A belvárosi plébániatemplom

Budapest belvárosának legrégebbi épülete a Nagyboldogasszony-plébániatemplom tömbje, amelynek helyén már a XII. században román stílusú bazilika állt, s amely időközben szinte eltűnt a közvetlen szomszédságában ráépült Erzsébet híd alatt.
A belvárosi plébániatemplom a főváros legrégibb temploma, amely a római katonai erődítmény, a Contra Aquincum castrum alapfalaira épült még Szent István uralkodásának idején. Itt ravatalozták fel 1046-ban, majd őrizték éveken keresztül a mártír Szent Gellért holttestét, és a hagyományok szerint itt tartotta eljegyzését 1211-ben a magyar királylány, a későbbi Szent Erzsébet is. Az első, román stílusú templom egyik fala megmaradt a déli toronyban, faragott kövei pedig a ma látható templom alapjaiban is fellelhetők.
Elsőként a XV. században építették át, a királyi műhely mestereinek segítségével gótikus csarnoktemplommá, amelynek falai között szívesen időzött Mátyás király is. A török időkben – a többi pest-budai templomhoz hasonlóan – előbb mecsetté alakították, amely azonban a szultáni mecsetek elkészülte után az egyetlen megtűrt keresztény templom volt Pesten a török hódoltság másfél évszázada alatt. Pauer János vezetésével 1725-ben építették át egyhajós, barokk templommá. A XIX. század vége felé Steindl Imre restaurálta az épületet, amelynek puritánabb, klasszicista főoltárja helyére ekkor került a Zsolnay-kerámiából épített díszes, majolikaoltár. Különleges ünnep volt a római katolikus plébánia életében, amikor az 1800-as években több alkalommal itt vezényelte saját műveit Liszt Ferenc. Az ő vezényletével csendült fel itt először, 1872 februárjában a csodálatos Missa Choralis is. Akárcsak hazánk nagy részét, e templomot is megviselték a történelem viharai. Mind a tatárjárás, a török uralom, mind a szabadságharc és a második világháború hatalmas pusztítást végzett az épületen, utóbbi kis híján teljesen romba döntötte. Ezért a XX. században is többször végeztek rajta helyreállítási munkákat.

A ma kéttornyos, háromhajós belvárosi plébániatemplom tornyai, fő- és mellékhajói barokk, szentélye gótikus stílusú. Keleti homlokzatán, a szentély csúcsíves ablaka alatt Szent Flórián szobra áll, nyugati homlokzatának főbejáratát pedig egy Szentháromság-szoborcsoport díszíti. Orgonakarzatát 1835-ben Hild József tervezte. Barokk főhajójának két oldalán két-két kápolna kapott helyet, főoltárát 1948-ban építették újjá, amelynek oltárképét Molnár C. Pál festette.
Már 1839-ben felmerült az a gondolat, hogy a templom körüli támpillérek közeit üzletekkel építik be, ám ez csak később, a század vége felé valósult meg. Az ízléstelen és méltatlan ötlet következtében árusítóbódék sora került a műemlék köré, csúf, piszkos, rendetlen környezetet teremtve évtizedeken keresztül.
A város tervszerű átalakításakor az új átkelő, az Erzsébet híd megépítése miatt a Belváros korábbi arculata jelentősen megváltozott. A főplébánia-templom környéki, jórészt még a középkorban épült házak lassan eltűntek, az új, sudár híd szomszédságában pedig a tekintélyes Nagyboldogasszony-templom is szinte elvész. Déli, barokk kori mellékbejáratát azóta nem használják.