Bedekkerek a felső tízezernek

Útikönyv, akárcsak utazó nagyon sokféle van. Mindenekelőtt olyan, amelyik a benne hirdető szállodák, éttermek és szórakozóhelyek pénzén jelenik meg, vagy amelyik egy adott célközönséget szemel ki magának, és annak igényeit igyekszik kiszolgálni. A kettő között meglehetősen nagy a különbség. Magyarországon a helyzetet még bonyolítja, hogy az újonnan megjelenő útikönyvek kivétel nélkül fordítások, melyek nem vagy csak részben felelnek meg a honi igényeknek. Ráadásul csak azzal az útikalauzzal lehet rövid időn belül sok pénzt beseperni, amelyet az apartmanturista érdeklődéséhez szabtak: homokos-e a strand, hol lehet a legolcsóbb helyi bóvlit megvásárolni, melyik a legjobb étterem, és végül, mit nézzünk meg a környéken, ha esik az eső. Úgyhogy az ennél többre vágyó turista vagy idegen nyelvű könyvekkel járja a világot, vagy a sokat kárhoztatott vaskos, nem túl gyakorlatias, de még mindig versenytárs nélküli Panorámára kénytelen hagyatkozni.
Hogy változtat-e ezen a helyzeten a Mairs Geographiser Verlag és a Magyar Könyvklub újonnan elindított Marco Polo sorozata? Lényegében nem. Először is ugyanazokról az országokról, városokról, régiókról szól, mint a már kapható bedekkerek, s ugyanazokat az információkat tálalják fel. Meg kell azért hagyni, talán egy árnyalattal jobbak a műfajban, mint a jelenleg kapható kiadványok (kötete válogatja). A német kiadótól elvárható precizitással szerepelnek benne az aktuális telefonszámok és internetcímek (a Szicília útikönyvből megtudtam például, hogy az Etna pillanatnyi helyzetét bármikor ellenőrizhetem az interneten), a pontos nyitvatartási idők és belépőjegyárak, a látnivalók megközelítése. Ezenkívül sokféle praktikus tanácsot, érdekességnek beállított tudnivalót (miért viselnek a törökök bajuszt, ki volt Garibaldi, és hasonló, néha kissé bárgyú – vagy én táplálok illúziókat egy magyar átlagturista szellemi színvonalát illetően? – történeteket), betűrendes útmutatót és egy autótérképet is találunk az útikönyvben. Egy tekintetben pedig kétségkívül hiánypótló a sorozat: nemcsak a látnivalókról számol be, hanem arról is, hogy kellemes-e, tiszta-e az adott város, ajánlja-e a megtekintését a pihenni vágyó utazóknak, vagy csak a mindenre elszánt, edzett világjáróknak.
A Marco Polo sorozatnak persze nem ugyanaz a célközönsége, mint a hasonló terjedelmű Berlitznek vagy Polyglottnak, csakhogy az általa megcélzott közönség jóformán hiányzik ma Magyarországon. „Mór stílusú, feudális palota, buja parkban, három luxusvillával és kaszinóval.” „150 árus gondoskodik a kifinomult ízlésű vásárlók óhajainak kielégítéséről az Eiffel-torony közelében” – ilyen és hasonló ajánlatokkal bombázzák a szegény magyar turistát. Pedig ha a szálló-, étterem-, üzlet- és szórakozóhely-ajánlattól eltekintünk (mert fájó szívvel, de el kell tőlük tekintenünk), akkor nem sok marad. A 135 oldalas Párizs kötetből nem egészen harmincat tesz ki a látnivalók és múzeumok felsorolása. (A leírásuk nagyjából a Pesti Est ajánlatainak tömörségéhez hasonlítható – csak szellemtelenebb. Ez a kötet egyébként a sorozat mélypontja, mind az író szóvirágos stílusát, mind pedig a fordító kisiskolás fogalmazási képességét tekintve. Ilyen mondat-szörnyszüleményeket alkottak közösen: „A gótika mesterműve, kőbe vésett francia történelemkönyv, egyszersmind – különös módon – regényhős is.” A helyes megfejtést, gondolom, önök is kitalálták már: ez lenne a párizsi Notre-Dame. Vannak persze jobb kötetek is: hogy Franciaországnál maradjunk, a Cote d’Azurről szóló például a sorozat egyik legjobb darabja, ráadásul még a szálló- és étteremajánlatai között is találunk elfogadhatókat.)
Magyarán: nem rossz sorozat a Marco Polo, távol álljon tőlem, hogy holmi sznobizmusból húzzam a szájamat azon útikönyvek láttán, amelyek eltekintenek a részletes történelmi és művészettörténeti áttekintésektől a vendéglők és áruházak kedvéért – hiszen, ha egyszer erre van kereslet, akkor ezt az igényt ki kell elégíteni. De azt őszintén nem értem, miért volt szükség egy újabb rövid, felületes, ráadásul nem is az átlagember pénztárcájához szabott útikalauzra, amikor már úgyis roskadoznak tőlük a könyvesboltok polcai, miközben még mindig egyetlen használható, igényesebb sorozat sincsen magyar nyelven.
(Marco Polo. Biztos tippek az útra sorozat. Magyar Könyvklub, Budapest, 2001–2002. Ármegjelölés nélkül)