Gyénégyzet

Demszky Gábor bajban van. Ezt én természetesen egyáltalán nem bánom, sőt örülök, hogy főpolgármesterünknek életében először meg kell tanulnia, mit is jelent az a szocialista médiafölény.
Demszky Gábor ugyanis hiába csinál magából naponta bohócot, midőn minden útjába eső munkagépre fölmászik és üzemelteti, a szocialista sajtó Gy. Németh-ügyben teljes hatékonysággal darálja befelé a közvéleményt.
Gy. Németh Erzsébet immár mindenütt ott van. Nyitó szórólapja uralja a postaládákat, arca a képernyőket, cselekedetei a sajtót, a vízcsapos példát csak azért nem rángatom ide, mert uncsi hasonlat, pedig tényleg. Herótról meg csak azért nem beszélnék, mert újságíróként az a feladatom, hogy a politikusok mesterkedéseit lessem, de érzem, nincs messze a pillanat, amikor úgy túlcsordul bennem az MSZP-s jelölt, hogy idegnyugtató célzattal azonnal elrohanok Demszky-kitűzőt szerezni.
Pedig Gy. Németh Erzsébet tulajdonképpen szimpatikus teremtés. (Idősebb férfiúi körökből már azt is hallottam, hogy helyre kis asszonyság, bármit is jelentsen ez.) Önéletrajzi elemeket ugyan még nem igazán ismerünk – habár nemsokára úgy is érkeznek a „mely esztendőben mit cselekedett Gy. Németh Erzsébet” szórólapok is –, de azt már jó előre kijelenthetjük, hogy a curriculum vitae az utolsó betűig hibátlan lesz, kivéve egyetlen pontot, amely valahogy így hangzik: ekkor és ekkor beléptem a Magyar Szocialista Pártba.
Az aprónak semmiképpen sem nevezhető malőr egyébként máris rányomja bélyegét a főpolgármester-jelölt ténykedéseire. A kampánystáb ugyanis bepörgette Erzsébetet, és nap mint nap küldi valahova – az esetek nagy többségében értelmetlenül –, hogy a nép szokja létezését.
Énnekem még egy receptmagazinban is volt szerencsém összefutni vele – egy kétségbeesett kollegina mutogatta, hogy ő most ezek után hogyan álljon neki vidáman főzni, meg jó étvággyal falatozni –, s ezt akár még jogosulatlan előnynek is tekinthetjük, mert képzeljük csak el, hány szavazót lökne a MIÉP felé, amint Csurka István három fotóval megtámogatva – amelyből legalább egy takaros köténykében ábrázolja a pártvezért – kedvenc zsíros kenyeréről mesél.
Ilyen a kampány – mondhatnánk közönyösen. Ám tegnap ez a mondat morálisan megbukott, mivel a Ferenc körúti postán is Gy.-s szórólapok között kellett sorban állnom, és jó fél óráig bámulnom, amint Erzsébet és Péter a budai oldalról a jövőbe, illetve Pest felé tekintenek, s közben a főpolgármester-jelölt asszony valószínűleg azt magyarázza a miniszterelnöknek, hogy akár vissza is szerelhetnék a Parlament tetejére a vörös csillagot.