A szabadságra ment szólás esete a szólásszabadsággal

Forog, csak forog a kaleidoszkóp, régi alakok rendeződnek, randák, színesek. A Parlament előtti vasfüggönyt áttelepítik az MTV székháza elé. Wisinger és az ATV-s Czikó kijelöli a jobboldali sajtóelit kétkezi médiamunkásait. Nem kell az ellenséges ellenzéki, csak a jóbaráti tollforgató, az a karonülő, az a gyatrán gagyogó. Most szervezik verítékben fürödve, ki üljön bele a péntek esti Sajtóklub elárvult székébe. A Lovas-féle pénteki Sajtóklub azonban ma már több ennél. Maga az intézményesült szólásszabadság. Nem egyszerű tévés talk-show, ami bármikor, bárkivel pótolható. A nemzeti érzelmű tömegpszichózis a jobboldal élére emelte. A szabad véleményalkotás zászlóshajója lett, közvélemény-formáló erő. Az ismét megszállt Magyarország szabad európás hangja, divatos politikai trend, amely nem fogadja el és szembeszáll a posztkommunista visszarendeződés ügynökkormányával. A Sajtóklub azt mondja, amit az ország egyik fele hallani szeretne, amit ő is kimondana, amit ő is megfogalmazna, igaz, kicsit bátortalanul. A Sajtóklub, mint láthatjuk, sajátos stílusával képes ébren tartani a nemzeti büszkeség és bátorság, a hazafias ellenállás félelemmentes formáit. Nem passzív rezisztenciát, beletörődést, kiábrándultságot ajánl, hanem aktív, cselekvő, polgári értékrendet és világnézetet kínál. Felveszi a kesztyűt ezzel az elvtelen, materiális elelvtársiasodással szemben.
Forog, csak forog a kaleidoszkóp… Kik fognak ezekbe a tűzzel bélelt, megperzselt székekbe beleülni? Kik lesznek azok, akik rezzenéstelen arccal képesek lesznek az ország felének kérdő tekintetébe nézni? Talán Debreczeni József lesz a vezér, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett az egykori MDF szétverésében? Aki az elmúlt években rendre összemosta a Fideszt a MIÉP-pel? Aki azért hagyta faképnél Orbánt, mert az nem a nullaszázalékos MDNP-t választotta az MDF helyett? Aki az ORTT panaszbizottságában ül, várva az újraszervezett Sajtóklubot feljelentő polgári körök leveleit? Erkölcsös ez? Én nem tudom… Csak azt tudom, aki beül a pénteki sajtószékbe, annak látványosan elfogynak a barátai, annak nem köszönnek viszsza az utcán, annak többé nem lesz helye ebben az összetartozó baráti közösségben. De a másikban sem, mert nekik is csak ideig-óráig kell a köpönyegforgatás, amíg önző politikai érdekeik úgy diktálják. Az új székfoglalóknak tudniuk kell, hogy a felkínált ezüstpénz hamarosan földre hull…
A gyülekezési és szólásszabadsághoz való jogot egyszer már kivívtuk, nincs okunk lemondani róla. Álljon ott jelképesen mindenki az augusztus 30-i dobogón. Legyenek ott az MTV elbocsátottai, az ATV kirúgottjai, a Magyar Nemzet ellehetetlenítettjei, a Vasárnapi Újság megzsaroltjai, a Pannon Rádió szétveretett rászedettjei, a Demokrata megfenyegetettjei, a Heti Válasz állástalanjai, és a többi szabad szólás miatti üldözött. A szólásszabadság egyetemleges, nem szét- és megosztható kicsinyes pártérdekek által. Valódi demokráciában mindenkinek egyformán, félelem és retorzió nélkül járjon a szája.
Forog, csak forog a kaleidoszkóp azon a gyönyörű estén is, amikor tízezrek tüntetnek a tiszta közbeszéd mellett a magába roskadt Megszállás Terén. Éppen azokban az órákban kezdődik egy új korszak az ATV csatornáján. Az eredeti stáb ott folytatja majd, ahol abbahagyta. Járja az országot, felnyitja a szemeket, kinyitja a füleket, harcol tovább. Nyilvános előadásaikra ezrek lesznek kíváncsiak, felvételeik felkerülnek az internetre, kábeltévére, kalózkazettákra. Tudjuk, a tiltott gyümölcs mindig édesebb… A dezodoros elvtársakat pedig üsse meg a guta, vörösödjön, főjön fejük. Egyszer már legyőztük őket, most is lefogjuk, de örökre. Emlékezzünk ezen a megkapó estén Kossuth szavaira: Akkor a legnagyobb a sötétség, amikor a hajnal közel.