Hogyan látja a kormányváltás után az örökségvédelem helyzetét, s megismerte-e már az új kulturális tárca elképzeléseit?
– Úgy gondolom, az a legfontosabb, s egyben jelzésértékű is, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) elnevezés megmaradt. Azt mutatja ugyanis, hogy az új kormány ugyanolyan fontosnak tartja kulturális örökségünket, mint az előző. Vagyis: megvan az esély arra, hogy ez a terület egy olyan nemzeti konszenzus megvalósulását indukálja, ami tulajdonképpen már a törvény tavalyi elfogadásakor is körvonalazódott. Az örökségvédelmi hivatal továbbra is az NKÖM alá tartozik.
– Ön tavaly, a törvényi rendelkezéseknek megfelelően, decentralizált hivatalt, illetve a Budapest-centrikusság megszűnését ígérte. Hol tart a regionális irodák kialakítása?
– A napokban adtuk át a debreceni és a pécsi irodánkat, s a közeljövőben sor kerül a többi – a szegedi, a soproni, a miskolci, a keszthelyi és a székesfehérvári – komplexum átadására is. Az a célunk, hogy ezek az irodák ne csupán hivatalként működjenek, hanem a helyi társadalom központjává váljanak. Mindezt szakmai, szakmapolitikai fórumok, konferenciák, kiállítások rendezésével is elősegítjük. A törvényben rögzített és az Európai Unió gyakorlatával egyező integrált örökségvédelem nem csupán a régészeti, építészeti, műtárgyi örökségünk együttes kezelését jelenti. Magában foglalja a közös értékeink megőrzésének társadalmasítását. Lehetővé teszi, hogy a polgároknak ne kelljen bolyonganiuk a bürokrácia útvesztőiben, hanem az „egyablakos” rendszer segítségével gyors és szakszerű ügyintézésben legyen részük. A regionális irodáknak mindebben óriási szerepük van, hiszen nem „fentről”, a fővárosból adnak utasításokat, hanem ott intéződnek az ügyek, ahol a helyi társadalomban közelről látják a megoldandó gondokat és feladatokat.
– A KÖH meglehetősen nagy létszámmal működik. Nem mond ez ellent az előbb elmondottaknak, a bürokrácia megszüntetésének?
– A tizenhárom új munkatárssal kétszázhatvanötre emelkedett a nálunk dolgozó szakemberek létszáma. Tudom, kialakult egy polémia az intézmény felállása óta, amelyben egyesek mamuthivatalnak ítéltek bennünket. Ez természetesen nem felel meg a valóságnak. Egyrészt a KÖH egyesítette a Kulturális Örökség Igazgatóságát és a műemlékvédelmi hivatalt, ami megnövekedett feladatokat jelent. Másrészt olyan hatósági és szakhatósági feladatok is hozzánk kerültek, amelyek eddig helyi múzeumi feladatok voltak. Összeszámoltuk: huszonnégy olyan új feladatot kell ellátnunk, amelyeket más szervezetektől vettünk át. Már most látható, hogy egyharmaddal több ügyszám és ügytípus jelenik meg a munkánkban, mint az elődhivatalokéban. Hangsúlyozom: nem a létszám öncélú csökkentése, hanem a hatékonyság a feladatunk, s ennek a kritériumnak eleget teszünk. Megjegyzem, Portugáliában éppen most alakult meg a miénkkel szinte azonos struktúrában működő örökségvédelmi hivatal, de az EU minden tagállamában követendő tendencia, hogy ne széttagolt szakhatóságok működjenek, hanem egy helyen nyújtsanak gyors és szakszerű szolgáltatást.
– A megfelelő létszámon kívül technikai fejlesztések is kísérik a szakmai munkát?
– Az egyablakos rendszert az is segíti, hogy június végére kialakul a hivatalon belüli informatikai rendszer, amely az egész intézményt egyetlen informatikai rendszerbe foglalja. Ez – és úgy érzem, a polgárokat főként ez érdekli – szeptember végére érzékelhetővé válik. Mindenképpen bizakodásra ad okot, hogy az új kormányprogramban is szerepel a műemlék-, vagyis az örökségvédelmi jegyzék digitalizálásának a szándéka.
– Ön egy esztendővel ezelőtt kifejtette: sokat vár attól, hogy a civil szervezetek, magánszemélyek és önkormányzatok kihasználják a növekvő lehetőségeket. Eredményesen működik a pályázati rendszer?
