősen eltakaró Szentpétervár úgy két éve emelte fel ismét a fejét. Ebben talán némi része volt az innen származó Putyin elnökké választásának, azonban enélkül is tenni kellett már valamit annak érdekében, hogy a Romanovok büszke városa újra visszanyerje régi csillogását. Erre jó alkalmat kínált a város közelgő, 2003-ban esedékes jubileuma. A föderális program részeként a városközpont új köntösbe öltöztetésére 3–500 millió rubelt fordítanak évenként. Csupán az Ermitázs megújítására 184,5 millió dollárt költenek, harmincöt évi várakozás után a péterváriak örömére elkészül a várost elkerülő körgyűrű, külföldi segítséggel restaurálják az Európa és a Nyevszkij Palace szállodákat, kijavították és elkészítették a három legismertebb Néva-híd díszkivilágítását. A jubileumra összesen 11,7 milliárd rubelt (mintegy négymilliárd dollár) használnak fel. Mindezt természetesen Moszkva soknak, Szentpétervár pedig túlságosan is kevésnek találja. Tény, hogy szülőváros ide vagy oda, Putyin csak az eddigi szinte nullával egyenlő támogatáshoz képest nyitotta meg a pénztárcáját. Egyrészt nagyon vigyáz arra, nehogy azzal vádolhassák, hogy péterváriként egyoldalúan támogatja városát, másrészt, mint suttogják, azért sem olyan bőkezű, mert a kormányzóval, Vlagyimir Jakovlevvel nem igazán jó a kapcsolata.
A sajtóban mindenesetre egyre többen sejtetik, a nagyszabású építkezések, felújítások nem csupán a jubileumnak szólnak, hanem annak is, hogy Putyin valódi jogokkal felruházott központtá akarja tenni Szentpétervárt. Már eddig is itt székelt a FÁK parlamenti közgyűlése, de egyre több minisztérium helyi kirendeltségét erősítik meg, tatarozzák az elnök tengeri rezidenciájául szolgáló Konsztantyinov-palotát, és a központi büdzsé húszmillió dollárt költött már különböző objektumok megvásárlására. A féltékenyen figyelő Jurij Luzskov moszkvai főpolgármester közben figyelmeztetően 150 milliárd dollárra tette a főváros esetleges költözésének költségeit. Ez az összeg némiképp túlzónak tűnik még akkor is, ha Szentpétervár infrastruktúrája valóban hagy némi kívánnivalót maga után, hiszen a Bonn–Berlin váltás Németországnak „mindössze” tízmilliárd dollárjába került.
Magyar válogatott játékos tehet keresztbe a Győrnek a Konferencialigában