– A regionális irodák szerepe e tekintetben is lényeges. Együtt kell működniük a területfejlesztési tanácsokkal, az önkormányzatokkal, sőt nemcsak tájékoztatást kell adniuk a pályázatokról, hanem fel is kell hívniuk a figyelmet a lehetőségekre. Működik tehát az elgondolás. Külön figyelmet érdemel, hogy a Széchenyi-tervben is érezhető az örökségvédelmi preferencia. Jó példa erre a várprogram, hiszen egyre több olyan turisztikai fejlesztés valósul meg, amelyben valamilyen helyi műemlék is szerepel. Úgy gondolom, ezek a lehetőségek a jövőben ki fognak teljesedni. Szintén fontos elemnek tartom, hogy ha valaki egy műemléki épületben rendelkezik ingatlannal, ne csupán a lakáspolitika logikájából következő támogatásból, hanem műemléki többletjuttatásban is részesülhessen a pályázatokon révén. Az egyeztetés minderről már az előző kormányzat idején megindult, a megvalósítást pedig folytatjuk.
– Az új kabinet azonban még nem alakította ki pályázati stratégiáját, hiszen meglehetősen kevés idő telt el a kormányváltás óta…
– Ez természetes, ám mi biztosak vagyunk abban, hogy a nemzeti örökségi program pályázati lehetőségei megmaradnak. Igen előrevivőnek tartanám, ha növekednének a pályázatokra szánt pénzösszegek, s elérnék a két-három milliárd forintot. A tapasztalatok szerint ugyanis akár harminc-negyven milliárd forintot is meg lehet mozdítani a banki, üzleti szférából az önrész hozzáadásával. Ilyenkor az egész helyi társadalom megmozdul, s kiviláglik, hogy az emberek a közös célokért össze tudnak fogni. Az országnak pedig jó „befektetés”, hiszen értékeinket nemcsak megőrizzük, de gyarapítjuk is. Mi természetesen továbbra sem írunk ki pályázatot, ez a gazdasági és kulturális tárca feladata. A hivatal azonban nem csupán szakmai tanáccsal, egyre bővülő információkkal, de ha kell, közös pályázati formában is csatlakozunk a kezdeményezésekhez.
– Többen úgy vélekednek, hogy a műemlékek védelme terén még sok a teendő, s talán a hivatal is túl lágyszívű, ha a törvénynek érvényt kell szerezni.
– Való igaz, e tekintetben lépnünk kellett. Létrehoztunk egy hatósági igazgatóságot, amelynek egyik fő feladata, hogy a kötelezettségek végrehajtása az eddigieknél sokkal hatékonyabb legyen. Az engedély nélküli építkezéseket, bontásokat, rongálásokat meg kell gátolnunk, mert ez közös nemzeti érdek. Másik előremutató fejlemény e tekintetben, hogy szorosabbá tesszük az együttműködést a rendőrséggel. Úgy tudom, Salgó László országos főkapitány határozott szándéka, hogy a műtárgyrendőrség felállítása érdekében lépéseket tegyen. Erre vonatkozóan a közeljövőben indulnak meg a tárgyalások. A Citadella melletti engedély nélküli építkezés elleni közös fellépés már talán jelzi, hogy az együttműködés a természetvédőkkel és a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal egyre hatékonyabbá válik. Ebben a nagy port felvert ügyben az örökségvédelem mindvégig jogkövető és jogtisztelő magatartást tanúsít, miközben a legkomolyabb eszközökkel akar érvényt szerezni határozatainak.
– Az UNESCO világörökség-bizottsága a közeljövőben Budapesten rendezi 26. ülését. Mennyire jelzi ez a hazai örökségvédelem megbecsülését?
– Az ünnepi rendezvény – harminc éve született meg a világörökség-egyezmény – az ország hatéves világörökségi munkájának a beteljesedése. Külön megtisztelés számunkra, hogy Fejérdy Tamás, az örökségvédelmi hivatal felügyeleti igazgatója személyében egy évig magyar elnöke lesz a világörökség-bizottságnak. Természetesen fontos számunkra az is, hogy az Andrássy út és történelmi környezete, valamint a tokaj-hegyaljai történeti táj felvételét a világörökségi jegyzékbe megszavazza a testület. Erre pedig igen jók az esélyeink.
Törökország
Török fegyverek érkeznek Szíriába
